Az objektivitás vége

„Azt írja Balavány György: »Hosszú, háborús időszak volt ez, aminek legvéresebb részét a jobboldali lövészárokban hasaltam végig. Örülök, hogy vége. (...) Ami engem illet, nem vagyok többé jobboldali. Nem is szeretnék jobboldali Magyarországon élni. Azon szeretnénk dolgozni a munkatársaimmal, hogy akik ebben a hazában élnek együtt, és nagyjából ugyanazok a problémáik, ne ilyen meg olyan oldaliak legyenek többé, és ne ilyen meg olyan isták, hanem csak emberek legyenek, akik jé, észreveszik egymást.«

Érteni vélem, amit a kolléga ír vagy írni akart, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez a »nem vagyok többé jobboldali«, pláne a »nem szeretnék jobboldali Magyarországon élni« kitétel a célközönség soraiban - ugye, keresztény hírportálról van szó - komoly fejtörést fog okozni. Mindenesetre furcsa, hogy Magyarországon, ahol boldog-boldogtalan eszeveszetten politizál, és a költségvetéshez meg a magánnyugdíjpénztárak működéséhez még a focinál is többen és jobban értenek, valahogy nem bírunk megküzdeni az ilyen-olyan oldalisággal. Soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja - tömegek hiszik, hogy ez a legjobb belépő, és el kell ájulni ekkora függetlenség hallatán, mintha rendkívüli dolog volna, hogy valaki nem csinált valamit.(...)

A közhangulatból épül aztán az objektív média feltétlen imádata. Hogy az objektív média egyébként milyen, azt senki sem tudja megmondani, de a tisztázatlan fogalom mindent verő überfegyverként jól jön a vitákban: ha már nincs több vagy egyetlen érv sem, akkor oda lehet pörkölni, hogy az újságíró nem volt objektív, oszt' jó napot. Nekem már azt is a fejemhez vágták, hogy nem volt objektív a kritikám.”