Túlélheti-e egy főváros a szocializmust?

„Hamarosan kezdetét veszi a  magyarországi önkormányzati kampány, amely során ismét sokszor olvashatjuk majd szakpolitikai anyagokban és hallhatjuk politikusoktól, hogy mit is kellene Budapestnek átültetni a bécsi példákból. Ez a Bécs-Budapest tengely azonban egyre fenntarthatatlanabb mind politikailag, mind pedig szakmailag. A választók ugyanis az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján ma már egyre kevésbé hiszik el, hogy Budapest képes lehet beérni Bécset.  

A kommunizmus pedig bár máshogy, mégis ugyanolyan mély sebeket ejtett, mint a második világháború: gyors pusztulás helyett lassú rothadásra ítélte őket. 1989-ben tehát nem az újjáépítéssel kellett kezdeni keleten, mint 1945-ben nyugaton, hanem szétesőfélben lévő infrastruktúrákat, ingatlanokat és intézményrendszereket kellett újra pályára állítani. Értelmetlen szakmai elvárás tehát, hogy a teljesen más alapállásból induló keleti blokk fővárosaival 89-től ugyanaz fog történni, mint nyugati társaikkal 45-től kezdődően, és hogy 2019-re mindnek ugyanott kellene tartania. 

Az viszont alapvető elvárás lenne, hogy legalább tudjuk, merre tart. Erre a kérdésre, hogy merre is tart Budapest, azonban a politikai elit 30 éve képtelen válaszolni. Jelenleg csak azt látjuk, hogy hol is tart most. Pontosan ott, ahol tartania kell egy kommunizmusban tanult és szocializálódott mérnökkel az élén, Bécs és Prága mellett inkább hasonlít egy szocialista  gyártelepre, mint egy középeurópai fővárosra. Alapvetően persze elüzemel, bár egyes helyeken már a szétesés, a rohadás jelei mutatkoznak, és ahogy telik az idő, minden kicsit koszosabb, büdösebb és lepukkantabb lesz, mert bár mindenkié, valahogy azért senkié sem igazán. Persze Budapest közel sem élhetetlen – ahogy a szocializmus gyártelepei is túlélhetők voltak – de nem is túl jó élni benne. Főleg, mert nem is igazán tudják a lakók, hogy hol is élnek, és talán pont ezért mindenkié, de közben azért senkié se lett a főváros.”