Reménytelenül elcseszett ország ez

„Reménytelenül elcseszett ország ez. Felavatnak egy giganagy arénát, amely annyi pénzből épült, hogy abból szanálni lehetett volna a minősíthetetlenül és megalázóan szétrohadt egészségügyet. Elnevezik egy olyan sztárról, akinek a neve csak a külföldieknek mond valamit. Puskás Ferencet pályája csúcsán Magyarország nem ismerhette, ötvenes évek-beli sikereit a rendszer szánt szándékkal elhallgatta, a suttogó emlékezet lassan elenyészett. A hetvenes években nem Puskás mezben szaladgáltak a tinik és nem arról álmodoztak, hogy olyanok lesznek, mint Öcsi, mert fogalmuk sem volt róla, hogy valahol a vasfüggönyön túl létezik egy magyar világsztár. Szégyennel vallom most be nektek, hogy amikor a kilencvenes évek elején először voltam Görögországban, nem értettem, mért ölelget az étteremtulajdonos és mért ismételgeti, hogy „Puszkász, Puszkász”. És hiába megannyi igyekezet, Puskás már nem lesz a nemzeti emlékezet része. Aztán a róla elnevezett aréna avatóünnepségén kikap a magyar válogatott, mert hiába a belelapátolt százmilliárdok – amelyekből rendbe lehetett volna tenni a minősíthetetlenül színvonaltalan magyar közoktatást (az Európai Unióban Magyarországon beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet) – a magyar labdarúgás katasztrofális állapotban van és nem is lesz jobb, ameddig a jelenlegi rendszer fennáll. A fiatalokkal, akik a reménytelen állapotok miatt elhagyták Magyarországot, tíz ekkora stadiont is meg lehetne tölteni. A sírt, hol nemzet süllyed el…. mondjam tovább?”