Mit mutat meg a társadalmainkról a járvány, és mi maradhat utána?

„Slavoj Žižek szlovén filozófus figyelmeztet: ha minden így megy tovább, akkor a »legerősebbek fennmaradása« (survival of the fittest) kegyetlen elvét fogadjuk el társadalmaink új alapjaként. Ennek fényében a pánik ismét fenyegető tényezőként lép fel: ha átadjuk magunkat logikájának, megbénítjuk a cselekvőképességünket. És ha Agambennek igaza van, akkor könnyen olyan kivételes állapotban találhatjuk magunkat, amely immár az állandóság igényével lép fel és bármikor legitimálhatja a drasztikus lépéseket, ezzel a leggyengébbeket épp annak a hatalomnak szolgáltatva ki, amely milliószor értésünkre adta: nincs rájuk szüksége. Žižek szerint a megoldást csak valamiféle kommunizmustól várhatunk, ami alatt csupán annyit ért, hogy nem piaci és nemzeti érdekeket kell figyelembe vennünk, hanem a nemzetközi szolidaritás alapján állva kell kezelnünk a helyzetet: árakra és határokra tekintet nélkül kell az emberiség számára elérhető erőforrásokat mozgósítani és elosztani úgy, hogy az aktuális szükségleteket kielégíthessük. (Ennek az elvnek kisebb léptékben való érvényesítését Hallgatói Szakszervezet is szorgalmazza.) Az olaszországi elhalálozások egyik fő oka a szükséges gépezetek hiánya: az orvosoknak korra és a betegség súlyosságára való tekintettel kell egyeseket előnyben részesíteniük az intenzív kezelésben, ami ahhoz vezet, hogy az elégtelen erőforrásokat megvonják egyes betegektől.

Emiatt a román hatóságok forrásokat szabadítottak fel lélegeztetőgépek megvásárlására. Pont itt kellene Žižek javaslatát érvényesíteniük: nem vásárolni kell ezeket az eszközöket, a helyzet túl komoly ahhoz, hogy a megszokott piaci játékot játsszuk. A lélegeztetőgépek léteznek, ezeket oda kell vinni, ahol szükség van rájuk; az sem megoldás, ha a gazdag országok felvásárolják a szükséges eszközöket, a szegények pedig hoppon maradnak. Bernie Sanders kampány-közleményében pedig egyenesen kijelenti, hogy ha sikerül ellenszert fejleszteni, ez ingyenes és mindenki számára elérhető kell legyen – ez pedig nem csak Amerikára, hanem az egész világra érvényes. A nemzetközi szolidaritás az egyetlen emberséges út, ettől azonban úgy tűnik, nagyon távol vagyunk. Viszont ha elmulasztjuk, akkor csak »a dzsungel törvénye« marad, kegyetlen kivételes állapotokba szervezve.