„Az utóbbi évek fejleményei és különösen a hagyományos európai katolicizmus térvesztése a kontinens déli és dél-nyugati területein megérlelték a kérdést, hogy vajon jó-e az irány, ahová a katolikus egyház tart? Itt nemcsak az egyház papi utánpótlásáról van szó, hanem olyan dogmatikai, illetve etikai alapkérdésekről, amelyek a társadalmi igazságosságot, a család fogalmát, a válások sákramentumi és ebből fakadó lelkigondozói kérdését érintik. Nem kevésbé pedig a vegyes házasságokban élők közös sakramentális részvételét, amelyet különösen a német nyelvterület katolikussága szeretne elérni.
Jorge Bergoglio, új pápa személyében egy az egyház megújulása letéteményesét vélték megtalálni. Hivatali idejének kezdetén az egyházi és a világi sajtó pozitív egybecsengése volt hallható. Egy idő óta pedig egyre erősebbek a kritikai hangok, különös módon épp az egyházi oldalról. Valamifajta eltávolodás érzékelhető. Sőt irányváltás, egyre inkább fókuszba kerülnek azok a kezdeményezések, amelyek a hagyományhoz való visszatérést keresik. Vagy egyenesen azt emelik vissza a liturgikus gyakorlatba. Paradox a helyzet, amely a megújulást a múlt visszatérésétől reméli. Kétségtelen, hogy egyfajta ellenszegülés ez a mainstreemmel szemben. Valamifajta kísérlet a liberalizmus térhódításának megállítására. Hogy markáns ellenszegülésről vagy valamifajta fundamentalizmusról van szó, még nem egyértelmű. Ez utóbbi azért is nehezen elképzelhető, mert a fundamentalizmus keresztyén talajon protestáns eredetű.
A modernitástól való visszakozás is egy lehetséges magatartás, kérdés, hogy mekkora tömegek térnek vissza majd e kezdeményezés nyomán az odahagyott hagyományba? Vagy ez némely kolostor kiváltsága marad? Hogy igény van rá, jelzi az egyre markánsabb média megjelenés.”