Mi folyik itt, Corvinuson?

„Ilyen hangulatban kísértem hát el barátomat Rózsás Péter irodájába, ahol a titkárnő fogadott bennünket. Azt mondta, hogy időpontot kell kérni ahhoz, hogy beszélhessünk a gazd.főig. úrral de ezt ismerősöm fölöslegesnek találta. Elvégre egyetemi polgárok vagyunk, és az úr értünk van! A inkább ecsetelte nehéz anyagi helyzetét, felelősségrevonás és követelőzés nélkül, kérve, hogy ugyan utalják már, amit utalni kellene! Miközben ő beszélt, én elnéztem jobbra- egy tárgyaló, elnéztem balra- egy iroda, benne egy emberrel. Az ott ülő férfi, mint kiderül, maga a főigazgató, egyszer csak átkiáltott hozzánk, az előtérbe, hogy jöjjünk be az irodájába. Elindultunk, s ekkor hirtelen ránk dörrent: álljunk meg az ajtóban! Még mit nem- így minket senki ne ugráltasson!- és egy lépéssel beljebb léptünk, mintegy jelezvén, hogy autonóm személyiségekről lévén szó, nem hagyjuk, hogy így, ilyen stílusban, közelítsenek hozzánk. Ezután a derék egyetemi pártmegbízott lehordott minket, többek között felszólalt az ilyen HÖK-ös botrányokozások ellen- ezen enyhén felhördültem, mivel mind az ismerősömet (aki hahás), mind engem eléggé nehéz összehozni a HÖK-kel, már annak, aki ismer! Nem baj, folytatta a szidalmazásunkat, és felszólított, hogy távozzunk az irodájából, amire mindezek után nem voltunk hajlandóak. Azt mondta, »kiutasít minket az irodájából«, majd, mivel nem pattantunk egyből, nekünk jött, és a nem kis termetű ismerősömet kitaszigálta és bevágta az ajtót. Ekkor sajnáltuk, hogy nem készítettünk felvételt…

Mint fentebb leírtam, eddig hezitáltam, a két oldal közül melyikkel szimpatizáljak inkább, de a gazdasági főigazgató ilyetén viselkedése elég egyértelműen eldöntötte a kérdést.”