Matthew J. Kirby: Assassin's Creed: Last Descendants – A New York-i felkelés

„Egyetlen problémám volt ezzel a könyvvel: túl gyors volt a bevezetés, gyorsan felvázolásra kerültek a főszereplők karakterei, aztán már léptünk is be az Animusba, és rajtam kívül senkit sem érdekelt túlságosan, hogy mi ez az egész, csak elhúztunk bulizni és kész. És eddig tartottak a kétségek, mert amint mindenki megérkezik a szimulációban az 1863-as New York-i felkelés időszakába, olyan szinten indulnak be az események, hogy nincs időnk és energiánk ilyesmiken gondolkodni. Akció van, áradnak az érzelmek, egyre jobban megismerjük azt az univerzumot, amelyben az orgyilkosok és a templomosok harcolnak egymással évezredek óta. Jól belecsöppennünk az események közepébe, sodor magával a jól felépített történet, amelyet olyan jól sikerül megcsavarni, hogy a végére már tényleg elhisszük, a világ jövője függ azon, hogy melyik fél találja meg a Szigonyt. De ez már sajnos csak a következő részből fog kiderülni...

Soha életemben nem játszottam videojátékkal, így az Assassin's Creed is kimaradt, de most komolyan elgondolkodtam ratja, hogy lehet, hogy tennem kellene vele egy próbát. Mert ez a szimulációs világ tényleg nagyon izgalmas, hősök lehetünk, világot menthetünk (vagy taszíthatunk romlásba, nézőpont kérdése), átélhetjük őseink kalandjait, és a múltból táplálkozva a jelenben végrehajtott cselekedeteink határozhatják meg az emberiség jövőjét. Gyerekes? Az, de ki mondta, hogy mindenkinek fel kell nőni? Tiniknek íródott ez a könyv, de minden gyermeklelkű felnőttnek érdemes belekezdenie, másodperceken belül bele fog feledkezni a történetbe.”