Van élet az unión kívül. De milyen?

„Az unión kívül nincs élet – ezt már Robert Fico miniszterelnök mondta. Ritka pillanat, amikor teljesen egyet lehet érteni vele. Azzal a kiegészítéssel, hogy van élet az EU-n kívül, csak bele kell gondolni, milyen. Az olyan kelet-közép-európai országok, amelyek a szovjet medve fojtogató öleléséből nagy nehezen kiszabadultak, amelyeket dekapitalizált a létező szocializmus, amelyek esélyt kaptak, hogy részesei legyenek az európai in-tegrációnak, amelyek méreteik miatt is sebezhetőek, nem gondolkodhatnak másban, mint az uniós jövőben.

Brüsszel nem az ördögtől való, nem akar marhaságokat tőlünk. Aki másként gondolja, lebegjen előtte az, hogy lehetnénk olyan helyzetben is, mint Moldávia vagy Ukrajna. Persze az is tény, hogy az unió válságban van. De a megoldás nem az, hogy a válságot tovább mélyítjük. A válságok arra jók, hogy az addig nem működő vagy nem jól működő dolgokat kijavítsuk. Nagy-Britannia távozása talán a legdurvább mélyütés volt az unió hatvanéves történetében. De az uniónak az a tagja távozik, amely a mélyebb integráció leghevesebb ellenzője volt. Az, hogy most is vannak kormányok, amelyek kifelé kacsintgatnak, csak pillanatnyi állapot. Kormányok jönnek, mennek. Az unió viszont olyan stabil alap, amin kívül itt, Európában nem nagyon van levegő. Végül a lengyelek is aláírták a római nyilatkozatot.”