A hetvenöt éves Belmondónak van egy nagyszerű filmje, amiről hallgatni szokás, pedig fennhangon kellene ünnepelni.
„Belmondo kedves kollégájának, Francis Husternek a rendezése egy másik kedvenc, Vittorio De Sica híres művét idézi meg, A sorompók lezárulnak című filmet. Azt az 1952-es produkciót, amely a Biciklitolvajok mellett a neorealizmus tán legtöbbet idézett alkotása lett. A régi film és az új is a megöregedés, a feleslegessé válás balladája. Az öregek iránt közömbös társadalmak kritikája messzire hallatszott az eredeti filmből is, de messzire hallik a 2008-as remake-ből is. A Belmondo által játszott figura, mert egész életén át csak adott, és sosem kuporgatott, egy csúf napon az utcára kerül.
Úgyszólván egyetlen barátja marad, a kutyája, így aztán hősünk számára az lesz a hajléktalanlét legfőbb talánya, hogy miként tud négylábú sorstársáról gondoskodni. Több dologgal is próbálkozik, igyekszik új és jó gazdát találni neki, öngyilkossági kísérlet árán eltűnni a hűséges pajtás elől… Az eb azonban – talán mert »tisztában van« a hűség fogalmával – kitart a gazdája mellett, így aztán kettesben várják az elkerülhetetlen véget. A fizikai szenvedések csapdáiból a filmkamerák elé visszatérő Belmondo úgy jeleníti meg ezt a kutyás öregembert, mint ahogyan pályája elején a nagy élet felé bátortalanul lépegető naiv fiatalembereket szokta: eszköztelenül. A XXI. században is a puszta jelenlétével játszotta el a feleslegessé vált öregek prototípusát, ahogyan fél évszázaddal azelőtt a tétova fiatalemberek sorát.
Azok a hajléktalanok persze, akikkel Budapest utcáin és terein nap mint nap találkozik az ember, és akikkel a jelek szerint maga Tarlós István is nehezen boldogul, külsejüket tekintve nem nagyon hasonlítanak ahhoz a fedél nélkül maradt öregemberhez, akit Belmondo, a nagy visszatérő hoz elénk. És mégis, mióta az Egy ember és kutyája című filmet láttam, másként tekintek rájuk, mint azelőtt. A Belmondo által megjelenített kisnyugdíjasnak a történetét képzelem mögéjük, szociális kétségbeesésem pedig az égig ér. Huster filmjének és Belmondo alakításának az élménye nélkül valószínűleg még most is a hétköznapi közöny és megszokás lélekvesztőjében egyensúlyoznék.”
A szinte a semmiből felbukkant, sztárok nélkül forgatott Szarvasbébi az év egyik legnagyobb durranása lett a Netflixen. Nem véletlenül; a minisorozat egy elképesztő igaz történetet mesél el.
A színész szigorúan nézni most is nagyon tud, és a tőle megszokott széles gesztusok sem maradnak el, de a végtelenül pongyolán megírt Az utolsó vadászatot ő sem tudja megmenteni. A Cinegón látható westerndráma az amerikai történelem egyik súlyos bűnéről beszél.
Minden búcsúzás, minden temetés tulajdonképpen rólunk szól, akik még élünk.
A vandáloknak május közepéig meg kell jelenniük a bíróságon.
A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól.
A német belügyminisztérium közleménye szerint a hackertámadás már 2022 márciusában – egy hónappal Oroszország ukrajnai inváziója után – kezdődött.
A német kormány tehetetlen az erőszakhullámmal szemben.
