„Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba”

„A hittanoktatásban és a közoktatási intézményekben dolgozó többszáz munkatárssal szemben az egyetemistákkal nagyon kevesen tudunk foglalkozni. Ha minden Magyarországon dolgozó egyetemi lelkészt összeszámolok, akkor sem vagyunk tíznél többen. De még ha ehhez hozzászámolom az ország kicsit több mint négyszáz ifjúsági köréből azt alig százat, ahol vannak is egyetemisták, akkor sem vagyunk valami sokan. (A teljes képhez azért hozzá kell tenni, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt az egyetemi lelkészek száma, amiért nagyon hálásak vagyunk.)

Igen, ez a gyerekeknél nehezebben megszólítható korosztály, sok és nehéz kérdésük van, ráadásul folyamatosan mozgásban vannak a lakhely és az iskola között, ezért a legtöbbször a helyi lelkésznek esélye sincs elérni őket. Valamit azonban mégis tenni kellene. A legnehezebb kérdés talán éppen az elvándorlás: a 230 ezer magyar egyetemista (és köztük a majd negyvenezer református gyökerű) alig több mint két tucat városban összpontosul. Őket leginkább már csak ott, a tanulmányaik helyszínén tudjuk elérni: az egyetemi gyülekezetekben és a városi gyülekezetek ifjúsági köreiben.”