„Megint szavaztunk. Megint hazaárulók és nemzetvesztők állnak az egyik oldalon, megint kirekesztők és gyűlöletkeltők a másikon. Isten hozott újra a kilencvenes években! Hadd forogjanak a legnépszerűbb retrótaktusok! Itt nemcsak a társadalom hasadt meg, de a valóság is: az egyik tábor elsöprő győzelmet kiált, a másik megsemmisítő vereséget. A politikai szappanopera végleg a bulvár sekélyes tárnáiba költözött – ott nincs szükség árnyalt gondolatokra, nincs képesség megérteni, mit is jelent a részsiker, amiből ezúttal bőven kijutott a kormánynak, a 3,3 millió szavazat ugyanis óriási tömeg. A Blikk és a Bors olvasói a kudarcot is csak akkor tudják értelmezni, ha az imádott vagy gyűlölt celeb meghal, esetleg börtönbe kerül – pedig hát az is kudarc, hogy két stadion árának elszórása és a rendszerváltás óta elővezetett legalávalóbb politikai kampány után Orbán nem volt képes az általa megjelölt nagyon ambiciózus célt, az érvényes és eredményes népszavazást megközelíteni sem. Az eset tragikuma számomra legfeljebb az, hogy ez az eredmény Európában vélhetően gyengíti majd az Orbán által is képviselt kemény migrációs politikát, holott az uniónak – már ha fenn akar maradni – ebbe az irányba kell elmozdulnia. Ez az eredmény ugyanakkor kifejezetten erősíti a miniszterelnök pozícióit belföldön: a Fidesz leszalámizta a Jobbikot, Gyurcsány halálos ölelésébe zárta a baloldalt, Orbán felduzzasztotta, feltüzelte és mozgósította szektáját, s ami a legfontosabb: továbbra sem kell számot adnia Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Andy Vajna rohamos vagyonosodásáról, az oktatás és a kultúra lerohasztásáról, az egészségügy kivéreztetéséről. A rendszer lelke, a korrupciós gépezet vidáman pöfékel tovább.
Egy hete a körúti robbantás kapcsán a miniszterelnök így fogalmazott: „Bármi áron, de fogják el, vadásszák le, és szedjék ki belőle, miért robbantott!” Bármi áron. Vadásszák le. Szedjék ki. Nos, ez a stílus zavarba ejtő mértékben idézi fel a Steven Seagal-filmek világát. Ez a kommunikáció kifejezetten egy B kategóriás akciófilm amerikai elnökének szájába illik, amint épp a CIA halálosztagának parancsnokát utasítja, hogy az azonnal szerezze vissza az ellopott nukleáris robbanófejet Omar Ahmed Mustafa Khan, a libanoni fundamentalista tömeggyilkos ismeretlen helyen tartózkodó embereitől. Ma egy magára bármit is adó miniszterelnöknek így kell kifejeznie magát. Mérések tízezrein alapuló nemzetközi tapasztalatok minden kétséget kizáróan igazolják, hogy egy Szulejmán-epizód és egy Kenó-sorsolás közti percekben kizárólag ezzel a stílussal lehet fogyaszthatóvá tenni a politikát. Csakis ezen a módon lehet Irma néni számára a migránsveszedelmet a hétvégi teszkózás és egy jó kis Hónaljmirigy-show ingerületi szintjére szállítani – ezt a beszédmódot diktálja az amerikai Trump, az orosz Putyin és a filippínó Duterte.