A történelemoktatásról – Hozzászólás a NAT-vitához

„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek.

A nemzet közös történetei, hősei, legendái, mítoszai, győzelmei, bukásai, talpra állásai és újrakezdései közös tapasztalati és tudásanyaggá válva alkalmasak arra, hogy nemzeti összetartozásunk tudatát megalapozzák, nemzeti identitásunkat megerősítsék. Csak egy erős nemzeti identitással bíró közösség képes arra, hogy megőrizze, megtartsa és tovább hagyományozza nemzeti sajátosságait.

Ha abban meg tudunk egyezni, hogy ezeket a célokat érdemes szem előtt tartanunk a történelem-tananyag összeállításánál, akkor ebből szerintem az alábbiak következnek.

1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.

2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.

3. Szakítani kell a marxista lineáris történelemszemlélettel. Használaton kívül kell helyeznünk a marxizmus nyelvét, fogalmait és következtetéseit. Az értékelés alapját képező utópikus szemléletet el kell vetnünk. Nincs, nem volt és nem lesz tökéletes rendszer, társadalom, intézmény, ezért azt számon kérni nem helyes és nem is érdemes.

4. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyermek keze ügyében ott van az internet és az okostelefon nyújtottá tudástár, ezért számukra elsősorban összefüggéseket, értelmezéseket és narratívákat kell adnunk.”