Egyeduralom a (film)művészetben

2020. szeptember 10. 08:38

Az alkotók többségének világjobbító elméletei a közösségeket kiszolgáltatottá teszik.

2020. szeptember 10. 08:38
Deák-Sárosi László
Magyar Nemzet

„Az már bebizonyosodott, hogy nem létezik »független, objektív, haladó« sajtó, de a tudomány és a művészet, azon belül a film vonatkozásában még tartja magát az a hamis álláspont, hogy a művészet egységes, egyetemes, és ami az illetékesek szerint nem tartozik bele, az csak középszerű konzervatív, nacionalista giccs és sematikus propaganda lehet. Ez természetesen nem így van, és mindenekelőtt két fontos tényre kell rávilágítani. Az egyik az, hogy a tudományban a művészet elméleteit és gyakorlatát átható osztályharcos és globalista forradalmi utópiáknak megvan az eszmetörténeti megalapozottsága; és hogy ugyancsak a tudományban igazolják e két irányzat kapcsolatát, folytonosságát is.

Az osztályharcnak és a társadalmi utópiák­nak filozófiai gyökerei vannak, amelyekkel azonosulni izgalmas kihívás a tudósnak, a művésznek. A társadalmi ember megváltoztatásának eszméje és gyakorlata ugyanabból az értelmiségi lázadásból ered, mint a biológiai ember teremtés fölé emelése.

Az első ismert lázadó ember(pár) Ádám és Éva volt, akik az isteni tudás birtokába akartak jutni a tiltott alma elfogyasztásával. Az alkimisták a világi jólétet biztosító arany mellett az örök élet italának titkát kutatták. Doktor Faustus is az isteni tudás és az általa szerzett boldogság reményében adja el a lelkét Lucifernek, a »fényhozó«-nak. Frankenstein gróf életet akart létrehozni, vagyis teremteni akart. A jakobikunosok és szellemi utódaik a társadalmi és a biológiai embert egyaránt át akarták formálni, még akkor is, ha az ellenáll, és a kísérletbe beledöglik. Az ilyen vállalkozások azonban meghaladják az ember képességeit, és azonosak a hübrisszel, miszerint Isten és törvényei mellé, fölé helyezik magukat. Innen ered az a hatalmas gőg is, hogy csak ők lehetnek az igazi tudósok, művészek, a haladók és még a függetlenek is. Ki is szorítanak maguk közül mindenkit – más szellemiségű csak hibaszázalékon belül maradhat a rendszerükben.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Gintonic68
2020. szeptember 10. 10:59
Az egész írást ell kell olvasni!! Nagyon jó elemzés!!
Fehér Agyar
2020. szeptember 10. 09:56
Sajnos a magyar filmek többsége kb. a kilencvenes évek óta nézhetetlen, időpocsékolás beülni rájuk a moziba (egyébként a külföldi filmekre is). A legutóbbi idők nemzetközi díjai is inkább negatív elismerésnek minősülnek, látva a nemzetközi mérce jelentős hanyatlását. Sajnos felnőtt most már több generáció is, amelyik nem látott olyan filmeket, mint az Egri csillagok vagy a Kárpáthy Zoltán.
luzitanxaver
2020. szeptember 10. 09:24
"Míg a hagyományos marxista esztétika egyetlen téma, az osztályharc reprezentációs mintáit kereste elsősorban a műalkotások témájában, a reprezentációs megközelítés a társadalmi elnyomás legkülönbözőbb formáinak (nemi, faji, történelmi, gazdasági) megjelenését keresi, a tematikusnál kifinomultabb diszkurzív elemzés segítségével." Valószínűleg a szerző már nem tudta példának idecitálni a tegnapi numerus clausus-hírt az oscar-bohóctársulat (a "szakma" "csúcsa") háza tájáról, pedig olyan tankönyvi példa lenne ezen állítás igazságára, hogy neki lehet támaszkodni.
luzitanxaver
2020. szeptember 10. 09:21
"Az ilyen vállalkozások azonban meghaladják az ember képességeit, és azonosak a hübrisszel, miszerint Isten és törvényei mellé, fölé helyezik magukat. Innen ered az a hatalmas gőg is, hogy csak ők lehetnek az igazi tudósok, művészek, a haladók és még a függetlenek is." Pontosan. És tegyük hozzá, hogy annak a hübrisznek/gőgnek, amit a szerző említ, van még egy magyar szinonímája, ami a hét főbűn között superbia (hyperephania) név alatt szerepel és ami már a ókori görög filozófiában is az egyik (ha nem a) legrosszabb emberi tulajdonságnak számított - ld. Oidipusz történetét. Ez pedig a "kevélység". Mindezek az angolban pedig a "pride" többjelentésű szó alatt szerepelnek. Mily' meglepő.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!