Csak egy közös piac

„Ha az európai integráció alapító atyái élnének, nagyot néznének, mi lett az általuk elképzelt és a kontinensen vívott háborúkat mindörökre kiiktatni hivatott együttműködésből. Eddig is léteztek különutak, speciális rendelkezések, de amit Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a brit reformkövetelésekre válaszként a minap javaslatként letett az asztalra, az lényegében hadüzenet a szociális piacgazdaságnak.

A hangsúly a szociálison van, mert az Európai Unió évtizedeken át – az emberek, az áruk és a tőke szabad mozgása mellett – azon alapelvre is épült, hogy a szociális juttatások tekintetében nem lehet különbséget tenni uniós polgárok között. A keleti bővítéssel 28 tagúra bővített unióban persze szép számmal vannak államok, amelyekben a családi pótlék vagy a lakhatási segély töredéke annak, amit hasonló címen kapnak a gazdagabb országokban élők. S akadnak nem kevesen, akik visszaélnek a rendszerrel. Mégis az, hogy a kelet-európai munkavállalók hátrányos megkülönböztetésének lehetősége tartsa bent az EU-ban Nagy-Britanniát, hogy ez legyen a csali, amire a majdani népszavazáson ráharap a bulvársajtó által is heccelt szigetországi közvélemény euroszkeptikus része, ez bizony erősen elgondolkodtató.”