Elsorvadó izmok, csonttömegvesztés – nem gyerekjáték az űrben tartózkodás hatása a testre

Mint arra a Mandiner olvasói emlékezhetnek: nemrég baleset történt az űrben, amelynek következtében NASA-rekordot döntött egy amerikai űrhajós. Frank Rubio egy mikrometeoroid becsapódásának „köszönhetően” ugyanis a tervezett fél év helyett 371 napot töltött a világűrben. Erről itt olvashat bővebben.

Hogyan hat a hosszú űrrepülés az emberi testre?

Frank Rubio rekordja kapcsán „Mit tesz az emberi testtel, ha egy évnél többet töltünk az űrben?” címmel érdekes cikket közölt a BBC. A portál írásban a világűr izmokra, csontokra, testsúlyvesztésre, látásra, az emberi bőrre, valamint még az ember DNS-ére gyakorolt hatására is kitért.

A világűr hatása az emberi izmokra, csontokra

Az emberi csontok és izmok kapcsán a lap elemzésében például rámutatott:

Ebben leginkább azok az izmaink érintettek, amelyek segítenek a testtartásunkat (pl.: hátizunk, nyakunk, vádlink izmai, stb. – a szerk.), ugyanis mint a lap elemzésre rámutat: ezeknek a mikrogravitációban már közel sem kell olyan keményen dolgozniuk, ennélfogva sorvadni kezdenek. És ezt olyan tempóban teszik, hogy az érintett izomtömegek két hét elteltével akár már 20 százalékkal, három-hat hónapos küldetések esetén pedig akár 30 százalékkal is csökkenhetnek.

Ráadásul mint a lap rámutat, hasonló helyzetbe kerülhetnek az űrhajósok csontjai is. Hiszen, mint írják: „mivel az űrhajósok csontvázukat nem teszik ki olyan nagy mechanikai igénybevételnek, mint amikor a Földön tartózkodnak, csontjaik is demineralizálódnak és veszítenek erejükből”.

hat hónapos űrben tartózkodás során pedig akár 10 százalékát is elveszíthetik – mutat rá a lap. Összehasonlításképpen a BBC cikke megjegyezte: a Földön az idősebb férfiak és nők évente 0,5-1 százalékot veszítenek csonttömegükből. A világűrben elveszített csonttömeg tehát nagyban növelheti a csonttörések kockázatát, és meghosszabbíthatja a törött testrészek gyógyulásának idejét is. Ráadásul a földre visszatérve akár négy évbe is telhet, amíg az űrhajósok csonttömege visszatér a normális szintre – teszik hozzá.

Így hathat a világűr az űrhajósok látására

Az világűrben eléjük táruló káprázatos látvány ellenére az asztronauták látására is rendkívüli terhelés nehezedhet a világűrben. A BCC cikke szerint ugyanis míg például a Földön a gravitáció segít lefelé mozgatni a testünkben lévő vért, az űrben ez a folyamat felborul (és bár az emberi test némileg alkalmazkodik rendkívüli helyzethez), a vér a szokásosnál jobban felhalmozódhat az emberi fejben.

Ez a folyamat pedig példáulcsökkentheti az űrhajósok látásának élességét, vagy akár szerkezeti változásokat is okozhat magában az emberi szemben. Mint a lap fogalmaz:

(A cikk többek között kitér például a kozmikus sugarakra és olyan részecskékre is, amelyektől a Földünk légköre megvédi, a világűrben való tartózkodás azonban már kiszolgáltatja az űrhajósok szemét).

„Még mindig sok kérdés vár megválaszolásra azzal kapcsolatban, hogy az űrutazás milyen hatással lehet egy kétlábú, nagy agyú fajra, amely a Földi életre termett” – írja cikke végén a BBC, valamint hozzáteszik: „miközben Rubio felépül az űrben töltött 371 nap után, a kutatók kétségtelenül orvosi tesztjeit, vérmintáit és szkenjeit fogják tanulmányozni, hogy rájöjjenek: mit tanulhatnak még”.

A BBC eredeti, teljes, angol nyelvű cikkét a témában itt olvashatja.

***