A Netflix svéd sorozata rávilágít arra, hogy az értékvesztettség, a düh és a bensőséges emberi kapcsolatok hiánya milyen tragikus következményekkel járhat.
Nemrég Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója hívta fel a figyelmet a Netflix egyik sorozatára. A svéd Futóhomok című miniszéria, bár már több éve elérhető a streaming szolgáltató oldalán, még napjainkban is aktuális. A sorozat – amely Malin Persson Giolito azonos című regénye alapján készült – egy iskolai lövöldözés hátterét tárja fel egy érettségi előtt álló osztályban, miközben
a néző szeme előtt kibontakozik egy jóléttől megrészegült, talajvesztett társadalom is, tele megannyi feszültséggel.
A cím nagyon találó, hiszen a magyarázatok szerint a futóhomok nem más, mint finom, terméketlen homok, amelyet a szél könnyen felkavar, és nagy tömegben sodor egyik helyről a másikra. Ilyen napjaink svéd vagy bármely nyugati társadalmának ifjúsága is sok esetben. A fellazult ideológiák, – melyeknek szerves része a klímaszorongás, a vegán életmód, illetve nem utolsó sorban minden megkülönböztetés és társadalmi igazságtalanság elítélése – bár megpróbálnak némi keretet adni a tinédzsereknek, mégis kudarcot vallanak. Hiszen a mélyebb családi és baráti kapcsolatokat, és azokat az értékeket, melyek egy kiegyensúlyozott élethez kellenek, nem tudják pótolni.
Közép-európai fiatalként furcsa azt látni, hogy mind az édesanyák, mind az édesapák ennyire szabadjára engedik gyermekeiket. A főhősnek, Majának, – aki a történet kezdetekor még nincs 18 éves – többek között megengedik, hogy a több hetes luxus családi nyaralásuk zömét dúsgazdag párjával töltse a családi yacthon. Pedig külső szemlélőként is rögtön lerí Sebastianról, a milliárdos csemetéről, hogy nagyon nincs a középpontjában, de Maja szüleit ez cseppet sem zavarja, sőt eleinte örülnek is neki, hogy a lányuknak kőgazdag udvarlója akadt.
Azonban a csillogás és a vastag pénztárca mögött komoly problémák húzódnak:
ismeretlen helyen tartózkodó anya, akiről a fiú többször csak úgy beszél, mint egy szemetes zsákról, akit „eltakarítottak”. Erőszakos, a fiát megvető apa, akinek fontosabb az afrikai vadászatok, „gyilkolászások”, mint a saját „családja”. A megannyi felszínes kapcsolatról pedig ne is beszéljünk, akik csak azért vannak Sebastian mellett, hogy ingyen droghoz jussanak az orgiákba torkolló bulijain.
Az egész történetben egyébként két pozitív figurát láthatunk: Samirt, a migráns hátterű eminens tanulót, aki szeretne kitörni marginalizált helyzetéből, miközben folyamatosan kisebbségi komplexussal küzd. Valamint az osztályfőnököt, aki próbálja egyengetni a továbbtanulás előtt álló fiatalok útját, de nem sok tiszteletet kap. Úgy kezelik szinte, mint egy havert. Pedig nem egy városszéli iskoláról beszélünk, hanem egy elitnek számító gimnáziumról, ahova a „krém” gyermekei járnak.
A tragikus végkifejlethez végül úgy jutunk el, hogy egy szó szerint eszeveszett buli hevében feltűnik Sebastian apja, aki a „barátai” szeme láttára hagyja helyben a fiút. Ezt a megaláztatást a fiatal nem tudja már feldolgozni, és mivel szinte alig van józan pillanataiban kapcsolata a világgal, dühében másnap reggel magához veszi vadászfegyverét, és előbb édesapjával, majd az iskolában több társával is végez. Az ámokfutásnak végül Maja vet véget, akinek később vélt és valós tetteiért a bíróság előtt kell felelnie.
Ezt is ajánljuk a témában
Az egész országot megrázta annak 16 éves sümegi fiú öngyilkosságának a híre, ki feltehetően azért vetett véget életének, mert nem bírta tovább elviselni, hogy társai zaklatják. Szakértőt kérdeztünk!
Nehéz eldönteni, hogy
maga a történet vagy a főszereplő fiatal lány meghurcolása és küzdelme nyomja-e meg jobban a befogadót.
A néző úgy kerül egyre inkább a sorozat cselekményének hatása alá, ahogy Majában is részben a helyükre kerülnek annak a végzetes napnak az eseményei, miközben talán azt is megérti, hogy mik vezettek pontosan oda.
A főhős végül mondhatni kap egy második esélyt az élettől, a kérdés, hogy
egy ilyen értékvesztett környezetben, lelkiismeret-furdalással és feldolgozatlan gyásszal küszködve mit tud mindezzel kezdeni.
De még talán ennél is fontosabb kérdés, hogy milyen sors vár arra a táradalomra, arra az országra, melynek iskolapadjaiból ilyen értékvesztett, már-már jövőkép nélküli fiatalok kerülnek ki.
A minisorozat ajánlóját alább tekintheti meg:
***
Ezt is ajánljuk a témában
Az egész osztály a sötétben kuksol a pad alatt, miközben a tanár rájuk zárja a termet. A kihalt folyosókon lépések zaja hallatszik. Ez csak egy átlagos próbariadó egy átlagos amerikai iskolában. De hogyan élik ezt meg a gyerekek, és elképzelhető-e, hogy a jövőben itt, Magyarországon is hasonló történjen?
Nyitókép: Képernyőfotó
A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól.
„Ha Isten megsebez, azzal közelebb szólít magához.”
Az amerikai nagykövet igyekezett „különböző nézőpontokat képviselő” személyeket egy asztalhoz ültetni.
Itt a folytatás!
Az Európai Bizottság ex-elnökének kétségei vannak Magyarországgal kapcsolatban.
Az áprilisi hónap kicsit visszafogott újdonságcunamit kínál, de a frissen fel- és a visszakerülő régebbi filmeknek hála így is bőven akad mit nézni.
Az antifák a mostani „kulturális elit” rohamosztagosai lettek a világhírű szociológus szerint.
Eláruljuk, az égvilágon semmi. No de akkor mégis, miért nem értékesítői állást hirdetnek a cégek? Ennek jártunk most utána egy szakértő segítségével.
