Metropolis (1927)

„Kőkemény társadalomkritika, egy olyan világot mutat be, amelyben a gazdagok elnyomják a szegényeket, azonban Fritz Lang és a forgatókönyvíró (Thea van Harbou, aki a film előkészítése és forgatása idején a rendező felesége volt, 1933-ban váltak el) elsősorban egy filozófiai látomást álmodott vászonra, amely annyi témát érint, és annyira erős drámaisággal bír még ennyi évtizeddel a születése után is, hogy még mindig földhöz tudja vágni a nézőjét. Félelmetes, hogy mennyire előre látták az alkotók a sok - sok évvel később épült metropolisok világát, az elidegenedést, a technikai találmányokat (felhőkarcolók, városi vasút, stb.), és természetesen a robotot, annak minden erkölcsi problémájával együtt.

Saját korának legdrágább filmje volt, 5 millió birodalmi márkából készült a Babelsberg Stúdióban, monumentális díszletekkel, amelyek erőteljes steampunk vonásokat mutattak, tényleg döbbenetes, hogy mennyire merészen újítóak voltak az alkotók. Érdekes, hogy a ridegség és a szakralitás (a templomok által nyújtott lelki nagyság erejének bemutatása) tökéletesen kiegészíti egymást ebben az alkotásban, jól megfér egymással a szupertechnika és a hét főbűn, valamint a Halál ábrázolása. Azonban a külcsíny önmagában nem ért volna sokat a kiváló forgatókönyv nélkül, hiszen egy teljes történet került bemutatásra, a Metropolis pusztulása során a főszereplők sorsa összefonódik, mindenki bejár egy saját fejlődési utat, van, akinél az őrület lesz a végkifejlet, és van, aki rádöbben arra, hogy az érzelem is van olyan fontos, mint a tudás. A film mondanivalója az, hogy az ész és a kéz közötti hídat a szív jelenti, a Bábel tornya történetét rendkívül látványosan mutatja be erre az összefüggésre kihelyezve, azonban a kivitelezés során olyan sokrétegű lett a történet, hogy az értelmezési tartomány gyakorlatilag végtelen, a totális diktatúráktól (nem véletlenül volt Goebbels kedvence ez a film anno, aki annyira tisztelte Fritz Langot, hogy zsidó származása ellenére felajánlotta neki az UFA filmstúdió vezetését, emberünk azonban észnél volt, és még aznap éjjel áttette a székhelyét Párizsba, ahonnan később Hollywoodba vezetett az útja) a modern Rómeó és Júlia történetig.”