Az angyali segítő emlékezete – csodálatos PIM-kiállítás nyílt Polcz Alaine-ről

Ahogyan a Mandineren is megírtuk egy visszaemlékező cikkünkben, 2022-ben lett volna százéves Polcz Alaine, a pszichológiai tudományok és a magyar irodalom egyik kimagasló és kétségkívül különleges egyénisége.

Ennek apropóján nyílt időszaki kiállítás életéről és munkásságáról a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Károlyi-palota részleges felújítását követően megnyíló, Polcz Alaine emléke előtt tisztelgő kiállítás azt mutatja be, milyen élmények érték, milyen eseményeknek volt részese és milyen személyiségjegyeket tudhatott magáénak a pszichológus-író. Polcz Alaine munkásságának köszönhetően ugyanis olyan – nagy visszhangot kiváltó és generációk szemléletét formáló – művek maradtak ránk, mint az Asszony a fronton, a Rend és rendetlenség, a Főzzünk örömmel! vagy az Ideje a meghalásnak.

az általános- és középiskolában nem hallani róla, s egyetemen is csak azon kevesek találkoznak a nevével, akik a munkásságéhoz szorosan kötődő tanulmányok iránt érdeklődnek.

A PIM nemrég nyílt tárlatán Török Petra, a múzeum igazgató-helyettese és a kiállítás kurátora kalauzolt körbe bennünket. A tárlat címe, a „Világjáték” felidézi azt a pszichológiai-játékdiagnosztikai módszert, amelynek magyarországi bevezetése és továbbfejlesztése volt Polcz Alaine szakmai életútjának egyik legfontosabb eredménye. Ez inspirálta a kiállítás látványvilágát is.

Mint a kurátortól megtudtuk, interdiszciplináris kiállítás született, ami Polcz Alaine életművének összes szegmensét igyekszik bemutatni – az irodalmi tevékenységétől kezdve a pszichológusi és a szakklinikai tevékenységéig. Ezek elválaszthatatlanok egymástól. A feladat legelső része az volt, hogy igyekeztek feltérképezni, mi lelhető fel Polcz Alaine-ről a köz- és magángyűjteményekben. Ami a közgyűjteményeket illeti, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, illetve a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum őriz hagyatékot. Ezeken kívül pedig kölcsönöztek még a Kovács Gábor Művészeti Alapítványtól (Kogart) is, ahová még Polcz Alaine halálát megelőzően a házaspár műgyűjteménye került.

„Mindenképpen hangsúlyoznám, hogy magángyűjteményekből is érkeztek ide darabok, s ez az, ami miatt igazán unikális lett ez a tárlat. Így ugyanis módunkban áll olyan hagyatékrészeket és relikviákat is bemutatni, amelyek eddig még nem voltak ismertek a látogatók előtt” – mondja lapunknak Török Petra.

A tárlat központi egysége Polcz Alaine szakmai tevékenységét mutatja be a bábterápiás módszerektől a játékdiagnosztikai eszközökön át, a kórházi ellátás és a halálra készülők gondozása területén elért szemléletformáló változásokig, amelyek generációk nézeteit befolyásolták és alakították át.

„Polcz Alaine-nek van egy nagyon erős kultusza, ami már életében megalapozódott. Szakácskönyvei, a rendről és a rendetlenségről szóló művei,

Amikor ezt a kiállítást szerveztük, azon túl, hogy a közgyűjteményi anyagokat igyekeztünk a maguk teljességében feltárni, felvettük a kapcsolatot az egykori ismerősökkel, barátokkal is, érdeklődünk náluk, tudnának-e segíteni esetleg különböző kölcsönzésekkel a kiállítás megrendezésében. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy rendkívüli nyitottságot tapasztaltunk” – meséli a kurátor.

Annak ellenére, hogy Polcz Alaine-nek főként a pszichológia területén végzett munkái a legismertebbek, a kiállítás megálmodói gondosan ügyeltek arra, hogy ne csupán úgy jelenjen meg az alakja, mint a magyarországi Hospice Mozgalom elindítója, vagy a hazai tanatológia szaktudományának kimagasló személyisége.

Az életművet a maga teljességében szerették volna bemutatni – egészen fiatal lány korától kezdve a baráti kapcsolatain keresztül a férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméig és házasságáig. A kiállításon egyrészt megjelenik a két legfontosabb barátnő: Vajda Júlia festőművész és Nemes Nagy Ágnes költő alakja, másrészt pedig –

„Az ottani nagyon szoros baráti kapcsolatairól, elsősorban Bíró Berta alakjáról külön részben is foglalkozunk. Felidézzük kettejük gyerekkori barátságának történetét, ami lényegében halálukig tartott, és nagyon szépen tükrözi, hogy két szoros kapcsolatban álló, ám nagyon különböző életutat befutó nő és asszony miképpen éli meg ezt a határokon átnyúló, de mégis a maga lelkiségében elválaszthatatlan kapcsolatot” – magyarázza a kurátor.

A tárlat mindezeken túl bemutatja az egykori pszichológus korai munkáit – tehát a báb- és játékterápiában betöltött szerepét, illetve azt is, miként próbálta meg megváltoztatni a gyermekklinikákon a kórházi ápolás és a gyerekekkel való foglalkozás mikéntjét. Török Petra megjegyzi:

és hihetetlen sikerre tudná vinni a vállalkozását.”

Mi is az a „világjáték”?

Polcz Alaine nevével szorosan egybeforr a pszichológiában használt „világjáték” fogalma.

amivel képet kaphatunk a gyerekek hangulati állapotáról. Előnye, hogy a módszer a vizsgált személyben játék-, alkotás- és örömélményt kelt, korosztályra való tekintet nélkül.

Adott egy hét centi magas, ötvenszer hetvenes tálca, egy vödör homok, illetve rengeteg bábu, épület, növény, állat, különböző figura és tárgy – egyszóval minden, ami megtalálható a világban. A terápia során a kisgyermek az instrukciót kapja, hogy a homokból alakítson ki kis szigeteket, és ezeket a kis szárazföldeket rendezze be a tárgyakkal.

A kiállítás nagyon értékes részei azok a magángyűjteményből származó eredeti világjáték darabkák, amelyekkel Polcz Alaine dolgozott. A kiállítás terei egyébként reflektálnak a világjáték-tálcára. Ez az ikonikus tálca lényegében a kiállítás vizuális elemeiben is megjelenik, ugyanis a falakon található vitrinek kivitelezésével ezt próbálták meg imitálni.

„A másik nagyon fontos szervezőelve a kiállításnak az volt, hogy amikor a pszichológusok végzik a világjáték tesztet, vannak úgynevezett felhívó kérdések: »Hol laksz te ebben a világban? Kikkel vagy ebben a világban?« és hasonlók, mi pedig a kiállítás egyes részeit ezekre a kérdésekre fűztük fel. Tehát a »hol laksz te ebben a világban« résznél jelenik meg Erdély vagy a Városmajor utcai lakás, a »kikkel vagy ebben a világban« résznél pedig az emberi kapcsolatai: Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Vajda Júlia vagy Bíró Berta, és így tovább” – fejti ki a kurátor.

A kiállítás arra törekszik, hogy bizonyos tematikák mentén rekonstruálja vagy kísérletet tegyen arra, hogy újra felépítse Polcz Alaine világát. Szintén magángyűjteményből való eredeti elemei a tárlatnak azok a bábok, amikkel az egykori pszichológus a bábterápia során dolgozott, de legalább ilyen fontos darabok a Városmajor utcai lakás berendezési tárgyai is: egy biedermeier asztalka, egy feszület és egy tükör – belépéskor egészen konkrétan ez a látvány fogadja a látogatókat. 

A tárgyi emlékeken túl mindeközben tableteken olyan képkockák futnak 1972-ből, amelyeken a kiállított világjáték-figurákkal vagy bábokkal játszanak a gyerekek. A felvételeken jól látszik, hogy

De a videós tartalmak közt ugyancsak megtekinthetők  hosszú és tartalmas életútinterjúk és különböző visszaemlékezések is.

A tárlatnak ugyancsak központi elemét képezik az fotós és írott anyagok: levelek, gépiratok, kötetek, szakácskönyvek, fényképek, rajzok, sőt még olyan apró jegyzet-üzenetekkel is találkozhatunk a falakon, amelyet Polcz Alaine és Mészöly Miklós hagyott egymásnak.

Ami az írott emlékeket illeti, Polcz Alaine Bíró Bertával való teljes levelezése fennmaradt és bekerült a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába. A levelek alapján pontosan lehet rekonstruálni, hogy egy erdélyi unitárius lelkész felesége milyen mozgástérrel rendelkezett a Ceaușescu-rendszerben, illetve, képet kaphatunk arról is, milyen volt abban az időben a kisebbségi lét.

A Karácsonyi utazás és a Két utazás Erdélyben című kötetek egytől-egyig gyönyörűek. Utóbbi könyv gépirata szintén a tárlat egyik fontos kincse.

Végül, de nem utolsó sorban a kiállítás foglalkozik Polcz Alaine irodalmi munkásságával is, ezek közül is hangsúlyos szerepet kap az Asszony a fronton című korszakos műve, amiben Polcz a második világháborús megpróbáltatásokról és borzalmakról ír. A háborús traumák következtében hosszú ideig – '47-48-ban, éppen a Mészöly Miklóssal való megismerkedésük idején – Polcz kórházban volt, és az volt a rögeszméje, nem élte volna túl, hogyha Mészöly Miklós nem ment volna be minden nap a kórházba és nem vitt volna neki rendes ételt.

A kötet kapcsán Győrffy Ákos kollégánk sorai jutnak eszembe, aki úgy fogalmazott egy korábbi cikkében: „Polcz Alaine kivételes személyiség volt,

S akinek persze olyan traumákkal kellett együtt élnie, amelyek már önmagukban egy egész életre elegendő feladatot adhattak neki.”

A színvonalas és gazdag tárlat október 31-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Belső fotók: a szerző