Át kell vinnünk hazánkat a túlsó partra

2022. október 04. 09:03

A keresztyén embernek éppen az a felelőssége, hogy ne csak az áradást lássa, hanem a célt, a túlsó partot is.

2022. október 04. 09:03
null
Orbán Viktor
Orbán Viktor
Magyar Nemzet

„Főtiszteletű püspök úr! Főgondnok úr, tisztelt főjegyző urak! Tisztelt ünneplő gyülekezet! Kedves református testvéreim!

Pedig olyan jó lett volna dicsekedni! Persze mértéktartó, református módon, de így, Szabó püspök urunk prédikációi után – ami mindig egyben megintés is – erről most már szó sem lehet. Ezért inkább arról fogok beszélni, hogy ahol nagy a szükség, közel a segítség. És mennyire így volt ez azon a szörnyű napon, amikor Szabó püspök úrral együtt bejártuk a Ráday kollégium kiégett –folyosóit. A zaklatott percekben azonban már ott volt a remény is. Mint hallhattuk, a tragédia másnapján azonnal megindult az adakozás, s alig telt el pár nap, máris több millió forint gyűlt össze a szükséges munkálatokra, és az otthon nélkül maradt kollégisták megsegítésére.

Honnan ez az erő? Amikor a régi, a Ráday utca felőli bejáraton lép be az ember az épületbe, egy monumentális lépcsősor fogadja. Az első lépcsőfordulóban pedig rögtön szembe találja magát egy szoborcsoporttal. Kálvinnal, Bézával, Knoxszal, Bocskai­val és a református hit többi hősével. Úgy fogadják az embert, mint egy szigorlatoztató bizottság – és ez nem is áll messze a valóságtól. Az ősök tekintete megmér bennünket, azokat is, akiket a szószékre, azokat is, akiket a katedrára és azokat is, akiket az ország vezetésére és megvédésére szólítja naponta a kötelesség. És Illyés Gyula verséből tudjuk, amelyet ennek az emlékműnek a nagyobb testvére előtt írt, hogy a cél, amit a reformátorok elénk adtak, nemcsak a hitben, hanem a magyarságunkban való megmaradás parancsa is. Mi innen, ebből a látószögből néztük a leégett kollégium üszkös testét, és számunkra nem volt kérdés, hogy az állam, illetve a kormány a magyar reformátusok mellé álljon a bajban – elvégre éppen ezért nemzeti kormány. De több ez, mint kötelesség, inkább törlesztés.

Valójában többet kaptunk, mint adtunk. Oly sok mindent kaptunk a kollégiumtól azóta, hogy először itt, a szomszédban megnyitotta kapuit. A pesti teológia már az alapítása idején is nemzeti ügy volt. Kossuth Lajos vezércikket is szentelt neki a Pesti Hírlapban. »Ami egy nemzetnél nevelés ügyében történik, a nemzetnek történik, bármelyik templomban imádkozzék is a tanító növendékeivel, és így ez nemzeti érdekű is.« Vagy ugyaninnen a kedvenc soraim: »A magyar európaias legyen, s az, amit európainak nevezünk, e honban mindig magyar maradjon.« És Kossuthnak igaza is lett. Ami a Ráday kollégiumban történt, valóban a nemzet javára vált, és ugyan európaias volt, de mindig magyar maradt. Református lelkészek nemzedékei indultak el innen, majd szolgálták becsülettel Magyarországot, mai határainkon innen és túl. Vitték hitüket, tudásukat, önérzetüket, magyar mivoltukat. Ott is arattak, ahol mások vetni se mertek. Háborúban, kisebbségben, kommunizmusban. Elfogadták a nehéz próbatételt, és Isten csodát tett általuk. Magyarország pedig újra és újra erőt kapott az újrakezdéshez, a megújuláshoz, a rombolás utáni országépítéshez. És erre a megújuló erőre, amely – ha jól értem – a reformáció, a református identitás lényegét jelenti, ma legalább akkora szükségünk van, mint a második világégés vagy a kommunista rendszer bukása után volt.

Csábító, de veszélyes dolog bibliai kinyilatkoztatásokat a profán élettel analógiába vonni. Veszélyes aknamező, amin legfeljebb lelkipásztoraink mozognak magabiztosan, mégsem állja meg az ember. Mikor széles horizonttal széttekintünk a mai életen, nehéz nem látni az apokalipszis négy száguldó lovát. Mintha az Antikrisztust látnánk, amint a régi marxizmus újraszabott ruhájában – amit woke-nak neveznek – lovagol az egykor volt büszke, keresztyén, nyugati országok élén, és viszi őket szabadságot hirdetve az elnyomásba. És itt forgolódik veres lován a háború, az orosz–ukrán háború, amely csak egyre mélyül és szélesedik, és napról napra többeket és egyre közelebbről fenyeget. És itt van fekete lován az éhínség is, amelyet ma a Föld éghajlatának változása hoz a világra. S itt vannak a járványok is sápadt lovukat sarkantyúzva, melyek sorát a Covid már megnyitotta. Próbatételek ezek, amelyeket ki kell bírnunk. A keresztyén embernek éppen az a felelőssége, hogy ne csak az áradást lássa, hanem a célt, a túlsó partot is.

Mert ez a mi dolgunk: épségben át kell vinnünk hazánkat a túlsó partra. Egymásba kapaszkodva és bízva az Úristenben. Nem az áradatra, hanem mindig a partra figyelve. Akkor kell a leghangosabbnak lenni, amikor a világ hatalmasságai el akarnak hallgattatni minket. Akkor kell egyenesen állni, amikor hamis vádakkal fenyegetnek bennünket. Akkor kell kiállni méltóságteljesen a hagyományaink mellett, amikor a fél világ az új divatok lázában vonaglik, és ezt büszkeségnek hívja. És akkor kell békét követelni, amikor mindenki a háborús észjárás logikája szerint cselekszik már. Kiállni és megharcolni az igazunkért egyenként és nemzetként egyaránt. Az előttünk álló nehézségek most igencsak nagyok, de ahol az ember ereje elfogy, ott mindig kipótolja a kegyelem. Nincs hatalmunkban a hamuból újra megalkotni, ami a tűzben elégett, de volt erőnk közösen új kollégiumot építeni, amely túlszárnyalja az elődjét. Jól jön ilyenkor a katolikus testvérek bátorítása, hogy nincs olyan ellenségünk, akit Jézus Krisztus már le ne győzött volna – amire oly szépen válaszol a mi zsoltárunk: »Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér«. S valóban: bármilyen sötétek a tornyosuló felhők, bármilyen magasra csapnak a hullámok és tűnjenek bármilyen leküzdhetetlennek az akadályok, nekünk csak a zsoltár szavára kell hallgatunk: »Bízzatok!«

A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenekelőtt! Soli Deo gloria!”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2022. október 05. 05:29
Az embert a partra kihúzó tengeri lény a delfin: "delfin: A mediterrán kultúrákban pozitív értelmű jelképként jelenik meg az emberekkel szemben jóindulatú tengeri emlős. A halak királya, a hajótöröttek megmentője, lélekvezető. A minószi kultúrában istenként tisztelték, a görög hagyomány szerint a krétai hajósokat maga Apollón (Apollón/Apollo) vezette delfin alakjában Delphoiba. Delfin-ábrázolások a knósszoszi palota (Kr. e. 1700–1500 között) freskóin és vázaképein is fennmaradtak. Az Ariónt mentő delfin az ifjút az erőszakos földi világból a kegyelem világába szállítja (Ovid. Fasti, II. 83–118) Egy ókori legenda szerint a delfinek egykor emberek voltak, s csak Dionüszosz parancsára öltöttek hal alakot, de a "bennük igaz-kereső, nemes emberi lélek / még ma is őrzi az emberi észjárást s a szokást mind" (Oppianosz: A delfin). Ha Apollónnal együtt szerepel, 'bölcsesség' a jelentése. Az etruszk halotti kultúrában a delfineket a halott lelkeket a Boldogok szigetére vezérlő kalauzként ábrázolják; később alakjuk az alvilágra utalt. Két, egymással ellenkező irányba néző delfin a természet kettősségére utal, míg a delfin horgonnyal a gyorsaság és lassúság ellentétét, az arany középút eszményét mutatja: "Festina lente!" (Lassan siess!) A keresztény művészetben többnyire a halat helyettesíti, így egyrészt a "nagy halat" szimbolizálja, amely Jónást elnyelte, másrészt magát Krisztust, aki a lelkek megmentője és hordozója a halál vizeiben. A delfinhez kapcsolódó antik tradíció Bosch A Gyönyörök kertje c. oltárképén (1503–1504 k., Madrid, Prado) is megjelenik, ahol a delfinlovasok szintén lélekvezetőként értelmezhetők. A delfin hajóval és horgonnyal az egyház jelképe. A franciaországi Dauphin tartomány címerállataként 1349-től a francia trónörökösök jele; erre utal az őket jelölő kifejezés: a dauphin. Goethe Faustjában alvilági erőként szerepel: "az örök vízbe visz ma téged / Próteusz-delfin" (Faust II., Walpurgis-éj) W. B. Yeats Byzantium c. művében a delfinhez mint lélekkísérőhöz kapcsolódó antik hagyomány jelenik meg." (Pál József: Szimbólumtár) És lehet még egy érdekes vonzata ennek, mégpedig a kereszténység meghaladására való utalás, mert: "Halak csillagkép: Az utolsó, a tizenkettedik állatövi jegy. A négy elem közül a vízhez rendelték. A hallal mint Krisztus-szimbólummal összefüggésben a krisztusi életmodell jelképe. Az asztrológiai hagyomány szerint a Jézus születésekor kezdődő világkorszak a Halak csillagkép jegyében telt el, s felváltója a Vízöntő új korszaka. A spiritualizmus, a jóság, a szeretet, a mély lelkivilág, negatív értelemben a túlzott befolyásolhatóság tulajdonságait társítják hozzá. Az ún. zodiákus ember ábrázolásain a lábfejeknél helyezkedik el." "A korai kereszténységben, az üldöztetés korában, a hal magának Krisztusnak is szimbólumává vált: a görög 'hal' szó (Ikhthüsz) feloldható akrosztichonként: Jészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér (Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó)." "Vízöntő csillagkép: Az európai asztrológiában a tizenegyedik állatövi jegy, időszaka: január 21–február 18. A Szaturnusz bolygó és az Uránusz bolygó uralma alatt álló jegy. A négy elem közül a levegőhöz rendelték. Az értelmi és szellemi régió jelképe, a hagyomány a szívósság, a merészség, az irrealizmus és a kötetlenség tulajdonságait társítja a Vízöntőhöz. A zodiákus ember ábrázolásain az alsó lábszáron helyezkedik el. Az 1960-as években indult New Age mozgalom az új világkorszak, a Vízöntő-kor eszméivel, a spirituális megújulással azonosul. Hamvas Béla Titkos jegyzőkönyv c. írásának kezdetén utal az ókorban ismert hét bolygónak, az ún. ősbolygóknak a Vízöntő jegyében való találkozásával, stelliumba kerülésével (1962. február 4.) kezdődő világkorszakra: "A Vízöntő az állatkörnek az a jegye, melyben világtengelyünk jelenleg áll."" (Pál József: Szimbólumtár)
annamanna
2022. október 05. 05:26
"hal: Az ugariti mítoszokban, valamint a zsidó hagyományban is fellelhető negatív, alvilági erőket kifejező jelentése. Az ugariti víziszörny, Lótán az ősi káosz, a víz romboló ereje, akárcsak az Isten által legyőzött ószövetségi Leviatán (Jób 41). A Jónás prófétát elnyelő nagy hal az alvilág szimbóluma, a halban töltött három nap a tipológiai szimbolizmus értelmezésében Krisztus halálának előképe, a hal gyomrából való csodás kiszabadulás pedig a Megváltó feltámadására utal. Az alvilág mindent elnyelő, hatalmas halként való ábrázolása is ezzel a hagyománnyal függ össze, pl. a klosterneuburgi oltár Pokol c. zománcképén (XII. sz.). A keresztény kultúrában az ókeresztény kor síremlékein gyakori motívum a halat karmai közt tartó madár (általában sas), amely a mennybe ragadott lélekre utal. A reneszánsz korától széles körben elterjedt embléma volt a kis halakat felfaló hatalmas hal példázata, amelynek morális mondandója a gyengék kiszolgáltatottságát, a természet kegyetlen törvényeit fejezte ki (pl. id. Pieter Brueghel rajza 1557-ből, Bécs, Albertina) Babitsnál a Jónás-történetre utalva halál-jelkép: „...egy még vakabb és örök / Cethal szájában végkép eltünök” (Jónás imája)." (Pál József: Szimbólumtár) "bálna: Az óceán legjellegzetesebb állata. A vizek hatalmát, az egyéni és univerzális regenerációt, de az elnyelő sírt is képviseli. Más állatokhoz (pl. elefánt, teknős) hasonlóan a világ hordozója. Ősi legendák szerint (pl. Szindbád hajóstörténeteinek egyikében) a tengerészek szigetnek nézték a tengerben úszó bálnát, kikötötték hozzá a hajót, és az állat lehúzta őket a mélybe. Ezekben a legendákban a Gonosz szimbóluma, amely a kárhozat felé vonja az embereket. Gyomra halál és újjászületés. A Jónás prófétát elnyelő nagy halat is tekintették bálnának (Jón 2,1–2). A kereszténységben az ördögöt jelenti; állkapcsa a Pokol kapuját, gyomra pedig a Poklot (alvilág/Pokol). A XIX. sz.-i politikai karikatúrákban a telhetetlen angol tengeri hegemónia szimbóluma. Ady az ember kiszolgáltatottságát hangsúlyozó isteni hatalom jelképeként említi: „Óh, Istenünk, borzasztó Cethal (...) Roppant hátadon táncolunk mi” (A nagy Cethalhoz)." (Pál József: Szimbólumtár) Ebből kiemelném azt, hogy "a telhetetlen angol tengeri hegemónia szimbóluma." - mivel az ukrajnai proxiháború úgy is értelmezhető, hogy az angolszász tengeri hatalom elnyeléssel fenyegeti a szárazföldet. Vagy másképp: Magyarország egyfajta híd, vagy bárka, vagy komp, ami a két partot köti össze, és itt Orbán végképp bejelenti, hogy minket átvisz a túlsó partra, azaz a nyugatról a keletre. Ebben az értelmezésben ez az EU-ból való kiléptetés előrejelzése, bejelentése.
annamanna
2022. október 05. 05:25
"sziget: A biztonság és a menedék, másfelől a magány szimbóluma. A legtöbb kultúrában az elérhetetlen boldogság, a Paradicsom képe kapcsolódik hozzá. A buddhizmus a nirvánát a megnyugvás szigetének nevezi az élet óceánján (nirvána). A kínai hagyomány, főként a taoista mitológia szerint Kína keleti partjainál találhatók a halhatatlanok paradicsomi szigetei: "Hogy érhetlek el, halhatatlanság? / Szigeteidhez szállok sebesen" (Li Taj-po: Hat vers a tajsani kirándulásról, 4). A kínaiak halottaik ruháját e szigetek képeivel díszítették. A mítosz szerint a japán szigetvilág úgy keletkezett, hogy Idzanagi isten és Idzanami istennő lándzsával fölkavarta a föld formátlan anyagát, s a lándzsa hegyéről szétszóródott cseppekből lettek a szigetek. A kelták számára a sziget egyrészt a másvilág, másrészt őseredeti szellemi központ, a tudomány és a béke helye, a kozmosz képe, ahol a druidák tökéletesíthetik tudásukat. Montsalvat a Grál keresésének központi szigete. Megjelenik a varázslás, a bűbáj helyeként is: Isenstein a Nibelung-énekben és Írország a Trisztán-mondában. Avalon szigete a halottak lakhelye, ide viszik Arthur királyt halála után, és innen várják visszatértét. Az antikvitásban a sziget képe az aranykor mítoszával és az elíziumi mezőkkel fonódik össze. A mitológia szerint a Boldogok Szigetein, ahol Kronosz/Saturnus (vagy Zeusz és Európé fia, Rhadamanthüsz) uralkodik, tovább tart az aranykor. Thébai és Trója héroszai ide kerülnek haláluk után: "lelkükhöz nem fér gond s szomorúság, / mély örvénylő Ókeánosz boldog szigetében" (Hésziod., Erga, 170–173). Istenek születési helye a barlanggal együtt (pl. Kréta Zeuszé, Délosz Apollóné, Ciprus Aphroditéé). Az Odüsszeiában Kirké, a szirének, Kalüpszó és a phaiákok szigete marasztaló varázssziget, az emberi közösségtől való elszakadás kifejezője. Aranykor-jelkép Pindarosz II. Olümpiai ódájában (54–58) és Horatius XVI. epodusában. Az elsüllyedt Atlantisz szigete egykori aranykort, egy legendás civilizációt jelöl. Josephus Flavius szerint a Boldogok Szigete az öröm forrása, amely felé a test/hús börtönéből kiszabadult lélek megtisztulva hajózik az óceánon. A keresztény hagyományban a szellem birodalma, pl. Níceai Izsák szerint a szerzetes által élete során megszerzett különböző ismeretek összessége. Dante Isteni Színjátékában a megtisztulás helye: a Purgatórium hegye egy szigeten van, a Föld túlsó felét borító óceán közepén. Bod Péter a Szent Irás' értelmére vezérlő magyar leksikona szerint az Istentől való elszakadást jelölheti. Az európai művészetben is megjelenik a sziget sokrétű szimbolikája. Shakespeare A vihar c. színművében pl. minden lakó számára más: egyszerre jelentheti a Paradicsomot és a kiűzetést. A küldetéstől eltérítő, démoni sziget szerepel Ariosto Őrjöngő Lórándjában és Tasso A megszabadított Jeruzsálemében. A társadalomból való kivonulásra, az önálló világ megteremtésére is utal, ezért számos utópia szigeten játszódik (pl. Morus: Utópia, Campanella: Napállam, Bacon: Új Atlantisz). Swift Gulliverében Lilliput az emberi viszonyok semmisségének, Brobdingnag az emberek fenyegető nagyságának, Laputa pedig az izoláltságból adódó önkritika-hiánynak a helye. Defoe Robinsonja az ősi, természetes világgal találkozik a szigeten. A klasszicista festészetben a mitológiai jelentés elevenedik meg (pl. Watteau: Indulás Cythéré szigetére, 1717, Párizs, Louvre). Gauguin festményein Tahiti szigete az európai civilizációtól mentes ősi, tisztább világ megtestesítője (pl. Arearea /Boldogság/ c. festményén, 1889, Párizs, Musée d'Orsay). Arnold Böcklin Holtak szigete c. művén maga a túlvilág (1880, Lipcse, Museum der Bildenden Künste). Elszigeteltség és erőszak fejeződik ki a szigethez kapcsolódóan William Golding A legyek ura és Robert Merle A sziget c. regényében. A magyar irodalomban Vörösmarty romantikus Délszigete a robinsoni hagyományokat követi. Babits Sziget és tenger c. kötetének verseiben a magánélet boldogsága, menedék a világ bajainak tengerén (A sziget nem elég magas; "...Légy sziget / s várj napot a mocsárból!" /Régen elzengtek Sappho napjai/). Juhász Gyulánál az elvágyódás kifejezője: "Ó, táj, Tahiti, Citere, / Álmatlan álmom szigete, / Ó, vágyam ligete" (Primitiva Egy Gauguin-kép alá). Radnóti Á la recherche... c. versében az otthon biztonságára utal: "...a szobájuk járt az eszükben, / mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban."" (Pál József: Szimbólumtár)
annamanna
2022. október 05. 05:20
"kikötő: A beteljesedés és az örök élet, a célba jutás és a megnyugvás képe. A révbe érkező hajó/bárka a mennybe jutó lélek analógiája, míg az örök hánykódásra ítéltetett hajó a kitaszított bűnös jelképe. Egy sumer mondás szerint: "Ha a hajó becsületes céllal siklik a szélben a folyón, Utu becsületes kikötőt választ neki; ha a hajó görbe céllal siklik a szélben a folyón, Utu partról partra kergeti." A keresztény szimbolikában az "égi rév" a mennyország (Paradicsom). Adam de Saint-Victor Mária-énekében így fohászkodik Jézushoz: "adj kegyedben könnyű pályát! / Vár az édes kikötő." Janus Pannonius Siratóének Racacinusról, komornyikjáról c. művében a "zord Pluto kikötője" a halált jelenti. Berzsenyi Osztályrészem c. versében a megérkezés, a bölcs megelégedés, az arany közép szimbóluma: "Béke már részem: lekötöm hajómat." A bolygó hollandi története a kikötő kínálta megnyugvás hiányát, a megváltatlanságot, az átoktól sújtott örök vándorlást példázza (bolygó zsidó). Wagner szerint A bolygó hollandi c. operája "vágy a megnyugvás után az élet vad viharai közepette". Baudelaire A hajó c. versében a kikötő erotikus szimbólum, a Nő jelképe. Adynál hasonló értelemben jelenik meg (Ifjú karok kikötőjében). Juhász Gyula Tiszai csönd c. versében nosztalgikus hangvétellel fogalmazódik meg a lemondás, a korban divatos elvágyódás helyett (sziget) az itthon való "kikötés", a hazatalálás motívuma: "Ma nem üzennek hívó távolok, / Ma kikötöttünk itthon, álmodók!" horgony, tenger" (Pál József: Szimbólumtár) "horgony: A vízi járműveket rögzítő fémeszköz a remény, a hűség jelképe. Mivel a tengerész utolsó oltalma, a tengerjáró népeknél a biztonság, a jó szerencse jele. A vízzel szemben a föld szilárdságát fejezi ki, átvitt értelemben a léleknek azt a részét, amely az élet, az érzelmek viharában is megnyugvást talál. (...) A horgony itt a stabilitás, a visszahúzó erő (....) Mint a feltámadás, a megváltás reménye jelenik meg az ókeresztény művészetben síremlékeken, katakombákban, ékszereken. A hívek titkos ismertetőjegye volt, mert a horgonyban allegorikus, rejtett keresztet láttak, így az – főleg egy keresztrúddal kiegészítve – a keresztszimbolika részévé vált. A delfinnel ábrázolt horgony Krisztus kereszthalálát jelenti. A három teológiai erény közül a Reményt fejezi ki." (Pál József: Szimbólumtár)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!