Magyarország még sokáig viselni fogja Orbán korszakának a nyomát

„Az Orbán-rendszer visszatért az ajándékszemléletű szociálpolitikához: krumplit és utalványt oszt, látszólag rezsit csökkent, az illetékes képviselő saját városában letöri a benzinárat, de azt korlátozzák, ki adhat ételt az éheseknek, és Alaptörvénybe foglalták a hajléktalanság büntethetőségét. Az egyenlőtlenség mértéke változhat ugyan, de szisztematikus csökkentése nem cél, mivel funkciója van: a közép- és alsó középrétegek lecsúszástól való félelme politikai energia a kormány számára. A feljebb lévőknek – az egyik rendszerideológus által »teljesítménynyújtó társadalomrésznek« nevezett rétegnek – viszont érzékelnie kell kivételezett helyzetét, ami például jelentős adókedvezményekben fejeződik ki, hogy politikai lojalitásuk fennmaradjon. Akik mindenkinél nagyságrendekkel jobban járnak: a rendszer oligarchái. Ők azok, akiket táplál »a kormány legfőbb politikája«, amit mindenki más korrupciónak nevez. A történelmi léptékű fejlesztések lehetőségét megnyitó uniós pénzek elsősorban őket gyarapítják. Nemcsak a saját kedvükre gazdagodnak, hanem aktív szerepet játszanak a rendszer működtetésében is. Földrajzi és gazdasági területek hűbérurai (merthogy mind férfiak), a hitbizományt Orbántól kapják, akinek személyes gazdagodása a rendszer titokzatos központi magja. Ha pedig valaki nem szolgál, akkor érdemei elismerése nélkül kiűzik a paradicsomból, mint Spédert vagy Simicskát. (...)

Túlzás lenne állítani, hogy Orbán mindent előre megtervezett az elmúlt nyolc évben. Valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, hogy a NER öntőformáját stratégiai döntések alakították ki, fenntartását szolgálja az erős hűbéresi és jobbágyi fegyelem, de a politikacsinálás mindennapjait rögtönzések és hibák tarkítják. Orbánnak sem jön be minden, néha igenis elveszti a fonalat.

Egyik emlékezetes megingása a netadóhoz köthető. 2014–2015 fordulóján több próbálkozás és csaknem féléves támogatottsági válság után vette vissza a kezdeményezést. A legerősebben kötődő szavazók bő másfél milliós tömege rendkívüli szolgálatot tett, amikor az Orbán–Matolcsy-csomag és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott vita idején, 2011–2012-ben kitartott a kormány mellett. Ekkor a Fidesz megindult a lejtőn, mint korábban az MSZP. Csakhogy nem bomlott meg a szervezeten belüli hűség, a Békemeneten pedig tényleg nagyon sokan voltak. A Fidesz számára kritikus időszakokat 2013-ban a rezsicsökkentés, 2015-ben a menekültválság zárta le.”