Erdő Péter és a kötelező hitoktatás

„Erdő Péter bíboros, akinek egyetlen szava nem volt – és ma sincs – a szegények és a szegénység kriminalizálása ellen, most megszólalt. A katolikus főpap elégedetlen – éspedig a hittanoktatás szervezésével. A főpapi elégedetlenség jobb megértéséhez mindenképpen jó tudni, hogy intellektuális szempontok szerint és nemzetközi tudományos mércék alapján ítélve, az, ami ma Magyarországon magyar nyelvű és produkciójú teológia néven ismert (az egyedi kivételeket természetesen leszámítva), az alapjában véve a provinciális bezárkózottságból fakadó szellemi nyomorról, nyomorúságról tanúskodik. Az elmúlt években a nagyegyházak (katolikus irányítással), az Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság közreműködésével, hatékonyan védték ki, illetve lehetetlenítették el, hogy Magyarországon színvonalas és strukturált vallástudományi oktatás létrejöhessen. Megrémültek ugyanis a »konkurencia« és a minőségi összehasonlítás lehetőségének veszélyétől.

A kötelező hittan- és etikaoktatással azonban az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen »kereszténynek« és »nemzetinek« nevező kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Ennek felismeréséhez azonban közel egy évre volt szüksége Erdő Péter bíborosnak és a Magyar Püspöki karnak. (...)

A hittan- és etika-tanároknak sem lesz könnyű az életük. A hitoktatók ugyanis eddig elsősorban olyan diákokat tanítottak, akik – mondjuk – lényegében hitük elmélyítése céljából jártak hittanra. Most azonban legalább fele arányban olyan diákokat (kamaszokat) kapnak a nyakukba, akik kényszerből ülnek majd ott az órákon; akiknek a spiritualitáshoz semmi affinitásuk nincsen. Számukra két óra elegendő lesz arra, hogy felmérjék mennyire tanult és képzett, illetve emberileg mennyit ér a hittantanár; akinek ráadásul megfelelő pedagógiai eszközök sem állnak rendelkezésére (a mai hittankönyvek nem azok). Onnantól kezdve a tekintélyt már csak hatalmi eszközökkel (vagyis büntetésekkel, fenyegetésekkel) lehet majd fenntartani. Minden adott, hogy frusztrált tanárok tanítsanak frusztrált diákokat. Az eredményt és a következményeket diákok, szülők, iskolák és egyházak együttesen tapasztalják majd meg. Nem árt tehát, ha 2013. szeptemberre, minden középiskola már most gondoskodik konfliktuskezelő szakemberről.”