Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Egyre több nyugati portál ír a döcögő kínai gazdaságról. Felróják, hogy a Covid után nem jött a várva várt felpattanás, pedig az egész világ profitálni szeretett volna az ottani fellendülésből. Az orosz–ukrán háborúban megtapasztalhattuk a két fél hadviselését a médiában is. Most úgy tűnik, az amerikai–kínai gazdasági háború kiterjed a médiára is, és ellensúlyozni kell Kína sikereit a globális dél és kelet megszervezésében és a dedollarizációban a kínai gazdaság gyengélkedéséről szóló hírekkel.
Az ázsiai nagyhatalom távol áll a gazdasági felpattanástól, gyenge a Covidból való kilábalás. Az ipari termelés csalódást okozott. A kereskedelem – mind az import, mind az export – jelentősen lelassult. Mindenhol adósság van, különösen az ingatlanfejlesztésben, amely a gazdaság 30 százalékát teszi ki. A magánszektor, amely várhatóan Kína visszapattanásának nagy részét hajtja majd, megijedt – olvashatjuk.
A Business Insider egyenesen arról ír, hogy
a régi Kína eltűnt. Összeomlottak azok a mechanizmusok, amelyek elindították a „kínai csodát”, egy három évtizedes átalakulást, amely az országot nemzetközi szinten is meghatározóvá tette.
Kipattant a buborék az ottani ingatlanpiacon. Az ingatlanokon keletkezett veszteségek elnyelésének fájdalmas folyamata elszívja a pénzt a háztartásoktól, a bankoktól és Kína hatalmas helyi önkormányzataitól. Az ázsiai nagyhatalom munkaképes lakossága öregszik, és kevesebb fiatal jön a helyükre. Az export továbbra is kulcsfontosságú a gazdaság számára, de azok az országok, amelyek egykor a szabad kereskedelmet támogatták, a globalizmusból a protekcionizmusba fordultak.
Azt is a kínai vezetés szemére vetik, hogy a korábbi visszaesésekkel szemben mintha Peking nem akarna közbelépni, megfordítani ezt a mostani tendenciát. Hszi Csin-ping kínai elnök is az alacsonyabb növekedés korszakára készíti fel a népét, világossá téve, hogy a gazdaság jelenlegi állapotában ez az, ami elérhető.
A portál szerint az amerikai befektetők visszahúzódnak az ázsiai országtól, és a Wall Street által várt tomboló fellendülés helyett a kínai gazdasági csoda utolsó zihálásainak vagyunk a tanúi. Erre szinte senki sem állt készen.
Az ipari termelés, amely az ország termelésének egy másik mutatója, 5,9 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest – ez szilárd, de jócskán elmarad az elemzők által várt 10,6 százalékos növekedéstől. Az ingatlanpiac, amely az állami bevételek kulcsfontosságú részét képezi, szintén megtorpant, a földeladások 22 százalékkal estek vissza 2023 első negyedévében. A kiskereskedelmi forgalom növekedése az előző hónaphoz képest alapvetően nulla volt.
Elemzők szerint a május hozhat némi haladékot. Úgy tűnt, hogy az autóeladások fellendülnek, ami felvidítja Pekinget. A kínai vállalkozásokat vizsgáló China Beige Book elemzői pedig azt jósolják, hogy a kiskereskedelmi és a szolgáltatási szektor valószínűleg kellemes meglepetést okoz.
A probléma az, hogy miközben a fogyasztás fellendülhet, a kínai gazdaság legnagyobb mozgatórugói – az ingatlanok és az export – nyugalmi állapotban maradnak.
A belföldi fogyasztás a gazdaság körülbelül 37 százalékát teszi ki (az USA-ban ez az arány mintegy 70 százalék). Jó volna, ha a fogyasztók visszatérnének a normális viselkedéshez, de ez nem elég a gazdaság fenntartásához.
Peking megpróbálta az országot az USA-hoz hasonló fogyasztási modell felé tolni, de továbbra is az export adja Kína gazdaságának 20 százalékát. Májusban a kimenő szállítmányok 7,5 százalékkal csökkentek, ami az idén az első csökkenés. A visszaesés nagyrészt az általános globális gazdasági lassulásnak köszönhető, de a kedvezőtlen geopolitikai dinamikának is, amely úgy tűnik, hogy napról napra romlik. A kínai gazdaság belföldi egészségének fontos mutatója, az import is lassult.
A Business Insider portál szerint az ázsiai nagyhatalom strukturális problémájának középpontjában az adósság áll. Az ország növekedése éveken át az infrastruktúra- és ingatlanfejlesztésből származott, sok rossz beruházásra került sor, mert nem volt gond, hogy van-e minderre valós kereslet. Akkor nem volt, most viszont esedékes a számla. Peking végre ráébredt az adósságra, és megszakította az olcsó hitelkínálatot, hogy lehűtse a felpörgött ingatlanpiacot. De ennek a változásnak a következményei túlmutatnak a gazdaság egyetlen szektorában bekövetkezett összeomláson.
A kínai önkormányzatok éveken át nagyrészt abból finanszírozták magukat, hogy földet adtak el ingatlantársaságoknak.
A kisebb, szegényebb tartományok pedig már most segítségért könyörögnek, mert az eddigi forrásszerzési mód már nem elérhető.
A helyi finanszírozás szétesése valós és azonnali hatással van a helyi társadalomra. Ahogy a hiteláramlás lassan beszűkült, az ingatlancégek befejezetlen lakásokat kezdtek el árulni, és a kínai fogyasztók hátán finanszírozták magukat. De mivel a piac összeomlott, egyes fejlesztők nem váltják be a vevőknek tett ígéreteiket, így a háztartások hoppon maradnak. Az ingatlannak a kínai megtakarítók számára biztonságos befektetésnek kellett volna lennie. Az emberrek vagyonának több mint a 70 százaléka ingatlanokhoz kötődik, ez biztosította egy család helyét a középosztályban. És ez a probléma nem csak az idősebbeket érinti – az ingatlanpiac tönkretétele a következő generáció kilátásait is rontja. Néhány önkormányzat 54 százalékkal emeli a főiskolai tandíjat akkor, amikor a fiatalok munkanélkülisége meghaladja a 20 százalékot, nem véletlen, hogy rekordszámú hallgató próbál felsőfokú tanulmányokat szerezni.
A Business Insider szerint ebben a környezetben a kereskedelem kulcsfontosságú Kína számára. Most lenne ideális az export felpörgetése, a külvilágból való tőke behozatala. De a geopolitikai feszültségek miatt az Egyesült Államok – az ország legnagyobb kereskedelmi partnere – csökkentené a kínai kockázatot. Sok amerikai vállalat máshová kívánja helyezni a tevékenységét, akár úgy, hogy visszaviszi azt az Egyesült Államokba, akár úgy, hogy ideológiailag jobban illeszkedő országokba helyezi őket. Tavaly Kína adta az USA Ázsiából származó importjának az 50,7 százalékát, ez 2013-hoz képest több mint 70 százalékos csökkenés.
A Financial Times is a kínaiak nehézségeiről tudósít, azzal, hogy az állami pénzügyeinek tervezői a héten adókedvezmények és a kisvállalkozásoknak nyújtott hitelek számának növelésével kezdtek reagálni a problémákra. Emellett szerintük
Peking várhatóan, közel egy év elteltével először, csökkenti az általános kamatlábat, bár a közgazdászok szerint merészebb lépésekre lesz szükség a bővülés élénkítéséhez.
Ezt a lépést a közelmúltban megelőzte számos enyhítő intézkedés. A döntéshozók a pénzügyi szektor likviditásának növelése érdekében csökkentették a rövid lejáratú banki hitelkamatlábat, míg a múlt héten a hat legnagyobb hitelintézet mérsékelte a betéti kamatokat.
Sok közgazdász kevesli ezeket az intézkedéseket, és arra is figyelmeztetnek, hogy a gyenge növekedés valódi oka nem a magas kamatlábak, inkább a jövőbe vetett bizalom. Hat hónappal az után, hogy a kínaiak hátat fordítottak zéró-Covid-politikának,, nem jött a várt felpattanás, bár a gazdaság globálisan továbbra is kiugrónak számít. Kína újranyitása, amelytől a világgazdaság fellendülését is várták, az ottani folyamatokat sem tudta felpörgetni.
Peking nem alkalmazta azokat a fiskális vagy monetáris ösztönzőket, amelyeket más gazdaságok alkalmaztak a járvány idején. Míg máshol a politikai döntéshozók az infláció megfékezéséért küzdenek, Kínában az árak stagnálnak. 2020 közepén más nagy gazdaságokhoz hasonlóan ott is fellendültek az ingatlan- és részvényárak, ami egy buborék kialakulására figyelmeztetett. A politikai döntéshozók az erősen eladósodott ingatlanpiac tőkeáttételének csökkentésére törekedtek, ami az egész ágazatra kiterjedő válságot váltott ki, és a fejlesztőket fizetésképtelenségbe sodorta. Az építési tevékenység leállt.
Ellentétben az Egyesült Államokban és Európában tapasztalható, a háztartások, valamint a vállalkozások közvetlen támogatását célzó politikákkal, Peking sokat költött egy hatalmas Covid-ellenes apparátus felépítésére, a tömeges tesztelésre és a városi korlátozások bevezetésére, amelyek megfojtották a növekedést.
Az amúgy is szerény idei, 5 százalékos gazdasági növekedési tervezet az elmúlt évtizedek legalacsonyabb célkitűzése. Az ingatlanpiac, amely 2021 óta hosszan tartó zuhanásba kezdett, még nem tért magához. Ebben a negyedévben 30 nagyvárosban az újlakás-eladások csak a 2019-es szint 75 százalékát teszik ki.
A People’s Bank of China 2020 elején 3,3 százalékról 2,95-ra csökkentette a középlejáratú hitelkeret általános kamatját, azóta azonban csak kismértékben, 2,75 százalékra mérsékelte a kamatlábat.
A közgazdászok nagyrészt egyetértenek abban, hogy a monetáris politika drámai változása nem valószínű. Inkább arra számítanak, hogy a kamatcsökkentést nem monetáris intézkedések kísérik majd, és az ingatlanvásárlásra, az infrastrukturális kiadásokra, valamint a banki hitelezésre vonatkozó korlátozások összehangolt enyhítését jósolják. Chetan Ahya, a Morgan Stanley ázsiai vezető közgazdásza a fogyasztók számára 140 milliárd dolláros infrastrukturális csomagra és adótámogatásra számít.
Az infláció kísértete továbbra is elrettenti a kínaiakat az erőteljesebb fellépéstől.
„A nyugati gazdaságok túl messzire mentek a vállalkozások közvetlen támogatásában és a pénzek családoknak való szétosztásában, és most fizetik az infláció árát"
– mondta Guan Tao, a Bank of China International vezető közgazdásza, a devizapiaci hivatal korábbi igazgatója. – De mi egy kicsit túl konzervatívak vagyunk.”
A Financial Times a helyzetet a legjobban azzal jellemzi, hogy a terepen is vegyes jelek vannak. A sanghaji Pudong kerületben a pénzügyi dolgozók ebédszünetben a luxuscikkeket kínáló üzletekbe tolonganak. Viszont egy közeli bevásárlóközpontban az üzleteket bedeszkázták és a nyitva tartó üzletek is csendesek. Sok bolti eladó a turisták hiányát okolja.