Meritokrácia vs. kleptokrácia

„Az amerikai politikai vitákban a republikánusok képviselik az individuális szabadságjogokat a növekvő államhatalommal szemben. A törvényesen szerzett magántulajdon és ebből következően a szerződés szentsége, a korlátozott állam, a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszere, a hatalmi ágak szétválása, a sajtó és a szólásszabadság olyan értékek, amelyek a republikánusoknál magasabb prioritást élveznek, mint a demokratáknál, akik ezekben a kérdésekben gyakran hajlamosak pragmatikusabbak lenni külpolitikai vonatkozásban.

Az olyan kelet-európai autokratáknak, mint Putyin, Orbán és társai tulajdonképpen szerencséjük volt az utóbbi két amerikai elnökválasztással. Egy McCain- vagy Romney-adminisztráció kevésbé tolerálta volna Orbánék korrupciós ügyeit és Nyugat-ellenességét. (…)

Persze, vannak világnézeti különbségek. De ezek nem a jelenlegi amerikai adminisztráció és a magyar kormány között van, hanem a nyugati gondolat és a kelet felé gravitáló orbáni maffiaállam között vannak. Mindez része egy régi, az emberiséggel szinte egyidős vitának: a meritokrácia és kleptokráciaközötti különbségnek. Ebben a vitában a maratóni csata óta a Nyugat – nem feltétlenül földrajzi értelemben véve – képviselte a meritokráciát (tehát az arra érdemesek hatalomgyakorlását) a hatalomközpontosító kleptokráciával (tehát a politikai hatalommá szerveződött tolvajlással) szemben.”