A SPORT szitokszó, vagy évtizednyi befektetés a jövőnkbe?

Rozsdás lépcsők, elkopott edzőtermek, elvándorló edzők, teljes kiábrándultság – innen indultunk egy évtizede

Ha azt kérdezték volna tőlem egy bő évtizeddel ezelőtt, hogy szeretnék-e egy olyan országban élni, ahol nem szitokszó, hanem az örömforrás és a valós teljesítmény ünneplése, a jövőnkbe való befektetés szinonimája a sport, akkor azt mondtam volna, hogy ez szinte elérhetetlen.

lerobbant, szülői szemmel is taszító, rémisztően elkopott létesítmények, a gyerekkorom világára emlékeztető szűk és bűzös öltözők voltak szinte mindenfelé, ahol jártam.

A tornaórákról rendre kimaradó, az egyre elhízottabb fiatalok növekvő létszáma sem tűnt túl biztató tendenciának. Sikk lett a lógás – ezt hallottam iskolás gyerekeket nevelő barátaimtól –, viszont helyette jött a csipsz és az összes többi színes, szagos divatkaja, és ezekkel együtt a szinte elkerülhetetlen népegészségügyi prognózis: elhízott tinédzserekről, már a húszas éveikben cukorbetegséggel vagy éppen valamilyen keringési problémával küzdő, stresszes és a sportot maximum a tévéből követő mihaszna generációról, amelynek tagjai – mit is tehetnénk értük – a jóléti társadalom modern áldozatai.

Hogy mit is tehetnénk? Igyekeztem összeszedni azokat a legfontosabb területeket, ahol széleskörűen és jól átgondoltan, a versenysport, a szabadidő és tömegsport, de talán még fontosabb, népegészségügyi megközelítésben, a diáksport és egyetemi sport területén úgy döntött a kormány, hogy duplacsavar helyett, mindössze 180 fokot fordít a képleten: szembe megy a korábbi sportot negligáló tendenciával

Károk felmérése - egy lepusztult hazai sportéletben

Első és legfontosabb lépésként az addig felmért károk, a sporton belüli, nemzetközi összehasonlításban is ordítónak tűnő hiányjelenségek és lemaradások számbavételével 2011-ben a magyar kormány úgy döntött: stratégiai ágazattá nyilvánítja a sportot.

Prioritásként jelent meg, hogy a fizikai aktivitást nem csupán a mindennapok részévé kívánta tenni a mindennapos iskolai testnevelés keretein belül, de egy ennél jóval ambiciózusabb víziót fogalmazott meg: sportnemzetből sportoló nemzetté kívánta érlelni a magyar emberek sportlegendáink iránti rajongását.

Egy modern, az egészséges életmódra nevelést, a szemléletformálást, valamint a magyar sport sokrétű támogatását fókuszba helyező rendkívül széles bázisú terv megvalósításába kezdett, amelyben a hobbi-, és amatőr sportolóktól a hivatásos versenyzők jelentős létszámnövekedésén, az infrastruktúra-fejlesztésén át, a nagy nemzetközi sportvilágesemények rendezésének szándékát is ideértve

Olimpiai jutalom és kiszámítható életjáradék az érmek után paralimpikonjainknak is

Világklasszis élsportolóink eddig is hazánk legelismertebb nemzetközi nagykövetei közé tartoztak. A londoni, a riói vagy éppen a legutóbbi, a covid világjárvány ellenére negyedszázados eredményességi rekordot döntő tokiói olimpikonjaink, Kozák Danuta, Hosszú Katinka, Szilágyi Áron vagy épp Milák Kristóf – hogy néhányat említsünk a kor magyar sportikonjai közül – páratlan teljesítményükkel nem csak egyéni klasszisukról, de rólunk, magyarokról is világszínvonalon mesélnek külföldön, csakúgy mint például a Liu fivérek és a magyar rövidpályás gyorskorcsolya szakág, amely térképre helyezte Magyarországot a nyári után a téli játékok történetében is a legutóbbi két téli olimpián.

Sosem sajnáltuk tőlük a világklasszis teljesítményért megítélt jutalmat, noha ebben sem volt teljes egyetértés ellenzéki és kormánypárti oldalon az elmúlt években, az azonban tisztán látszik, hogy mostanra bajnokaink kiegyensúlyozott felkészülését és teljesítményükhöz méltó elismerését a 2010 előtti időszakhoz képest az állami jutalom jogszabályi szintű rendezésével megnyugtató és kiszámítható mederbe terelte a kormány.

Talán még ennél is fontosabb a nemzetközi viszonylatban szinte példátlan életjáradék intézménye, amelynek szabályozásával olimpiai éremszerzés és a 35. életév betöltése után válnak jogosulttá az ép és a parasportolók, valamint az őket felkészítő edzők. A rugalmasság elengedhetetlen a szabályozásnál, így az elmúlt években történő és

de az olimpiai járadékra való jogosultságot kiterjesztették a jogalkotók a szövetségi kapitányokra, valamint a nevelőedzőkre is. Ezzel egy hivatásszintű elismerést, és egy fajta tiszteletteljes életutat jelöltek ki lehetőségként a világ legjobb magyar sportolóinak és sportszakembereinek.  Akadtak persze olyanok, mint például Dobrev Klára, akik még a fogyatékkal élő sportolók díjazásába is bele tudtak kötni, az elmúlt években.  

A fogyatékkal élők sportja eddig példátlan fókuszba került

A Dr. Szabó Tünde vezette EMMI Sportállamtitkárság előterjesztésére a fogyatékkal élők sportvilágon belüli esélyegyenlőségét a 2016. évi sporttörvény-módosítás kedvező helyzetbe hozta. A Magyar Hallássérültek Sportszövetsége, a Magyar Speciális Olimpia Szövetsége, a Magyar Szervátültetettek Szövetsége, a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetsége és a Magyar Paralimpiai Bizottság versenyein mára közel 20 ezer fogyatékossággal élő sportoló több mint 100 versenyszámban mérheti össze tudását.

hogy 2017 decemberében a Parlament országgyűlési határozatban döntött arról, hogy minden év június 2-án a Magyar Siketsport Napját, február 22-én a Magyar Parasport Napját tartják meg, vagyis soha ekkora figyelmet és törődést nem kapott a parasport.

 Igaz ez a minden esztendőben megrendezett MSÚSZ Év Sportolója Gálára is, amelyen nyolc évvel ezelőtt döntött úgy a Szöllősi György vezette elnökség, hogy ugyanazon a gálán és pontosan ugyanolyan hangsúllyal kaphassanak helyet és szakmai elismerést a fogyatékos sportolók, mint az adott év ép legjobbjai.

Ösztöndíj-rendszer – befektetés az jövő bajnokaiba

Az elmúlt évtized sportra hangsúlyt helyező kormányzati munkáját számtalanszor érte az a kritika, hogy ömlik a pénz stadionépítésekbe és az infrastruktúra-fejlesztésbe, miközben arról mélyen hallgattak a kormánykritikusok, hogy

Ott egy szöget nem tett szinte arrébb senki, s a létesítmények jelentős részére vagy ingatlanspekulánsok vetették ki hálójukat, vagy el is adták azokat,

de többnyire az illetékesek hagyták ezeket teljesen lepusztulni 2010 előtt. Mindenki csak a falakat látta, az épülő új, vagy felújított létesítményeket sokkalta, ugyanakkor arról ritkán esett szó, hogy egy többrétű, nemzeti ösztöndíj programnak köszönhetően, az emberi erőforrások fejlesztésbe micsoda hatalmas összeget fektetett a kormányzat, megalapozva ezzel a magyar sport utánpótlásbázisának kiszélesítését. Míg 2010-ben a Gerevich Aladár-sportösztöndíj fedezetére 565 millió Ft, 2021-ben ennek közel a duplája, 1051,6 millió Ft állt rendelkezésre.

ezért 2013-ban a Kiemelt Edző Program 2021- ben 193 edzőt foglalkoztat, és 1900 millió Ft kerül biztosításra. Az Utánpótlás Edzők Életút Programja 2021-ben 38 sportág 346 edzőjét támogatta, a támogatás összege 385,5 millió Ft volt. A program célja, hogy a Kiemelt Edző Programhoz és a Gerevich Aladár-sportösztöndíjhoz kapcsolódva, azokkal komplex rendszert alkotva elsősorban az olimpiai sportágak utánpótlás-nevelése terén dolgozó edzők számára biztosítson vonzó, kiszámítható, tervezhető és sikeres életpálya lehetőségét.

A látvány, a kiemelt, a feltörekvő és a felzárkóztató sportágak – nyitás minden sportolni vágyó felé

Nem csupán felismerni, de vállalni is kellett annak súlyát, hogy a sportvilágban nem minden sportág örvend egyforma népszerűségnek és hogy egy sportág nemzetközi elismerése és magyar szempontból például az olimpiai eredményessége is eltérő lehet.

A fejlődés legfőbb pilléreit jelentette az az unortodoxnak tekinthető megközelítés, hogy a látványcsapatsportok fejlesztése érdekében a kormány úgy döntött: lemond egy direktben beszedhető adóforma, a gazdasági társaságoknál jelentkező társasági adó egy részéről azzal a szándékkal, hogy a területre nyitott vállalatoknak és cégeknek megfelelő inspirációt adva lehetővé tegye sportutánpótlás-nevelés és infrastruktúra fejlesztés direkt támogatását.

2011 óta a TAO-nak köszönhetően a hat kijelölt látványcsapatsportág sohasem látott fejlődési lehetőségekhez,

Ami azonban ritkán kerül fókuszba, amikor az ellenzéki oldalon rendre a „stadionozást mantrázzák”, hogy ezekben a sportágakban 2011 és ’21 között az akkori adatok alapján igazolt versenyzők létszáma a hat látványcsapat sportban összesen 215 891 főről 480 605 főre, vagyis több, mint a duplájára nőtt, 

Itt azonban nincs vége az igazolt versenyzők körének, mert a felzárkóztató sportágakban 2021-ben versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma 33 987, az úgynevezett feltörekvő sportágakéban, mint például a túrasport, a frizbi, a horgászat, vagy a terepfutás - említve párat a huszonegy feltörekvő sportág közül – 2021-ben 31546, míg a kiemelt sportágakban 46 843 fő volt. Közel hatszázezer igazolt sportoló, vagyis a magyar lakosság több, mint 6%-a aktív részese a hazai versenyrendszernek, ők azok, akik perspektívát, kiszámíthatóságot és tehetségük kibontakoztatásnak lehetőségét találták meg a versenysportban.

Sport és egészséges életmód az iskolákban - NETFIT rendszer

A jövő generációjának egészségvédelme kulcskérdés, éppen ezért egy fitt, egészséges és aktív életmódot élő ifjúság megteremtéséhez koncepcionálisan új alapokra kellett helyezni a köznevelésben tanulók sporthoz és a fizikai aktivitáshoz való viszonyát. Magyarország Kormánya 2012. szeptember 1-jétől  az iskolában felmenő rendszerben bevezette – a nemzetközi összehasonlításban is szinte példátlan - mindennapos testnevelést, amelyben jelenleg 1,2 millió gyermek érintett.

A pozitív változás jól érzékelhető, hiszen az éves kötelező intézményi NETFIT® (Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt) mérések eredményei alapján a mindennapos testnevelés kimutathatóan és jelentősen pozitív hatással van a tanulók egészségközpontú fittségi állapotára. A NETFIT® egészségközpontú fittségi tesztjei segítségével jellemezni tudják az egyén általános fizikai állapotát, konkrétabban a testösszetételét, aerob és vázizomzati fittségét, valamint hajlékonyságát. A mérések eredményei teszttől függően két, illetve három zónába kerülhetnek. Egészség zónába, fejlesztési zónába, fokozott fejlesztési zónába. Az eredményeket összevetve a korábban heti 2-3 órás időkeretben testnevelési órán részt vett diákokéval,

Ez körülbelül 40-50 ezer diákot jelent, akik egy jóval egészségesebben felnövő generáció tagjai már.

A diákság mozgásra és egészséges életmódra ösztönzése azonban nem ér véget a mindennapos testnevelés tanóráin, hanem az általános iskola megkezdésétől a felsőoktatási tanulmányok befejezéséig tartó időszakon is túlnyúlva különféle ösztöndíj-programokban teljesedik ki.

Jól látni az összehasonlításból kirajzolódó ordító, szemlélet béli és cselekvési különbséget, hogy amíg 2010-ben utánpótlás-nevelési feladatokra a kormány 1440,9 millió forintot, addig 2021-ben ennek közel háromszorosát, 3925,6 millió forintot biztosított, utóbbit az akadémiai programok nélkül. Elidőzhetünk egy másik beszédes adatot nézve azon is, hogy 2010-ben iskolai, diák- és felsőoktatási sport támogatására mindössze 285,2 millió forintot áldozott az akkori kormányzat, ehhez képest 2021-ben 703,8 millió forintot biztosított a területnek megfelelő szaktárcáin keresztül az Orbán-kormány.

A Sport XXI. Program, a Héraklész-program, a Sportiskolai program, az Akadémiai rendszer, a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíjprogramja, az Utánpótlásedzők Életút Programja jelentik a legfőbb pilléreit a gyermekeink generációjára áldozott kiemelt figyelemnek,

hanem kicsi kortól kezdve egészen a felnőtt, későbbi professzionális pályafutásig végigkíséri a sportvilág szereplőit, hatalmas segítséget nyújtva ezzel a szülőknek és a családoknak a gyerekek sportoltatásában.

Végre minden gyerek megtanulhat úszni – cél a teljes vízbiztonság

2014-ben döntés született a Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program elindításáról, amelynek kiemelt célja, hogy olyan európai színvonalú tornatermek és tanuszodák épüljenek, amelyek hosszú távon szolgálják a fiatalok fejlődését.

Tanuszodák építéséről ez idáig 57 településen született döntés – amelyből 24-et már átadtak – és további uszodák építésének előkészítése zajlik.

Ebbe a koncepcióba illeszkedik majd az a sportszakmai és a Magyar Úszó Szövetség vezetésével létrehozott Úszó Nemzet Program (ÚPM), amely nem kisebb ambíciót fogalmazott meg, minthogy

az általános iskola 2. osztályáig nemtől, kortól, identitástól, szociális, fizikai és mentális helyzettől függetlenül.

Az ötszörös olimpiai bajnok legenda, Egerszegi Krisztina nevével fémjelzett ÚPM komplexen összefogja az óvodás és általános iskolás korú gyermekek úszásoktatásának második osztályig történő bevezetéséhez szükséges oktatási, infrastrukturális, szakmai és módszertani területeket.

 Érdemes megemlíteni, hogy az úszás, mint életmentő mozgásforma, a vízbiztonság és úszásoktatás kérdése nemzetközi szinten is kiemelt fontossággal bír. Ezt felismerve a fenti úszásoktatási program hároméves keretében, összesen 108 tanítási órában, (36 óra/tanítási év) heti egy alkalommal vesznek részt a tanulók. Az oktatási tananyag 9 szintvizsgát tartalmaz (5+2+2 bontásban az évek alatt), amelynek a végére

és otthonosan, biztonságosan mozogni a mélyvízben.

A program, összhangban az Európai Úszó Szövetség Learn-to-Swim, Prevent Drowning elnevezésű kezdeményezésével a prevenciós célú oktatással a vízbe fulladás okozta halálesetek számának jelentős csökkentését tűzte zászlajára.

Egyetemi sportélet

Az egyetemi versenysport hazai versenyrendszere az egyes sportágak Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnoksága. 2024-ben Magyarországon Debrecen és Miskolc közös szervezésben rendezik meg az Európai Egyetemi Játékokat. Szabadidősport terén a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség célja: annak elérése, hogy a hallgatók minél nagyobb arányban vegyenek részt sportfoglalkozásokon. A járványt követően útjára indul az Universitas-bajnokság mint szabadidős versenyrendszer, amely a tervek szerint 18-20 ezer hallgatónak nyújt sportolási lehetőséget.

Tömegsport, hobbisport és szabadidősport - sportparkok országszerte

Rendkívül fontosnak tekintette az Orbán-kormány, hogy az egészséges és fitt életmódhoz szükséges, mindenki számára elérhető szabadtéri sportolási lehetőségek földrajzi lokációtól független

A Magyar Falu Program keretében 244 településen valósultak meg a sportpark beruházások, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elkészült infrastruktúra növeli a sportolni vágyók számát, vagyis ez egy oda-vissza ható pozitív folyamat.

Fontos továbbá, hogy a Nemzeti Szabadidős- Egészség Sportpark Program keretében országszerte 968 db beruházás már megvalósult, továbbá 257 előkészítés vagy kivitelezés alatt áll.

Miközben azért a szabadidősport alapvetően piaci alapon szerveződő folyamat volna természetéből adódóan, a kormány erre a területre fordított célzott támogatásának köszönhetően közel kétszeresére, a 2010-es 309,5 millió Ft-ról, a 2022. évi előirányzat szerint 607,4 millió Ft-ra nőtt ennek a területnek is a támogatása.

Budapest, mint Európa sportfővárosa

A sportstratégia egyik legmerészebb és ugyanakkor leglátványosabb célkitűzései között szerepelt a 2011-es tervek felvázolásakor, hogy Magyarország, és főként Budapest egyre több rangos nemzetközi és sportvilágeseménynek legyen a házigazdája, akár olyan volumenűeknek is,

Amíg 2010-ben 35, addig a covid világjárvány előtti csúcs évben 145, és még 2021-ben is 108 sportvilágeseményt rendezett hazánk, valóban felhelyezve Magyarországot és főként a fővárost a sportesemények világtérképére. A világ legjobb külföldi úszói, mint például az amerikai Caeleb Dressler vagy Kathy Ledecky által agyondicsért Duna-Aréna és az ott rendezett 2017-es FINA világbajnokság hangulata, a tavalyi EURO 2020 Labdarúgó Európa-bajnokság budapesti helyszínén egyedüliként teltház előtt megrendezett mérkőzései mind olyan beszédes tények, amelyek páratlan módon mesélnek a nagyvilágnak nem csak a magyar emberek sportszeretetéről, de kimagasló szervezési és eseményrendezési képességeiről is.

Az ezekkel együtt járó turisztikai iparági hasznokról, az eseményekhez kötődő országimázs-építő többletértékekről talán szólnom sem kell, olyannyira maguktól értetődőek, s nem csupán a jelenben, de a jövőben is óriási szüksége lesz erre például a pandémiás leállást rendkívüli módon megsínylő fővárosnak és a vidéki nagyvárosainknak is.

És igen, a jövő

Rajtunk is múlik, hogy értjük-e: ezúttal gyermekeink,

az, hogy egy, a sport össztársadalmi értékeivel értő módon bánni képes világ vesz-e majd minket körül vagy ismét a pusztulás, a félbehagyott sportprojektek, a kiábrándult versenyzők és az elvándorló, világhírű magyar edzők országa leszünk-e újra.

Hogy vajon megértük-e akár csak a fenti és messze a teljesség igénye nélkül készülő összeállítás kapcsán, hogy a világ szórakoztatóiparának egyre növekvő szelete a sport, s aki ebből szervezőként, rendezőként kiveszi a részét, az fejlődni, prosperálni fog ezen a hatalmas piacon. Hogy vajon fontos-e nekünk, szülőknek, hogy életveszélyes, omladozó falú, létesítménykbe, pisiszagú öltözőkbe, így is nehezen kifizethető árú tanfolyamokra visszük-e gyermekeinket sportolni, ahol azt érezzük, büntetés, hogy sportoltatni akarjuk őket, mert sem egy szék, sem egy árva fogas nincs, ahol összezsúfolva megvárhatnánk az edzés végét. Netán – ezzel szemben – mi is kedvet kaphatunk egy kísérő jeggyel egy kis fitten tartó úszásra, amíg a kicsi sportol, és van hol leparkolnunk, átöltöznünk, uram bocsá’, ha másképp döntünk, még egy asztalt is találhatunk székkel, ahol mini mobil irodánkban hasznosan tölthetjük azt az időt, amit a legjobb szívvel szánunk befektetni gyermekünk sportoltatásába, de leginkább egészségébe.

A sport többé nem lehet szitokszó. A sport befektetés a jövőnkbe, feltéve, ha megértjük a döntés súlyát.

A nyitóképen: Milák Kristóf, a 200 méteres pillangóúszás olimpiai bajnoka, a 100 méteres pillangóúszás ezüstérmese a tokiói olimpiáról hazatérő magyar csapat ünnepélyes fogadásán a BOK Csarnokban 2021. augusztus 9-én. MTI/Máthé Zoltán