Elege van a konzumkarácsonyból? Akkor ez az ajándékötlet önnek szól

„Tíz éve jelent meg magyarul Tim Kasser Az anyagiasság súlyos ára című műve. Az amerikai pszichológus, boldogságkutató az értékek és a fogyasztói társadalom kapcsolatát vizsgálja, s fontos küldetése, hogy megszűnjenek a gyerekeknek szóló reklámok. Az Illinois-i Knox College tanára a KETEG Alapítvány (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) meghívására érkezett hazánkba, hogy Budapesten és Debrecenben tartson előadást.

Először jár Budapesten?

Most vagyok itt második alkalommal. Tíz éve jártam először Magyarországon, amikor megjelent az Anyagiasság súlyos ára című könyvem, és akkor is több előadást tartottam Budapesten, illetve Keszthelyen. Apai ágon egyébként a nagyszüleim magyar származásúak, a történelmi nagy-Magyarország területén születtek.

Miért érezte szükségesnek, hogy az anyagiasságról írjon könyvet?

A ’90-es évek közepén kezdtem a kutatásokat a könyvhöz, mert kíváncsi voltam, hogy az emberek hogyan alakítják ki az életüket, mi alapján választják meg a céljaikat, mi motiválja őket. A kérdőíves kutatások kimutatták: a megkérdezzetek fő célja az, hogy sok pénzt keressenek. Ötven év távlatából kiderült már az is, hogy azok az elsőéves egyetemisták, akiknek legfontosabb célja az anyagi jólét, később már nem fognak keresni belső értékeken alapuló »értelmes« célokat, mert a társadalom a reklámok által megerősíti őket abban, hogy a fogyasztás fontos, és akkor lesz valaki sikeres, ha sok pénze van.

A könyvben megjelent kutatásokból az amerikai társadalomról kaphatunk képet. Ezek az eredmények jellemzőek a világ más területeire is, azaz anyagiasak vagyunk például mi, magyarok is?

Amikor a könyv megjelent, valóban csak Amerikában végeztek ebben a témában kutatásokat, de később a világ minden táján születtek tanulmányok arról, hogy a mai ember életében milyen szerepet kap az anyagiasság. Magyarországon is öt tanulmány készült ebben a témában, és ugyanaz az eredmény jött ki, mint az Egyesült Államokban, vagyis az emberek akkor tartják magukat sikeresnek, ha gazdagok. És úgy gondolják, hogy az anyagi javak birtoklása hozza meg az életükben a boldogságot.

Miért veszélyes az emberre és a társadalomra, ha az anyagiak hajszolása átveszi az irányítást az életünk felett?

Azok az emberek, akik csak a karrierépítésre koncentrálnak és arra, hogy minél több pénzt gyűjtsenek, nem tőrödének a közösséggel, más emberekkel. Hiszen a karrierépítés, önmegvalósítás és a pénzgyűjtés kéz a kézben járnak. A pénzszerzésre koncentráló emberek csak magukat látják és a saját céljaikat, hiszen nem lehet egyszerre mohónak és nagylelkűnek lenni. Az anyagias szemléletűek empátiaszintje alacsony, nem törődnek azzal, hogy másokkal mi történik, ezért is lesznek egy idő után magányosak.

Mit tehetünk azért, hogy megőrizzük az egyensúlyt, hogy ne csak az anyagi javak megszerzése uralja az életünket?

Ha valaki bekerül egy profitorientált céghez, akkor nagyon nehéz nem a teljesítményre koncentrálni, hiszen a vezetőktől, a részvényesektől folyamatosan ez az elvárás. A kollégák között is verseny alakul ki, hogy ki tud több pénzt keresni, ki a legjobb. Ha ilyen munkahelyen dolgozunk, figyeljünk arra, hogy szabadidőnkben teljesen zárjuk ki a munkát az életünkből, s ezeket az órákat ne a kollégáinkkal töltsük, hanem barátokkal és a családi körben. Az anyagiasság ellenszere lehet a spiritualitás, a hit, ezek segítenek elnyomni az anyagelvűséget. De akár naponta meditálhatunk, és használhatjuk a mindfullness módszerét, ami tudatos jelenlétet jelent. Éljünk a jelenben, ne a múlton rágódjunk vagy aggódjunk a jövőnk miatt. Találjuk meg az itt és mostban a jó dolgokat, hogy miért lehetünk hálásak. És vállaljunk önkéntes munkát, segítsünk azokon, akiknek támogatásra van szükségük.

Mit tehetünk szülőként, hogy felhívjuk gyermekeink figyelmét, az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint az anyagi javak?

Semmiképpen ne engedjük őket tévét nézni. Az anyagias világunk célpontja ugyanis a gyerek, azt sugallják számukra a reklámok, hogy gyűjts pénzt, majd vásárolj, költs akár kényszeresen is. A folyamatos vásárlás nem elégedettséggel fogj eltölteni őket, hanem depresszióval és szorongással. Ha pedig negatív érzelmekkel telik egy ember, akkor nem empatikus a többi emberrel szemben. Nemrég nagyszabású kísérletet végeztek Amerikában, és bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiket úgy neveltek, hogy a belső emberi értékek fontosak és a természet szeretete, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottak tinédzserekké válnak. Amikor a gyermekeim kicsik voltak, végiglapoztam velük az újságokat, és minden hirdetésnél elmondtam nekik, hogy ezek a cégek csak a pénzedet akarják. Nem nézhettek televíziót sem – a házunk pincéjében volt egy készülék, amit szinte soha nem kapcsoltunk be.  Ha elutazott a család, és szállodában töltöttünk néhány éjszakát, ahol volt televízió, a reklámokat úgy néztük a gyerekekkel, hogy a hangot kikapcsoltam, és mesefigurák hangján szólaltam meg, ezzel kifigurázva a reklámokat. Emellett feleségemmel tudatosan kevesebbet dolgozunk, hogy több időt legyen együtt a család.

Közgazdászok szerint a GDP növelése érdekében fontos, hogy vásároljanak az emberek, mert így növekszik a gazdaság. Ön mit gondol?

Ezt csak a közgazdászok állítják. Egyébként pedig kutatások bizonyítják, hogy nem lesznek boldogabbak azok az emberek, akik többet tudnak vásárolni. Ha többet vásárolunk, a lelki állapotunk nem változik, sőt rosszabb lesz, emellett nő a CO2-kibocsátás, szennyezzük a környezetünket, hiszen elektronikai és egyéb hulladékot is termelünk. Azon dolgozom más kutatókkal közösen, hogy a politikusok végre észrevegyék ezt a tényt, és tegyenek a környezetvédelemért. Ne csak a GDP vagy más mérőszámok alapján mérjünk egy társadalmat, hanem alternatív mérőszámokkal is, például hogy egy család mennyi időt tölt együtt, mennyi időt fordítanak gyereknevelésre. De miközben ezt hangoztatjuk, nem szabad dühösnek vagy erőszakosnak lennünk, mert az is negatív érzelmeket kelt az emberekben.

Az adventi időszakban vagyunk. Hogyan készül a karácsonyra, sokak számára a fogyasztás legnagyobb ünnepére?

Két főiskolás korú gyermekünket várjuk haza az ünnepekre a feleségemmel. A gyerekek mindig két ajándékot kaptak, egyet a Mikulástól és egyet tőlünk, szülőktől. Utóbbi ajándékok »kuponok« voltak, melyekre például azt írtuk, hogy ma nem kell elmosogatnod, ma kérheted a kedvenc ételed vacsorára. Így is próbáltuk formálni őket, hogy ne csak a tárgyakat tekintsék ajándéknak, hanem például a figyelmességet egy másik ember iránt.”