Csak civil kurázsival váltható le Orbán

„- Az alaptörvény szerint csak 50 százalék lehet az államadósság GDP-hez mért nagysága. Ez mikorra teljesíthető?

- Ekkora közgazdasági képtelenséget én még életemben nem láttam. Már csak azért sem, mert nem a mérték, hanem a minőség a lényeg. A német államadósság is 80 százalék körüli, vagyis alig alacsonyabb a magyarnál, mégis a legalacsonyabb kamattal juthatnak pénzhez bármikor és bárhol a világon. Nem a 80 százalék számít, hanem a nemzetközi bizalom. Ha ez megvan, akkor magas államadósság mellett is kedvező kamattal lehet pénzhez jutni, ha nincs, akkor 20 százalékos államadóssággal is csak drága hitelekkel lehet az adott ország adósságállományát finanszírozni. Az Európai Bizottságnak (EB) és a Nemzetközi Valutaalapnak ((IMF)) is volt egy-egy tanulmánya, arról, hogy ezeket a 80 százalék körüli államadósságokat hogyan lehet a maastrichti egyezményben szereplő 60 százalékra leszorítani. Azt állapították, hogy ahhoz, hogy a fenntartható növekedést ne fojtsák meg, legföljebb 1-1,5 százalékponttal lehet évente leépíteni ezt az adósságállományt. Ez nagyjából 15-20 éves időtartamot jelent. Ez demokráciákban 4-5 kormányzati ciklus.

Az egymást váltó kormányoknak ebben a kérdésben egyet kell érteniük, és egy generáción át bírniuk kell a társadalom támogatását. A pénzpiacok türelme azonban véges, ezért ez az elvárás lekerült a napirendről. Az eurózónában több országban is magasabb az államadósság, de már nem ez az alapkérdés, Az Orbán kormányoknak ez mégis egyik fő célja. Le is csökkentették 77-78 százalékra, de hogyan? A magánnyugdíj-pénztárak - nem tudok rá jobb szót - bolsevizálásával. A magyar nemzeti jövedelem több mint 10 százaléka, 11 milliárd eurónyi forint egy részét a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítására használták fel, a másik részét az adósság csökkentésre. Ez a 3 ezer milliárd forint elpárolgott. Katona Tamás, volt pénzügyminisztériumi államtitkár tanulmányában azt írta, amikor elkonfiskálták 3 millió ember megtakarítását, az emberek nem mentek ki az utcára, akkor határozta el Orbán, hogy ezzel a lakossággal mindent meg lehet csinálni. És ez eddig sikerült is. Igaz, a társadalom tudatos és felelőtlen tudatfertőzése már 2002-ben megindult.

Ne feledkezzünk meg még egy fontos bizonytalansági tényezőről: a devizahitelesek úgynevezett megmentéséről, amely jogilag, technikailag és pénzügyileg is rendkívül problematikus. Emellett a devizaadósokat homogén tömegként kezeli, miközben tudjuk, hogy nem kevesen kifejezetten spekulatív céllal vettek fel tucatnyi vagy akár több tucatnyi hitelt devizában. Egyelőre nem tudni, ki milyen terhet visel majd a kormány legújabb elképzelése nyomán. Egy biztos, ha a devizahiteleket forintosítjuk, arra a megfelelő devizaforrásokat elő kell teremteni. Vagy az MNB devizatartalékaihoz kell nyúlni, vagy újabb hiteleket kell fölvenni. Az pedig tovább növeli az adósságállományt. A jegybank tartalékai még elegendőek de a kormány többször megcsapolta már, például az energiaszektor elemeinek, egyes szolgáltató cégek, illetve most az MKB felvásárlásával. Kérdés, hogy hol az a pont, ahol már a devizatartalékok mértékének zsugorodása megrendíti a nemzetközi pénzügyi körök bizalmát. Nem véletlen az sem, hogy a Moody's a látszólag kedvező magyar gazdasági adatok ellenére hazánkat továbbra is bóvli kategóriában tartja, ráadásul negatív előjellel. Vagyis úgy ítélték meg, hogy az orbáni »szabadságharc« pénzügyi alapjai rendkívül törékenyek.”