Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Napi szinten dobálóznak a kifejezéssel a politikusok, az újságírók és a közgazdászok, mégis nagyon kevesen tudják valójában, pontosan mit is jelent ez a három betűs rövidítés. Itt a Mandiner gazdasági magyarázó cikksorozatának első része!
Szakács Dániel írása
A GDP a gross domestic product angol kifejezés rövidítése, ami legjobban úgy fordítható magyarra, hogy bruttó hazai termék. A közgazdaságtan nem annyira egzakt tudomány, mint például a matematika, ezért a GDP-nek nincs mindenki által elfogadott pontos, univerzális definíciója. Akkor járunk a legközelebb a fogalom megértéséhez, ha a következő definícióval élünk:
A GDP adott területen (általában egy országban), adott idő alatt (általában egy év alatt) előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összértéke.
Vizsgáljuk meg kicsit jobban a definíciónkat, mert szinte minden szónak komoly jelentősége van benne! Az „adott területen” azt jelenti, hogy a GDP-t nem csak országokra vetítve mérhetjük (bár ez a leggyakoribb), hanem például a gazdaság különböző szegmenseit (így például az építőipart, autóipart stb.) is külön vizsgálhatjuk, hogy adott időszak alatt mennyi GDP-t termeltek, hány százalékát adták a teljes bruttó hazai terméknek.
Az „adott idő” alatt kifejezésnek is nagy jelentősége van, mert bár az egy év alatt mért teljesítmény a leggyakoribb, egyre elterjedtebb, hogy negyedéves alapon hasonlítják össze a GDP statisztikákat.
Szintén nagyon fontos, hogy a GDP statisztikákba csak a „végső felhasználásra szánt javak” számítanak bele, tehát a félkész termékek, nyersanyagok nem. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a legtöbb termék előállítása fázisokra bontható, a nyersanyagok félkész termékként kerülnek egyik vállalattól a másikhoz, míg végül valahol végső feldolgozásra kerülnek, ahol elkészül a termék, s ha minden ilyen fázist beleszámolnánk a GDP-be, akkor az halmozódáshoz vezetne.
Vegyünk egy példát: 1 kg kenyér előállításához kb. 75 dkg lisztre van szükség , 75 dkg liszt előállításához pedig kb. 1 kg búzára. Az idén szeptemberi búza tonnájának átlagára 134 500 Ft, ami azt jelenti, hogy 1 kg búza átlagára 134,5 Ft. 75 dkg liszt jelenlegi átlagára kb. 150 Ft, a végtermék, az 1 kg kenyér ára, pedig idén októberben 825 Ft. Most az egyszerűség kedvéért a többi hozzáadott értéktől (kenyérhez való többi hozzávaló (víz, élesztő stb.), áram, munkaerő díja, szállítási díj és persze a vállalkozók nyeresége stb.) eltekintünk. Ha minden egyes fázist beleszámolnánk a GDP-be (a földműves eladja a búza kilóját 134,5 Ft-ért a malomnak, a malom eladja a finomliszt kilóját 200 Ft-ért a pékségnek [75 dkg-onként 150 forintért], a pékség pedig 825 Ft-ért a kenyér kilóját a vásárlónak), ez lenne a képlet: 134,5 Ft + 150 Ft + 825 Ft = 1 109,5 Ft. Márpedig ez azt jelentené, hogy a búza ára háromszor kerülne elszámolásra, míg a finomliszt ára kétszer. Ezzel szemben a végtermék, az egy kiló kenyér árában (825 Ft) már benne van egyszer a felhasznált finomliszt ára (150 Ft), a finomliszt árában pedig benne van már egyszer a felhasznált búza ára (134,5 Ft). Tehát a lényeg, hogy
Arra is felhívnánk a figyelmet, hogy a definíció úgy szól, hogy a „termékek és szolgáltatások összértéke”, magyarul a GDP-be a szolgáltatások is beletartoznak, tehát például amikor levágatjuk a hajunkat a fodrásznál, ennek az ára is bekerül a GDP-be.
Szintén nagyon fontos, hogy mivel bruttó hazai termékről van szó, így egy ország területén működő külföldi cégek által előállított termékek és szolgáltatások is beletartoznak az adott ország GDP-jébe. Tehát például a Magyarországon működő Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. által Magyarország területén gyártott és forgalmazott sörök (pl. a Heineken sör) beletartozik a magyar GDP-be, hiába holland tulajdonú a cég.
Az egy országban, egy év alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összértékébe beletartoznak a beruházások és az export is, hiszen ezek is növelik a bruttó hazai termék végösszegét. Az import viszont csökkenti azt – de erről majd később!
A közgazdászok ezért az alábbi két egyenletet szokták használni a GDP leírására:
Y = C + I + G + NX
vagy
Y = C + I + G + (X-M)
Y = GDP, C = fogyasztás (consumption), I = beruházás (investment), G = kormányzati kiadások (government expenditures), NX = nettó export (net exports), X = export (exports), M = import (imports)
Hogy egyszerűbb legyen a két egyenletet értelmezni, itt vannak magyarul:
GDP = fogyasztás + beruházás + kormányzati kiadások + nettó export
vagy
GDP = fogyasztás + beruházás + kormányzati kiadások + (export – import)
Vizsgájuk meg egyenként az egyenlet elemeit! Az egyszerűség és az egyértelműség kedvéért az utolsó egyenlettel fogok foglalkozni:
Fogyasztás: Ebbe a kategóriába a háztartások által vásárolt javak és szolgáltatások összességét értjük. Három alkategóriára osztható: nem tartós fogyasztási cikkek, tartós fogyasztási cikkek és szolgáltatások. A nem tartós fogyasztási cikkekhez tartoznak például az élelmiszerek és a szépségápolási termékek. Tartós fogyasztási cikkeknek a hosszú időn keresztül használható termékek minősülnek, mint például a személygépjárművek és a televíziók. A szolgáltatás kategóriába pedig cégek vagy magánszemélyek által a fogyasztók javára végzett munkákat értjük, így ebbe a kategóriába kerülnek például az éttermek vagy a korábban már említett fodrászat.
Beruházás: Beruházáson a jövőben felhasználásra kerülő termékeket értjük. Itt is három alkategóriát különböztetünk meg: üzleti állóeszköz-beruházások, ingatlanberuházások, készletberuházások. Üzleti állóeszköz-beruházás például amikor a vállalatok új termelőberendezéseket, gyártósorokat vagy üzemeket vesznek. Ingatlanberuházásra példa, amikor a háztartások ingatlant vesznek vagy építenek. Készletberuházásra példa, amikor egy vállalat növeli a készleteit (például egy mobilgyártó cég növeli a mobiltelefon raktárkészleteit, mert tart a felhasznált nyersanyagok (pl. koltán) jövőbeni drágulásától).
Kormányzati kiadások: A kormány és a helyi önkormányzatok által indított beruházásokat, vásárolt javakat és igénybe vett szolgáltatásokat soroljuk ide. A kormányzati beruházásokra nagyon jó példa az autópályaépítés vagy a stadionépítés. A kormányzati vásárlások kategóriájába tartozik például a hadiipari vásárlás (pl. Magyarországon, két évvel ezelőtt, a Leopard tankok beszerzése). A kormányzat által igénybe vett szolgáltatásokhoz mondjuk az állami alkalmazottak fizetését soroljuk. Viszont a magánszemélyeknek juttatott munkanélküli segély vagy szociális segély nem tartoznak bele ebbe a kategóriába, mert ezek a transzferek nem áruk vagy szolgáltatások ellenértékei, hanem csupán a már meglévő kormányzati jövedelmek újraelosztásából keletkeznek. Ezért ezeket nem is számítjuk bele a GDP-be.
Export: Ide tartozik az ország területén megtermelt javaknak és szolgáltatásoknak külföldi országokba történő eladása. Jó példa erre például a Pick által gyártott szalámik Németországba történő értékesítése, ami nyilvánvalóan növeli a hazai GDP-t.
Import: Ide tartoznak azok az ország területén kívül megtermelt javak és szolgáltatások, amelyek a fogyasztás, a beruházás vagy a kormányzati kiadások által felhasználásra/megvásárlásra kerülnek az ország határain belül. Mivel az importált áruk és szolgáltatások egyszer már szerepelnek a fogyasztás, a beruházás vagy a kormányzati kiadások kategóriában, viszont a definíciónk szerint nem növelhetik a bruttó hazai terméket, mert nem tartoznak bele, ezért le kell vonnunk őket a GDP számításakor.
A GDP-ről szóló cikksorozatunk következő, második részében
Továbbá megnézzük, miért GDP/fő-vel érdemes számolni egy ország gazdaságának erősségét. Azt is megtudjuk, hogy mi az a vásárlóerő-paritás és miért fontos vele számolni a GDP/fő számításakor. Végül áttekintjük, milyen más elterjedt gazdasági és fejlettségi mutatók vannak a GDP mellett. Utána ígérem, már izgalmasabb vizekre evezünk a gazdaság témakörében!
A szerző közgazdász
Nyitókép: Késztermék ellenőrzés az üzemrész fényfolyosójában az esztergomi Suzuki-gyárban (MTI/Szigetváry Zsolt)