Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Jó, de közben mégsem jó az új, és amúgy a régi sem volt jó – vegyes a megítélése a Háznak kedden benyújtott törvényjavaslatnak. Körképünk!
Baranya Róbert és Nagy Gábor írása
Kedd este nyújtotta be a Tisztelt Ház elé Kocsis Máté azt a törvénymódosítási javaslatot, amely jelentős változtatásokat eszközölne az évtizedek óta bírált magyar vagyonnyilatkozati rendszeren. A Fidesz frakcióvezetője közösségi oldalán azt írta, hogy ha és amennyiben megszavazzák a képviselők a tervezet, idehaza is bevezetik az Európai Parlamentben (EP) hatályos rendszert, amely a német szabályokkal is megegyezik.
„A Magyarországgal szembeni brüsszeli kettős mérce sajnos a mindennapjaink része, ezért mindezt kivédendő az tűnik a legcélszerűbbnek, ha az EP-ben használt szabályokat szóról-szóra beépítjük a magyar jogba”
– fogalmazott, jelezve azt is, hogy a héten benyújtott javaslat az országgyűlési képviselőkre és a rájuk vonatkozó törvény alapján meghatározott vagyonnyilatkozat tevőkre vonatkozik, de még az idei évben minden egyéb, külön ágazati jogszabályban felsorolt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá eső személy (például polgármesterek és önkormányzati képviselők) esetében megalkotják ugyanezen szabályokat.
Mit jelentene ez a módosítás a gyakorlatban? A honatyáknak nyilatkozniuk kellene például a képviselői megbízatást megelőző három évben végzett tevékenységükről, és azokról a tevékenységekről, amelyekből adóköteles jövedelem származik. Újdonság lenne a mostani rendszerhez képest, hogy a képviselőknek nyilatkoznia kell a különböző társadalmi szervezeteknél vagy testületeknél betöltött tagságukról és tisztségükről.
A kormánypárti frakcióvezető törvényjavaslata igencsak megosztotta a közvéleményt. Egyes, kormánykritikus NGO-k és jogvédő szervezetek visszalépésként tekintenek a beterjesztésére, mások politikai irányból, elemzési szempontok alapján közelítették meg a kérdést.
Portálunk több, nemzetközi háttérrel, kapcsolati rendszerrel bíró szervezetet, így a Transparency International Magyarországot, az Alapjogokért Központot, a Társaság a Szabadságjogokértet és a Századvég Alapítványt is felkereste, hogy véleményezzék a javaslatot. Ha például kritikával élnek, vagyis ebből adódóan az európai uniós és a német szabályozással is gond van, jelezték-e korábban aggályaikat? És ha igen, mikor? Mi volt a döntéshozók reakciója?
„A Transparency International Magyarország (TI) évek hosszú során kritizálta a jelenlegi vagyonnyilatkozati rendszert, mert az alkalmatlan arra, hogy valós képet adjon a nyilatkozók (politikusok, közjogi tisztség-viselők, közpénzekről döntők, és így tovább) valós vagyoni helyzetéről, a gazdagodásuk üteméről, vagyonuk tör-vényes eredetéről, és a sor még hosszan folytatható” – mondja megkeresésünkre Ligeti Miklós, az NGO jogi vezetője, jelezve: javaslataikat eddig nem fogadták be a döntéshozók. Mint fogalmaz, „a kormánypártok által most javasolt megoldás – mivel még kevesebb adatot és még kevésbé egzakt információt eredményez – rosszabb lesz még a mostaninál is”.
Ligeti úgy véli, nem lehet előrelépésként értékelni, hogy a vagyonnyilatkozatokból kikerülnének a nagyértékű ingók, az ingatlanok, a tartozások, a magán- és banki kölcsönök, a jogilag nem formalizált viszony alapján húzott jövedelmek (elég itt a járadékokra, mint például ingatlan bérbeadásából származó bevételre, jogdíjra gondolni). További kritika a részükről, hogy konkrét összegek helyett csak sávos értékkategóriák jelennének majd meg.
A TI álláspontja szerint
„a jelenlegi nyilatkozati rendszer működésképtelensége a magyar politikai osztály kollektív bűne,
hasonlatosan például a politikaifinanszírozás (pártpénzek, kampánypénzek) átláthatatlanságához”, mivel mindkét korrupciós kockázat évtizedek óta ismert, ennek ellenére oldaltól függetlenül egyetlen kabinet sem tett semmit ennek elhárítása érdekében.
A jogi vezető felveti, hogy a 2010 óta regnáló kormányzatok védekezése eddig az volt, hogy Magyarországé Európa egyik legszigorúbb vagyonnyilatkozati rendszere, ennek fényében pedig érthetetlen, miért módosítanák azt. „Még inkább furcsálljuk, hogy ha már változtat, akkor a nemzeti szuverenitásra oly érzékeny kormány hogyhogy éppen az EP megoldását javasolja etalonnak” – fogalmaz, hozzáfűzve: azon sem lepődnek meg, hogy a valójában nem Európa egyik legszigorúbb, hanem a kontinens egyik
„leggyengébb és legkevésbé értelmes, ám kirívóan képmutató vagyonnyilatkozati rendszerét sikerül egy még ennél is sokkal gyengébb és sokkal kevésbé átlátható megoldással felváltani”.
Arra a kérdésünkre, hogy ha valóban „gyenge”, „értelmetlen” és „kirívóan képmutató” vagyonnyilatkozati rendszer működik az EU-ban és Németországban, jelezték-e számukra is az aggályaikat? Erre reagálva Ligeti jelzi, hogy az EP vagyonnyilatkozati megoldásait egy 2015-ben megjelent tanulmányban már értékelte; meg is állapították, az európai parlamenti képviselők nyilatkozatai alig érnek valamit.
A jogi vezető azonban hangsúlyozza: akad pozitívum is a javaslatban. „Hadd emeljem ki a kormány által bevezetni tervezett megoldás azon előírását, miszerint a parlamenti képviselők a közmegbízatásukkal összefüggésben harmadik személyektől húzott kifizetéseket is be kell majd vallják”. Ligeti szerint nem ok nélküli ez a kezdeményezés, hiszen a választópolgárok azt várják a képviselőktől, hogy a munkájukért ne fogadjanak el mástól pénzt. „Mindenesetre várjuk, hogy ebben a rovatban melyik képviselő és melyik kormánytag milyen jogcímen és mekkora összegek elfogadását fogja bevallani” – teszi hozzá.
Más irányból közelíti meg a kérdést Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós ügyek kutatási igazgatója. Emlékezteti a Mandiner.hu olvasóit, korábban mind a brüsszeli intézmények és azok vezetői, mind a nyílt társadalom politikai NGO-i számos alkalommal bírálták a jelenlegi hazai szabályozást. A korábbi kritikák igaztalan voltát pedig mutatja, hogy az EP szabályok hazai bevezetésének hírére vannak, akik visszalépésről beszélnek.
„A magyar kormány elutasítja a Brüsszel, főként az Európai Bizottság és az EP által az elmúlt években hazánkkal szemben alkalmazott kettős mércét: míg a magyar vagyonnyilatkozattételi szabályokat bírálat érte, addig az EP vonatkozó szabályait gyakorlatilag (!) senki nem kifogásolta” – fogalmaz.
Szerinte ezzel a kettős mércével kíván leszámolni Magyarország akkor, amikor az EP által alkalmazott gyakorlatot vezeti be a magyar országgyűlési képviselőkre és a rájuk vonatkozó törvény alapján meghatározott vagyonnyilatkozat-tevőkre, majd a későbbiekben az egyéb, külön ágazati jogszabályban felsorolt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá eső személyekre.
„Amennyiben ezt követően valaki kritikával él a hazai vagyonnyilatkozattételi szabályok kapcsán,
úgy meg lehet kérni, hogy kritikáját ne a magyar kormánynak, hanem az EP-nek címezze”
– jegyzi meg, kiemelve azt is, hogy a módosítás a magyar kormány kompromisszumkészségének is a bizonyítéka. „Meghallotta és meghallgatta a Brüsszelből a magyar vagyonnyilatkozattételi rendszer megváltoztatására irányuló kérést és ennek eleget téve változtat.”
Ami a részletszabályozást illeti, Kovács rámutat, számos közös elem található az eddigi hazai és EP szabályozásban. A képviselőknek parlamenti hivatalba lépésüket követő 30 napon belül kell benyújtaniuk a bevallást, emellett a vagyonnyilatkozat nyilvánosan hozzáférhető az adott intézmény honlapján. Maximálva van emellett az elfogadható ajándékok és ingyenes juttatások értéke is.
Új elemet hoz viszont a hazai szabályozásba az EP által alkalmazott azon szabály, amely szerint a nyilatkozattételi kötelezettség az európai parlamenti képviselőn kívül nem terjed ki másra, így a képviselővel egy háztartásban lakókra sem. A kutatási igazgató szerint megengedőbb az EP gyakorlata azt illetően is, hogy a nyilatkozatot nem tevő képviselőt csak bizonyos tisztségek viseléséből zárja ki, de a mandátum felvételében nem korlátozza.
A jelenleg érvényes magyar szabályozás értelmében a nyilatkozattétel elmulasztása esetén annak pótlásáig a képviselő nem gyakorolhatja képviselői jogosultságait és juttatásokat sem kap, jegyzi meg.
Kocsis Máté javaslata akkor támogatható, ha „az az érdemben elősegíti az átláthatóság megteremtését” – jelzi portálunknak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), kifejtve, hogy önmagában az a tény, miszerint a tervezett szabályozás az EU parlamentjére vonatkozó szabállyal egyezik, nem elegendő indok a módosításra.
Kifejtik, tevékenységük a polgárok alapvető jogainak érvényesítésére irányul, ezért a javaslatot kizárólag az információszabadság érvényesülésére gyakorolt hatás szempontjából értékelték.
„A módosítás elemeiben az információszabadság védelmi szintjének leszállításával jár,
amely a kötelezettek körének szűkítésében (hozzátartozók) és abban is jelentkezik, hogy a jövedelmek pontos összege helyett a blanketta a jövedelmi kategóriák feltüntetésére szorítkozik.” Mint fogalmaznak, ha a szabályozást elfogadják, a polgárok a közérdekből nyilvános adatok szűkebb, valamint minőségileg eltérő körét ismerhetik meg a vagyonnyilatkozatokból, mint korábban.
A kormánykritikus jogvédő szervezet szerint a vagyonnyilatkozatok hatékonyságának kikényszerítése eddig is számos gyakorlati problémába ütközött, a módosítás eredményeként viszont a feltárandó közérdekből nyilvános adatok köre a törvény betűje szerint is korlátozottabb betekintést enged majd a képviselők vagyoni viszonyaiba.
„Ha a szabályozás megváltoztatása valóban az átláthatóság növelését tűzi ki céljául, akkor legalábbis átláthatóvá kellene tenni, hogy hogyan szolgálnák a fenti változtatások ezt a célt” – mondják, közölve: a magyar vagyonnyilatkozati rendszer megalkotása tagállami hatáskör, a TASZ pedig a vagyonnyilatkozati rendszerrel kapcsolatban uniós intézményekkel, szervekkel korábban nem egyeztetett.
A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője, Konstanczer Tamás úgy véli, a vagyonnyilatkozati rendszer európai parlamenti harmonizációja egy, az európai sztenderdekhez igazodó normarendszer hazai meghonosítását jelenti, ezért a tervezett szabályozás – bár módosítást jelent a korábbi szabályokhoz képest – hézagmentesen illeszkedik az EU központjában alkalmazott eljáráshoz.
„A szabályozás összehangolása azért is támogatható, mert a jövőben ezáltal ugyanaz a kötelezettség vonatkozik az országgyűlési és a magyar európai parlamenti képviselőkre is, akik mindkét esetben egyazon választói bázistól kapják a felhatalmazásukat, mégis indokolatlan megkülönböztetés alá esnek” – mutat rá lapunknak. Szerinte a kormánypárti módosító javaslatot ért kritikák valódi címzettje az EP lehetne, amiért az ottani bevett gyakorlatot emelné át az Országgyűlés.
Kovács Attilához hasonlóan a Századvég elemzője ugyancsak megemlíti, az uniós szabályozás irányába a baloldal irányából gyakorlatilag nem történt harsány kritikai észrevétel, azonban, „ha a nemzetközi intézményekkel folytatott egyeztetés következtében Magyarországon is bevezetnek egy ismert, bejáratott rendszert, akkor már szükségesnek tartják kifejezni elégedetlenségüket.
Tehát azok, akik folyamatosan a nyugati minták és megoldások átvételét szorgalmazzák, ebben a témában – kettős mércét alkalmazva – rezisztensnek mutatkoznak.”
Nyitókép: MTI / Kovács Attila