A papokról és a politikáról – 3 pontban

„Első megállapítás: Jézus nem csak morális, hanem társadalmi kérdésekben is megszólalt (pl. adófizetés kérdése) – és mivel a pap az Ő küldetését viszi tovább (lásd: »Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket« Jn 20,21; valamint »Aki titeket hallgat, engem hallgat« Lk 10,16 stb.), meg kell szólalnuk nem csak morális, hanem társadalmi kérdésekben is. A társadalmi kérdéseknek pedig része a politika. Azzal már én is vitatkoznék, hogy ki kell-e állnunk egy konkrét párt mellett (szerintem nem), de az evangélium fényében meg kell fogalmaznunk a mai társadalomra érvényes igazságokat, még akkor is, ha ezzel burkoltan véleményt mondunk mondjuk egy konkrét párthoz köthető intézkedésről, tehát magáról a pártról, ugyanis a kettő nem mindig választható szét. Lásd pl. ma Magyarországon a migráció kérdését – bármit mondasz, az rögtön köthető lesz valamelyik politikai oldalhoz. Ez amúgy nem csak az én véleményem, hanem az Egyház társadalmi tanításának egyik fontos megállapítása: Az Egyháznak a maga társadalmi tanításával az a célja, hogy hirdesse és a társadalmi viszonyok komplex hálózatába illessze az Evangéliumot. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az Egyház a társadalomban érje el az embert mint az evangélium hirdetésének címzettjét, hanem arról, hogy az evangéliummal megtermékenyítse és átitassa a társadalmat. (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma 62. pont)

Az utóbbi másfél évszázadban számtalan pápai megnyilatkozás történt társadalmi és politikai kérdésekben (Kezdve XIII. Leo Rerum Novarumával egészen Ferenc pápa Laudato si kezdetű enciklikájáig.)

Második megállapítás: a pap is ember, és állampolgárként nem csak joga, de kötelessége is foglalkozni a politikával és lelkiismerete szerint szavazni a választásokon. Tehát nyilván van véleménye, és bár én a magam részéről a sajátomat nem hirdetem az ambótól (lásd előző pont), azért elég egyértelmű, hiszen nem fogom véka alá rejteni pusztán azért, mert pap vagyok. Sőt: amikor az ifik rákérdeznek, hogy kire fogok szavazni, őszintén megmondom nekik, anélkül, hogy akár egy csöppet is agitálnám őket az általam helyesnek tartott irányba. Az is legyen egyértelmű, hogy amennyiben a nézeteim, vagy bármelyik paptestvér nézetei nem tükrözik a Biblia és az Egyház tanítását, annyiban nem tekintendőek sem tévedhetetlennek, sem kötelező érvényűnek. (Még akkor sem, ha valamelyik kolléga ezt a látszatot keltve a véleményét templomban, mikrofonnal a kezében hirdeti.)”