A botrány elmaradt

„Több mint egy hét eltelt azóta, hogy tudjuk, a szélsőséges nézeteiről elhíresült Dörner György újrázhat az Új Színház élén, még öt évig vezetheti a teátrumot. Amikor először kinevezték, volt égszakadás-földindulás, hazai és külföldi tiltakozás, tüntetés, meglehetősen sokan nem rejtették véka alá a véleményüket, hogy mennyire föl vannak háborodva. Vártam, hogy most is átszakad a gát. Jönnek csőstül a tiltakozók, hogy na, ezt aztán már nem lehet! Dörnerrel együtt ráadásul volt tizenkét pályázó, tán soha ennyi, köztük igazán jeles színházi emberek, és akkor mégis őt hozzák ki győztesként. (...)

Nincs botrány, még csekélyke nyilvános felháborodás is alig. Csend van, sumákolás, kussolás, a szakmai szervezetek sem nyilvánultak meg, ami legalább tőlük igencsak elvárható lett volna. Lapítanak a nagy öregek, és a máskor még vezérszónokok is. Tán a félelem uralkodik, hogy nem jön majd támogatás oda, ahonnan szót emelnek; elfogynak a szerepei annak, aki túlzottan hallatja a hangját. Tán az apátia uralkodott el, hogy ilyen esetben úgysincs mit tenni, jobb már mindenkinek túlélésre játszani, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon.

Vészterhes csend van. Pedig üvöltve kellene tiltakozni, segélykiáltásokat hallatni!”