Zsidó páva

2012. június 23. 10:19

Amúgy az a mondás járja, hogy az izraelita az a csudálatosan rendes ember, aki nekünk kölcsönt ad. A büdös zsidó meg az mocsadék, aki visszakéri.

2012. június 23. 10:19
Veress Jenő
Népszava

„»Csak a rohadt, mocskos, büdös zsidók állítják azt, hogy én antiszemita vagyok!« ez a tanmondat jellemzi tán legjobban kicsiny hazánk politikai közéletének irányát.


Napra nap tapasztalom, hogy jóravaló, rasszizmussal sosem vádolható »gójprolik« is kukorékolják az új virradat dalát, a »zsidók tehetnek mindenről« kisegítő iskolai sorvezetőjét. A netes oldalak kommentelői pedig élő példái a közfertőnek. És igen, ebben tanítójuk a Fidesz egynémely (sok) prominense, tagja, plébánosa, képviselője. Miattuk egyre több a - gyakran tudatlanul - zsidógyűlölő nem antiszemita. Olyasmi ez, mint hogy nincs ám hasmenésem, csak reggeltől estig ülök a deszkán...

És közben Horthyra, Nyirőre, Vas (ez náciul kiejtve nemzetietlenül frivol, tehát Wass) Albertre, Tormay Cecile-re gondolok, mert mostanában rájuk kell gondolnia a haladó embernek, még a klotyón is. És főképpen a zsidókra. Elő is vettem Nagy Lajos Képtelen természetrajzát. Ezt írja a zsidóról: »a zsidó, miként azt egy Darwin nevű angol zsidó kimutatta, a majomtól származik. Ezért van az, hogy a zsidó utánozza a keresztényt, s ezáltal a gyanútlan embert, faját s erkölcsét illetőleg gyakran megtéveszti. (...) Csakis bűnei vannak a zsidónak. A zsidó idézte elő a világháborút, ő okozta annak az egyik fél által való elvesztését, a másik fél által való megnyerését... A zsidó csinálta a forradalmakat és a bolsevizmust, (...) a spanyoljárványt. Szerintem helyesen sem spanyol- hanem zsidójárvány ennek a neve. Az a zsidó pedig, aki spanyoljárványban meghalt, csupán a keresztény spanyolhalottakat utánozta, nem tudván ellenállni letagadhatatlan és fönt már méltatott majomtermészetének.«”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 259 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
huttinger
2012. június 24. 23:14
"""Külsejükben, erkölcseikben, államalapitási képtelenségükben, az igazmondáshoz fűződő viszonyukban sok hasonlatosság van.""" Nálad elmentek otthonról.....
Kárpát
2012. június 24. 19:29
veressféléknek üzenjük!: http://www.youtube.com/watch?v=3xWdmchGSs0
nakara
2012. június 24. 17:20
Marr eképpen foglalta össze az antiszemitizmus kialakulásának okait: „Az antiszemitizmus (értsd: a zsidók iránti ellenszenv vagy gyűlölet) nem egy véletlenül kialakult, vagy mesterségesen létrehozott dolog. Az antiszemitizmus abban a pillanatban született, amikor a zsidó először megjelent a nem zsidók látószögében. Már maga a zsidók testi megjelenésének csúnyasága is ellenszenvet váltott ki a nem zsidókban, de még sokkal jobban azok a lényegét tükröző negatív tulajdonságok, amelyek a zsidókat a nem zsidók számára gyűlöletre méltónak ítélték. A zsidó minden cselekedetében megnyilvánult, hogy a rossz, az aljas, az ördögi megtestesítője. Ha azonban a nem zsidó azt hiszi, hogy az ösztöne szavának elutasításával a zsidóval megegyezésre juthat, akkor ennek a vége mindig a felismerés: aki a zsidóval paktál, tönkremegy általa. Ezt tapasztalták egyes emberek, de egész népek is. Az ókor nagy kultúrnépeinek sírkövén ott áll a figyelmeztetés: Kihaltak, mert életüket összekötötték a sátánnal az örök zsidóban!“ Hogy az antiszemitizmus, a zsidókkal szembeni ellenszenv nem tegnap vagy ma alakult ki, azt korábban még maguk a zsidók is elismerték. A zsidó J. Kreppel az 1925-ben Bécsben megjelet „Juden und Judentum von heute“ (Zsidók és zsidóság ma) című dolgozatában így ír: „A zsidógyűlölet olyan régi, mint maga a zsidó nép. Már népisége bölcsőjénél, a világtörténelembe való belépésénél találkoztak Ábrahám fiai szomszédjaik és környezetük gyűlöletével.” Dr. Felix Goldmann rabbi is kénytelen volt beismerni, hogy az antiszemitizmus mindig is létezett. Az 1920-ban Berlinben megjelent „Vom Wesen des Antisemitismus“ (Az antiszemitizmus természetéről) c. könyvében ezt mondja: „A régi római időktől kezdve mind a mai napig, minden országban, ahol a zsidókról és a zsidóságról egyáltalán tudomást szereztek, az antiszemitizmus létezése bizonyítható.“ A zsidó Dr. J. Fromer (Elias Jacob) szintén úgy jelölte meg az antiszemitizmust 1905-ben Berlinben kiadott könyvében („Das Wesen des Judentums“ - A zsidóság természete), mint már mindig is létező jelenséget: „A zsidógyűlölet olyan régi, mint a zsidóság maga. Úgy követi, mint egy árnyék, tehát az emberek természetéből fakad.“ Azok a nem zsidók, akik hagyják maguknak bebeszélni, hogy az antiszemitizmus csak valami pillanatnyi jelensége bizonyos koroknak, jobban tennék, ha a szintén zsidó Ben Chaim 1938-ban Zürich-ben megjelent „Juda erwache! Proklamation an das jüdische Volk“ (Ébredj, Juda! Kiáltvány a zsidó néphez) című könyvében leírtakra figyelnének: „Az antiszemitizmus semmi áron nem kortünet. Valóban olyan idős, mint Matuzsálem. Sem időhöz, sem helyhez, sem pedig valamely országhoz nem köthető, hanem ezektől függetlenül ott alakul ki, ahol a zsidók más népekkel érintkezésbe lépnek, és fejlődése vagy kiterjedése egyenes kapcsolatban áll a zsidó diaszpóra nagyságával az illető országban.“ A zsidók vezető személyisége, Theodor Herzl írja az 1896-ban Lipcsében megjelent „Der Judenstaat“ (A zsidó állam) című alapvető művében: „A zsidókérdés létezik. Balgaság lenne tagadni. A zsidókérdés mindenhol létezik, ahol a zsidók érzékelhető számban élnek. Ahol nincs, oda bevándorló zsidók becipelik. Természetesen oda költözünk, ahol nem üldöznek bennünket. Megjelenésünk által kialakul az üldözés. Megjelenésünk váltja ki az üldözést.“ Azoknak, akik hagyták maguknak bebeszélni, hogy a zsidókat csak az ún. vallásuk miatt gyűlölik, a már említett Wilhelm Marr az 1879-ben Bernben kiadott „Der Sieg des Judentums über das Germanentum“ (A zsidóság győzelme a germánság fölött) című nagy feltűnést keltett tanulmányában megmondja az igazat: „Nem a vallásuk miatt gyűlölték a zsidókat minden időkben. A zsidókkal szembeni haragnak más okai voltak. Mégpedig a zsidók irtózása az igazi munkától és a számukra törvényileg előírt ellenségesség minden nem zsidóval szemben.“ Hogy az antiszemitizmus okai magában a zsidóban keresendőek, ezt elismerte a zsidó Bernard Lazare is az 1894-ben Párizsban megjelent „L’ Antisemitisme“ (Antiszemitizmus) c. könyvében. Így ír: „Ha a zsidók iránti harag és ellenszenv csak egy bizonyos országban és egy bizonyos időben létezett volna, könnyű lenne ennek a haragnak az okait megindokolni. Azonban pont az ellenkezőjéről van szó. Ez a faj a kezdetek óta az összes népek gyűlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb fajokhoz tartoztak, egymástól nagyon távoli területeken laktak, különböző törvénykezéssel rendelkeztek, egymástól teljesen eltérő elveket vallottak, sem ugyanazon hagyományaik, sem pedig ugyanazon szokásaik nem voltak és nem hasonlatos szellem vezérelte őket, így muszáj az antiszemitizmus általános okait mindig magában Izrael népében keresni, és nem azokban, akik szembeszálltak vele.“ A zsidó dr. Leo Pinsker írja az 1882-ben Berlinben megjelent könyvében („Autoemanzipation“): „A zsidók azon népek medrében, amelyek között élnek, valóban egy heterogén elemet képeznek, amely semmilyen nemzethez nem akar asszimilálódni, ennek megfelelően szintén semelyik nemzettel nem tud jól kijönni.“ A már idézett zsidó Ben Chaim írja továbbá említett könyvében: „Amikor népünk az örök hűségesküt letette Jehovának, az volt a születési órája a legnagyobb és legszerencsétlenebb hazugságnak, amit a világtörténelem ismer. Mégpedig népünk kiválasztottságának a hazugsága. Ez volt egyúttal szintén annak a különös emberi gyűlöletnek a születési órája is, antiszemitizmusnak nevezve, amit a világ valaha is átélt…“ Hogy az antiszemitizmust nem mesterségesen hozták a nem zsidó emberiség közé, és hogy sokkal inkább az ösztönnek egy megnyilvánulását fejezi ki, a legmélyebb belső érzést, azt beismeri a zsidó Samuel Roth az 1934-ben New Yorkban megjelent „Jews must live“ (A zsidóknak élnie kell) című munkájában. Ezt írja: „Itt csak tényeket szeretnék igazolni, hogy az antiszemitizmus olyan ösztönszerű, hogy egyszerűen az emberek egyik ősi ösztönének nevezhetjük, a legfontosabb ösztönök egyike, amelyen keresztül egy faj önmagát a teljes kiirtástól védi. Nem tudom elég erősen kihangsúlyozni: az antiszemitizmus nem az, amit a zsidók a világgal elhitetni próbálnak, egy előítélet, hanem egy mélyen ülő ösztön, amely minden emberrel veleszületik. Mint a létfenntartás minden más ösztöne, mindaddig ismeretlen marad, míg végül történik valami, aminek következtében felébred. Nem létezik egyetlen eset sem, ahol a zsidók az üldözőik haragjának keserű gyümölcsét nem érdemelték volna meg.“ Azt, hogy az antiszemitizmus nem valami átmeneti dolgot jelent, hanem sokkal inkább addig tart, ameddig zsidók a nem zsidók között élnek, alátámasztotta az ismert zsidó, Arthur Schnitzler is, aki a New Yorkban megjelent „The Literary Digest“ c. lap 1930. október 18. számában a következőket írja: „Az antiszemitizmus addig fog tartani, ameddig a zsidók zsidók maradnak, mivel az antiszemitizmus okait nem lehet soha megszüntetni. A zsidók mindig mások fognak maradni, és ezen okból elkerülhetetlenül mindig gyűlölve lesznek.“ (forrás: antidogma.hu)
Kárpát
2012. június 24. 10:00
Azóta változott valami?........
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!