Foci-EB: Végső esélyesek – a csoportunkból

Korábbi cikkünket, ami a másik öt csoportba sorsolt esélyeseket veszi sorra, itt találja. A magyarok előzetes esélyeiről pedig itt olvashat.

Majdnem egy generációnyi ínség alatt a focit szerető magyarok megszokták, egy nagy torna a fő esélyesek szájtátva nézéséről szól, az elsőtől az utolsó meccsig. Válogatottunk zsinórban második Európa-bajnoki részvételével ma már tudjuk, ez inkább ráfanyalodás volt. Ami korábban alig volt érthető – azaz, hogy a csúcs-focinemzetek miért csak onnantól nézik egymás meccseit tömegesen, ha ők már kiestek – egyre világosabb.

Olyan csoportba kerültünk, ahol a régi beidegződést egyetlen meccs erejéig sem kell a 2016-os csoda és a Szoboszlai-gól óta tartó várakozás fényében mérlegre tenni. Akiknek ellenfelei kell legyünk:

Portugália

2016-ban, amikor nagyjából a semmiből, nagyrészt semmilyen focival megnyerték az EB-t, még élt a tévhit, hogy azt a csapatot, amiben ott van Cristiano Ronaldo, rá kell építeni. A Real Madrid évek óta volt a csúcson, látszólag ezt követve. A tévhitet nem ingatta meg, hogy az azt mantrázó Portugália rendre leszerepelt. (Vagy épp megnyerték a tornát egy gyenge ágról, döglődő játékkal, ami sok szempontból ugyanaz.) Nem elég jók mögötte a többiek - mondták egy évtizedig hol a világ egyik legpengébb középpályájára, hol a legáthatolhatatlanabb középső védőire.

Azóta a Juventusnál sem működik az elv, és széles tömegek ismerik fel, hogy azért, mert a Madridnál sem az történt, amit vélni volt szokás. Sok hatékony összjátéknak ő volt a kijelölt befejezője, hiszen nála több játékhelyzetben senki nem találja meg a legegyenesebb megoldást a gólhoz. De soha nem a csapat volt érte, sokkal inkább ő így, a gólokkal volt a csapatért.

Portugália manapság történetének talán legjobb fociját játsza. Tudnak építeni a játékosok egyéni minőségére, és tudják alávetni magukat egy szigoró rendnek. Talán ide jutottak volna akkor is, ha nem tudnak tanulni a Juventus-féle úttévesztésből, hiszen több olyan fiatal kényszeríti ki a Ronaldo-központúság felszámolását, akik pár éven belül a világ legjobb támadói lehetnek. Amivé alakultak, hogy szép esélyük legyen megvédeni az EB-címet, sokkal nagyobb érdem, mint hogy öt éve összehozták azt.

Franciaország

A világbajnokok. Messze a legerősebb keret. Bármelyik lehetséges kezdőcsapat a legerősebb tizenegy.

Ugyanezt 2000-ben is el lehetett mondani. Azt az EB-t, minden idők egyik legnagyobb labdarúgó tornáját megnyerték. Didier Deschamps 21 évvel később immáron nem csapat-, hanem szövetségi kapitányként jól láthatóan nem hagyja belekényelmesedni a csapatot a világbajnoki címbe. Három éve keresi az előrelépés lehetőségét. 

Aminek minden fociszerető csak örülhet. A Liberté, Égalité, Fraternité a világbajnokság alatt leginkább taktikai Kötöttség, bírói Részrehajlás volt, a Törzsi gólörömök mellett. Deschampsnak viszont most mintha szándékában állna jó focit játszatni a világ legjobbjaival. Hosszú, meglehetősen méltatlan mosolyszünet után beválogatta Karim Benzemát, aki Kylian Mbappéval a világ legjobb csatárpárosát* alkothatják. Névre biztosan, de kifejezetten össze is illhetnek, akár már pár meccs alatt is. Az edzésfotók alapján Benzema minden embertől telhetőt megtesz, hogy jövőre Madridban legyen plusz ötven meccsük együtt. 

*Egyikük sem csatár, mint ahogy a világon már alig valaki az, csatárpárosok pedig egyáltalán nincsenek. 

Németország

Ha már Real Madrid: három év távlatából sem tűnik valószerűnek, hogy a Real Madrid öt év alatt négyszer megnyerte a Bajnokok Ligáját. Azóta viszont, hogy Zinedine Zidane utoljára megdelejezte Európa minden sztáredzőjét, csak német edzők vezette klub ért fel a csúcsra. Mivel a klubfoci ma már a válogatottak előtt jár (egyértelmű világromlás-tünet), nem túlzás azt mondani, Németország szellemi műhelyeiben dől pillanatnyilag el, merre tart ez a gyönyörű játék.

Éppen ezért furcsa, hogy Joachim Löw 15 hosszú év után fog elköszönni a kispadtól. Világbajnokok lettek vele, a német szövetségi kapitányság az egyik legstabilabb állás a szakmában: tiszta sor. Mégis, furcsán hat a német foci-forradalom közepén. Kicsit be is pállot már a kapcsolat, de a keret újra tele elsőrangú játékosokkal, akik nem feltétlen gyengébbek, mint akik világbajnokok lettek. Ha Löw átvesz eleget a körötte pezsgő közegtől, méltón búcsúzhat. Ha nem, de ragadt elég a játékosokra a klubjaikban, jól indíthatják az évtizedet, ami nekik áll.