Gyurcsány taktikája

„Gyurcsány meghallgatta, mit ró terhére az ügyészség, majd panasszal élt a gyanúsítás ellen és egy monológba kezdett. Ebben a vele szemben ülő ügyészeket (köztük a Központi Nyomozó Főügyészség főügyészét) ügyészi esküjük megszegésével, elfogultsággal, részrehajlással vádolta, hozzátéve, hogy az eljáró ügyészek nem az alkotmányhoz, hanem Orbán Viktorhoz és a Fideszhez hűségesek. Keresztes Imre főügyésszel kapcsolatban pedig odáig ment, hogy a főügyész állami kitüntetését összefüggésbe hozta a kormánypárt jelen üggyel kapcsolatos politikai igényével. (...)

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Gyurcsány nyilatkozata egy átgondolt taktikai húzás volt: kizárási ok kiprovokálásával megkísérelte elérni, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ne tudjon eljárni a hivatali visszaélés ügyében. Az ügyészség ugyanis döntéskényszerbe került: vagy szemet huny a súlyos kijelentések felett (és ezzel elég tág értelmezést ad a gyanúsítottak védekezési szabadságának), vagy sértetti pozícióba lavírozza magát, ami miatt értelemszerűen nem várható el, hogy elfogulatlanul elbírálja a hivatali visszaélés ügyét. Mivel ez utóbbi esetben a megsértett ügyész(ek) és a gyanúsított között egy másik eljárás lenne folyamatban, a hivatali visszaélés ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeivel szemben kizárási ok lépne fel és más szervnek kellene folytatnia a Sukoró-ügy nyomozását, ez pedig nem lenne érdeke a szoros nyomozási stratégiát végrehajtó ügyészségnek.”