Aki hazahozza a Seuso-kincset

„Miután felderítettem, hogy kinél találhatók a számunkra legfontosabb tárgyak, köztük Seuso híres vadásztálja, aminek a közepén a medalion található a stilizált Balatonnal és a Pelso-felirattal (a tó latin neve – M.G.), és mivel nyolc nagy tárgy ennél a tulajdonosi körnél van, megalkudtam a vételárra és adásvételi szerződést kötöttem velük. Most ezt az ügyletet készítjük elő, a végén a kincsek hazakerülhetnek Magyarországra. A többi tárgy tulajdonosával is kapcsolatban vagyok, ők is késznek tűnnek a megegyezésre.

Kik az eladók?

Tekintettel arra, hogy az adásvételi szerződés titoktartási záradékkal van ellátva, amíg nem kapok rá felhatalmazást, nem fedhetem fel az eladók kilétét.

Mit tervez tenni a Seuso-kinccsel?

Mivel Magyarország – egyelőre nem megalapozott módon – változatlanul fenntartja az igényét a kincsre, ezért úgy gondoltam, hogy mielőtt megérkeznek, megállapodást kell kötnöm a magyar állammal. Ennek keretében Zelnik István visszavonhatatlanul és végérvényesen kinyilatkoztatná, hogy a kincseket a saját vagyonából megvásárolta, Magyarországra hozza, az Andrássy úton egy villában Seuso-múzeumot hoz létre, a tárgyakat kiállíthatóvá és kutathatóvá teszi, továbbá nemzetközi kiállítások formájában is közszemlére bocsájtja őket. Mindezt követően a végrendeletében a Seuso-kincset a magyar államra hagyományozza, mégpedig olyan pénzügyi konstrukcióban, ami lehetővé teszi, hogy ez a múzeum a magyar állam pénzügyi hozzájárulása nélkül, önfenntartóan illetve nyereségesen tudjon működni. Ezt az ajánlatot tettem, és ez alapján szeretnék egy megállapodást a magyar állammal, hogy ne legyenek jogi bonyodalmak, amikor Ferihegyre megérkeznek a kincsek.”