Egyeduralom a (film)művészetben

„Az már bebizonyosodott, hogy nem létezik »független, objektív, haladó« sajtó, de a tudomány és a művészet, azon belül a film vonatkozásában még tartja magát az a hamis álláspont, hogy a művészet egységes, egyetemes, és ami az illetékesek szerint nem tartozik bele, az csak középszerű konzervatív, nacionalista giccs és sematikus propaganda lehet. Ez természetesen nem így van, és mindenekelőtt két fontos tényre kell rávilágítani. Az egyik az, hogy a tudományban a művészet elméleteit és gyakorlatát átható osztályharcos és globalista forradalmi utópiáknak megvan az eszmetörténeti megalapozottsága; és hogy ugyancsak a tudományban igazolják e két irányzat kapcsolatát, folytonosságát is.

Az osztályharcnak és a társadalmi utópiák­nak filozófiai gyökerei vannak, amelyekkel azonosulni izgalmas kihívás a tudósnak, a művésznek. A társadalmi ember megváltoztatásának eszméje és gyakorlata ugyanabból az értelmiségi lázadásból ered, mint a biológiai ember teremtés fölé emelése.

Az első ismert lázadó ember(pár) Ádám és Éva volt, akik az isteni tudás birtokába akartak jutni a tiltott alma elfogyasztásával. Az alkimisták a világi jólétet biztosító arany mellett az örök élet italának titkát kutatták. Doktor Faustus is az isteni tudás és az általa szerzett boldogság reményében adja el a lelkét Lucifernek, a »fényhozó«-nak. Frankenstein gróf életet akart létrehozni, vagyis teremteni akart. A jakobikunosok és szellemi utódaik a társadalmi és a biológiai embert egyaránt át akarták formálni, még akkor is, ha az ellenáll, és a kísérletbe beledöglik. Az ilyen vállalkozások azonban meghaladják az ember képességeit, és azonosak a hübrisszel, miszerint Isten és törvényei mellé, fölé helyezik magukat. Innen ered az a hatalmas gőg is, hogy csak ők lehetnek az igazi tudósok, művészek, a haladók és még a függetlenek is. Ki is szorítanak maguk közül mindenkit – más szellemiségű csak hibaszázalékon belül maradhat a rendszerükben.”