Székfoglaló beszéd

„Számomra teljesen nyilvánvaló, ahhoz, hogy egyházunk és vallásunk ne marginalizálódjon, illetve jövőnk horizontjának több évszázados perspektívája legyen, egészen biztosan újra kell fogalmaznunk magunkat. Meggyőződésem, csak korszerű, de a hagyományokra támaszkodó, rokonszenves, de nem populista, toleráns, de nem megalkuvó, hazafias, de nem kirekesztő hitélettel, vallási alapértékekkel, egyházi üzenetekkel érdemes a XXI. században berendezkedni. Véleményem szerint egyházunk belső intézményi rendszere, a hatalom megosztásának jelenlegi rendszere, a feladat- és hatáskörök, a döntési kompetenciák mindmind elmélyült revízióra szorulnak. Úgy látom, a jelenlegi megoldások lényegében egy közel egy évszázados gyakorlatot konzerválnak. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a külső környezet, az a világ, aminek nem csak az atyafiak, hanem az egyház, mint intézmény is szereplői, nem változott volna meg annyira. A változások, akár pozitív, akár negatív előjelűek, de megkerülhetetlenek. Gondoljuk csak bele, milyen professzionális tudásokat és ismereteket igényel például a különböző adóhivatalokkal, építésügyi hatóságokkal, pályázatokat hirdető állami intézményekkel való együttműködés. Ma már a jószándékú amatőr hozzáállás többnyire csak károkat okoz közösségünknek. Tudom, nem csak mi, 3 unitáriusok szenvedünk ezek miatt. De azt is tudom, akkor tudunk eredményesek lenni, ha elsők között felismerjük és megtaláljuk az adekvát válaszokat és megoldásokat.

Az újrafogalmazás a Jézus által hirdetett szeretet, a keresztény derű, a puritán és plebejus életszemlélet és életvitel, az unitárius türelem, a nagyvonalúság és természetesen az egymás iránti felelősség vállalásának fundamentumán kell történjen.”