Vírushordozók

„Kényelmes helyzetben van a Híd, a kormánybiztos nyűgétől megszabadulva, hátradőlve figyelheti Berényi és ificsapata ámokfutását, mellyel aligha szereznek új szimpatizánsokat, viszont sokakat elveszíthetnek. Bugárnak meg sem kell szólalnia, rosszul is tenné, hiszen éppen a pártatlanságára, vagy legalábbis annak látszatára, valamint a nemzeti húrokkal való visszaélésre érzékeny »csoportról« van szó, akik alighanem éppúgy negatívan ítélnének meg egy támogató beavatkozást a Híd részéről, mint a skatulyázást a másik oldalról. A Hídnak forrófejű ifistái nagyon nincsenek, tábort nem szervezett, nincs is miért bekapcsolódnia a vitába, mely passzív szemlélőként hozza a legtöbb hasznot számára, hiszen bizonytalan szavazónak, turbómagyarságtól idegenkedőknek aligha lehet vonzó, amit a martosiak és pártfőnökeik művelnek, elsősorban a negatív jelzők állandó aggatása révén. Ugyan kinek lenne kedve csatlakozni egy olyan bandához, amelynek vezetői, főtanácsadói, főideológusai és főszervezői nonstop valótlan, Magyarországról importált szitokjelzőkkel, és erőltetett műfogalmakkal illetik azokat, akik nem értenek velük egyet, amúgy világnézetileg, vagy legalábbis nem tartják őket kellőképpen magyarnak?”