Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Kína 2022-ben jegyzett lassuló növekedése azt jelenti, lemondhat arról az álmáról, hogy a világ első számú gazdaságaként megelőzze az Egyesült Államokat? – tette fel a kérdést Christopher S. Tang közgazdászprofesszor. Miután Kína gazdaságának növekedése az elmúlt években 2-3 százalékra lassult, e cél elérését 2030 környékéről 2035-re halasztották. Pedig idén akár 5-6 százalékos bővülés is jöhet.
Bár az írás sok propagandisztikus elemet tartalmaz, sok érdekességre is felhívja a figyelmet. Főképp rávilágít arra, hogy jelenleg milyen aggodalmakkal küzdenek a kínaiak. Az írás hangneme azért is érdekes, mert ezt egy a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen (UCLA) tanító, amerikai állampolgárságú, de kínai származású professzor írta.
Tang tehát úgy látja, a lassulás ellenére Kína idén mégis teljes gőzzel nekilátott a gazdasági növekedés motorjait helyreállítani, miután tavaly december elején kiigazította (jelentősen lazította) járványmegelőzési és járványvédelmi politikáját. A múlt hónapban a gyártási tevékenység több mint egy évtizede a legmagasabb szintre emelkedett. Bár még eltarthat egy ideig, amíg a távol-keleti nagyhatalom ismét teljes fordulatszámra pörgeti fel gazdasága motorját. Tang professzor szerint most már magabiztosan tekinthet előre, legalábbis olyan értelemben,hogy továbbra is a világ gyára marad. (Ugyanakkor a világgazdaság megtorpanása nyilván a következő pár évben inkább hátráltatja a folyamatot, ezért Tang a hosszabb távú kilátásokról ír – a szerk.)
A járvány kitörésének kezdetén Kína a vírus terjedésének megfékezésére és az életmentésre összpontosított. A pandémia megelőzése és megfékezése azonban a gazdaságát is sújtotta, megzavarva a keresletet és a kínálatot az olyan ágazatokban, mint a tartós és a nem tartós fogyasztási cikkek.
Mint ismert: a járvány alatti bizonytalan intézkedések nemcsak az emberek normális életét zavarták meg, hanem a létfontosságú ellátási láncok működését is. Tang felhívja a figyelmet arra is, hogy mivel a kínai ellátási láncok kevésbé lettek stabilak 2022-re, mint a világ más részein, és az USA és Kína közötti geopolitikai feszültségek fokozódtak,
egyes multinacionális vállalatok elkezdték áthelyezni a termelési bázisaikat a távol-keleti országból.
Így például a Google a hírek szerint a legújabb Pixel telefonjai gyártási kapacitásának egy részét Vietnamba helyezte át, míg az Apple legújabb iPhone-jai egyre inkább Indiában készülnek majd. Az Amazon is Indiában gyártja Fire TV készülékeit. Továbbá arról is beszámoltak, hogy a Microsoft Vietnamban állítja elő az Xbox játékkonzolját – e slágertermékek „elvándorlása” mind intő jel Kína számára.
Kína gazdasága a csökkenő kereslet és kínálat közepette tavaly csak szerény, 3 százalékos növekedést mutatott. Ilyen bővülési ütemre – ideértve az alacsony, 2,2 százalékos növekedési rátát 2020-ból, a pandémia első évéből – még nem volt példa a kínai gazdasági reformpolitika 1978-as bevezetése óta. Az ország lakosságának száma ráadásul csökkenni kezdett, míg a fiatalok munkanélkülisége tavaly júliusban közel 20 százalékos csúcsra szökött.
A professzor elismeri kínai kormány az irányú terveit, hogy azonnal meg kell menteni a gazdaságot és növelni szükséges a foglalkoztatást. A kínai gazdaság újraindítása még sürgetőbbé vált, miután kiderült, hogy a vírus erősen fertőző omikron változata szelídebb, mint gondolták.
Mivel a gyárak gyorsan újraindítják a működésüket, Tang szerint a világ – a problémák ellenére – csodálattal tekint a kínai ellátási lánc ellenálló képességére. Az ottani feldolgozóipar és a szolgáltató szektor tevékenységének fellendülése számos elemző és befektető körében optimizmust keltett. A Schroders vagyonkezelő például 5-ről 6,2 százalékra emelte a kínai gazdaság idei növekedésére vonatkozó előrejelzését.
Figyelmeztetésként azonban megemlíti, hogy sok befektető továbbra is aggódik a gazdaság hosszú távú növekedési üteme miatt, és néhány nyugati nagyvállalat még mindig Kínán kívülre irányítja a termelési kapacitását, hogy diverzifikálja és csökkentse az ottani ellátási láncoktól való függőségét. Szerinte azonban Kína továbbra is fontos szerepet játszik a globális ellátási láncban.
Másik figyelmeztető jelként Tang felveti, hogy
2022. decemberben az USA-ba irányuló kínai export 19,5, az EU-ba tartó pedig 17,5 százalékkal csökkent.
Ellenben leírja, hogy Kína kereskedelme az ASEAN-országokkal tavaly 15 százalékkal nőtt. Úgy véli, hogy az ASEAN által importált kínai áruk nagy részét továbbszállítják az USA-ba.
Az átrakodás egy olyan ellátásilánc-stratégia, amelynek során a kínai exportőrök azon országokba szállítják a termékeket, amelyekre az USA alacsonyabb vámokat vet ki, megváltoztatják a származási címkét, miközben az árucikk nagyrészt változatlan marad, majd ezeket a termékeket az USA-ba exportálják.
Példaként említi Vietnamot: az ország 2021-ben 110 milliárd dollár értékben importált árukat Kínából, majd 96 milliárd értékben exportált az USA-ba, ami arra utal, hogy a vietnami import nagy része az Egyesült Államokban kötött ki.
Tang szerint lehet, hogy Kína közvetlen exportja az USA-ba csökken, de úgy tűnik, hogy a közvetett kivitele az ASEAN-országokon, például Vietnamon és Indonézián keresztül növekszik.
A professzor kitér a helyi geopolitikai viszonyokra is. Míg Kína regionális gazdasági riválisát, Indiát az USA és a tavaly elindított Indo-csendes-óceáni Gazdasági Keret támogatja (amely egy tucat partnerország, köztük India javát szolgálja), Kína már régóta élen jár a 15 tagországgal kötött szabadkereskedelmi megállapodások aláírásában (Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségi Megállapodás, RCEPA).
Tang érdekesnek tartja, hogy számos ASEAN-tag, például Vietnam és Indonézia csatlakozott mindkét kezdeményezéshez. Ezek az országok arra számíthatnak, hogy kereskedelmi hasznot húznak a kínai–amerikai geopolitikai feszültségekből.
Mi viszont azt tartjuk érdekesnek, hogy bár Kína még nem szerezte meg a globális hegemón szerepét, Tang professzor írása alapján megállapíthatjuk, hogy máris árgus szemekkel vizsgálja a mellette felnövő Indiát. Úgy fogalmaz: lehet, hogy a szoftverfejlesztés terén India jár az élen, de Kína mind a hardver-, mind a szoftverinnovációban erős.
Kína továbbra is uralja az elektronikai berendezések alkatrészeinek, a napelemeknek és a lítiumakkumulátoroknak a gyártását, és egyetlen országnak sincs reménye arra, hogy a közeljövőben a távol-keleti nagyhatalom helyébe lépjen a világ gyáraként
– zárja sorait a Los Angeles-i professzor.