Háború van-e?

2013. november 14. 08:41

Számos kérdésben szót tudnánk érteni azokkal, akikre ma mint legyőzendő ellenfelekre tekintünk. De vajon vannak-e olyan kérdések, amelyekben kimerültek az egyetértés lehetőségei?

2013. november 14. 08:41
Bethlenfalvy Gábor
Heti Válasz Online

„A legtöbb úgynevezett értelmiségi megszólaló – a Sólyom Lászlótól Puzsér Róbertig terjedő, meglehetősen széles skálán – mintha kötelességének érezné, hogy szóvá tegye a hazánkat sújtó megosztottságot és a »háborús logika« szerint egymással szemben szerveződő táborokat ostorozza.

Lehet abban valami: számos kérdésben szót tudnánk érteni azokkal, akikre ma mint legyőzendő ellenfelekre tekintünk. De vajon vannak-e olyan kérdések, amelyekben kimerültek az egyetértés lehetőségei? Amelyekben a tények és körülmények ismeretében immár nyilvánvaló: ellenérdekelt fél áll velünk szemben, aki végső soron elpusztításunkra, életfeltételeink felszámolására törekszik?

Ha így van, akkor értelemszerűen a »háborús logika« a legalkalmasabb arra, hogy a kialakult helyzetet leírjuk. Ebben az esetben akkor követünk el életveszélyes tévedést, ha pusztán vitapartnerként tekintünk azokra, akik valójában könyörtelen ellenségeink. Az alábbiakban öt olyan területet sorolunk fel, ahol - úgy tűnik - indokolt a háborús helyzetként értelmeznünk a kialakult helyzetet. (...)

A címben feltett kérdésre válaszolva tehát: igen, háború van, és ezért számos esetben nagyon is alkalmas a helyzet leírására a »háborús logika« szóhasználata. 

Ezt a megállapítást illő árnyalnunk, már csak azért is, mert a fentiekben meglehetősen gyakran és lendületesen használtuk az »ellenség« szót. Ez nem jelenti azt, hogy borotvaéles vonallal kettéválaszthatnánk a világot, mellyel végérvényesen kijelölhetjük, hogy ki az ellenség és ki a barát. (Ha megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, még akár az is kiderülhet, hogy minket magunkat is kettévághat ez a vonal...) De ha nincs is jogunk kimondani valakiről, hogy jó vagy rossz ember, azt gyakran meg tudjuk állapítani, hogy jó vagy rossz ügyet szolgál-e éppen. A frontok kialakultak, és elég egyértelműen meghatározható, hogy honnan fenyegetnek támadások. Jól tesszük, ha felismerjük a veszély súlyát, és felkészülünk a védekezésre. Ezen múlik, hogy világunk, a mi kedves nekünk, milyen lesz tíz, húsz, ötven, száz év múlva.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ouroboros
2013. november 14. 10:23
Mekkora zagyvaság, és nem fut ki sehová. Egyik pont az ő ötszögéből sem választóvonal. Senki nem propagálja az eladósodást, és a család is mindenkinek egyformán fontos. Az olyanok, mint a szerző, egy alternatív valóságban élnek.
Mr Fabulous
2013. november 14. 10:12
Jézusom, bazmeg! Jó hosszan, bőségesen kifejtve a sületlenség!
Zokni
2013. november 14. 10:04
Nem értem. Azt mondja, hogy azért van háborús szóhasználat, mert háború van. De azt senki sem gondolta, hogy Orbán annak ellenére "harcol" folyamatosan, hogy NEM érzékeli az ellenzéki "tüzérségi össztüzet". És én el is hiszem neki, hogy itt az Ő életéről és haláláról van szó. CSAK én, meg gondolom, itt sokan, azt reméljük, hogy a politika színtere messze nem kell, hogy olyan legyen, ahol emberek halnak meg. Azok a kórházakban - betegségben, esetleg balesetekben veszítsék el az életüket. De hogy kinek legyen a névjegyén a "miniszterelnök" szó, hát azért, talán ne. És mielőtt belelovalnánk magunkat: az egészet a Fidesz, Orbánék kezdték el, amikor felismerték, hogy 2002-ben el is bukhatják a választásokat. Akkor eldöntötték ("a haza nem lehet ellenzékben"), és most végrehajtják: OLYAN JÁTÉKSZABÁLYOKAT ALAKÍTANAK, MELYEKKEL BIZTOSAN ŐK MARADNAK MAJD ÉLETBEN!
odysseus
2013. november 14. 09:47
Igen, az egészet kell elolvasni, és érdemes is. Mindazonáltal a háborús logika oka az, hogy úgymond hitkérdésként kezeljük ezeket, és így is adunk rá választ. A nagy találmány az a saját szóval "többszörös célkövetés" lenne, amely a mindkétoldali szempontok súlyozásával egymásba konvertálhatóvá, úgymond racionálisan összevethetővé tenné ezekre a fontos stratégiai kérdésekre adott válaszokat. Ennek van magyar neve is, úgy hívják, párbeszéd. A szerző ezt próbálja indirekte bemutatni, és igaza is van, hogy ezzel kisérletezik. Szellemi magánéletemben rendkívül ügyetlenül, de én is próbálom, hiába rohadt nehéz. Vagy ez a nehézség, vagy az említett háború, amely szerintem végső soron Európa vége. És a mi végünk.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!