A felsőoktatás átalakítása Észtországban

2015. november 26. 16:00

Az észt felsőoktatás átalakítása egy olyan vita mentén zajlik, ami meglátásom szerint áthatja a felsőoktatás viszonyait Európa-szerte. Két nagy tábor vitázik egymással, a hagyományos tudományegyetemek képviselői az ún. alkalmazott-tudományok felfogásának képviselőivel.

2015. november 26. 16:00
Bugarszki Zsolt
Annyit

„Szeptemberben kezdem a harmadik tanévemet a Tallinni Egyetem oktatójaként Észtországban. Éppen a legjobbkor érkeztem, hogy tanúja legyek egy radikális átalakításnak, ugyanis amint aláírtam a szerződésemet kiderült, hogy az intézet, amiben dolgozom gyakorlatilag meg fog szűnni, az egész egyetem átalakításra kerül.

(...)

Az észt felsőoktatás átalakítása egy olyan vita mentén zajlik, ami meglátásom szerint áthatja a felsőoktatás viszonyait Európa-szerte. Két nagy tábor vitázik egymással, a hagyományos tudományegyetemek képviselői az ún. alkalmazott-tudományok felfogásának képviselőivel. A magyarországi diskurzusban szerintem félremegy ennek a vitának az interpretációja, mert a legtöbbször (elsősorban a sajtóban) ezt úgy értelmezik, hogy vannak a haszontalan bölcsész és társadalomtudományok és ehhez képest vannak a kézzelfogható tudást (szakértelmet) és azon keresztül hasznot hozó mérnök és IT képzések.

Ugyanez a kérdés Észtországban egy kicsit másképpen kerül megfogalmazásra. Itt nem kérdőjeleződik meg a bölcsészet vagy társadalomtudományok létjogosultsága azonban komoly kritikaként és kérdésként fogalmazódik meg, hogy a jelen állapotukban ezek a képzések miképpen járulnak hozzá az országot foglalkoztató problémák megoldásához, mennyiben »alkalmazható« az a tudomány, amit egyetemeken művelnek.

A vitát nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az országos napilapokban rendre megjelennek azok a hírek miszerint az észt felsőoktatás büszkesége a Tartui Egyetem az ilyen vagy olyan nemzetközi rangsorokban bekerült a világ 400 legjobbja közé, a média iskolája és a filozófus képzés pedig a legjobb 100-150 képzés között van. Megjelenik erre egy publicisztika ugyanabban a lapban, hogy mindez fantasztikus, azonban felmerül a kérdés, hogy ebből mi fordítódik aprópénzre, milyen módon profitál Észtország abból, hogy egyes oktatóinak tudományos közlései magas idézettséget érnek el. A tudományos teljesítmény legfontosabb fokmérője ugyanis a legtöbb rangsorban a publikációk száma és idézettsége mentén történik, a magyarhoz képest sokkal komolyabb oktatói teljesítmény mérésnek ez a fő indikátora.

Miközben az ilyen módon mért tudományos teljesítményt mindenki elismeri, komoly kritikák érik az észt egyetemeket, hogy azoknak érdemi kapcsolata nincs az őket körülvevő világgal, nagyon kevés cég, önkormányzat vagy helyi közösség profitál abból, amit egyetemek csinálnak. És itt válik élesen ketté az a gondolkodásmód, ami az egyetemek és azok funkciójának megítélését jellemzi.

Az egyik irány a hagyományos akadémikus keretek között képzeli el a felsőoktatást, aminek még a láthatóan megnövekedett hallgatói létszámok mellett is elsősorban a klasszikus tudományos teljesítmények (publikációk, nagy elméleti kutatások) mentén kell működnie, és a teljesítményt is ilyen indikátorokkal (impakt faktorok, közlések, konferenciák száma) kell mérni. Ez a klasszikus tudományegyetemek koncepciója, melyek igazodási pontjait a tudományos közélet jelenti elsősorban.

Ehhez képest a másik irányzat sokkal inkább egy társadalmi beágyazottságot vár el az egyetemektől, melyek valódi problémákra keresnek érdemi válaszokat. Ebben a felfogásban az egyetem egy kreatív műhely, ahova az ország legjobbjai özönlenek, hogy közösen dolgozzanak élő problémákon, amiket aztán közvetlenül hasznosíthatnak cégek, önkormányzatok vagy éppen maga a kormányzat. Ez lenne az alkalmazott tudományok egyetemének koncepciója, ami azonban nem osztja a tudományterületeket hasznos és haszontalan tudományokra, hanem mindegyiktől azt várja el, hogy bármilyen szinten is művelik a tudományt, az legyen képes megérkezni a hétköznapi gyakorlatba.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
qwrtzq
2016. április 15. 07:54
A cikkíró szerint miért egyenlő a bullshit tudományi kar (BTK) a tudományegyetemekkel? Ráadásul milyen hagyományról beszélünk? A bölcsész és társadalomtudományi szakok legnagyobb része a 90es évek elejétől létezik csak, mert nem kell hozzá más, mint néhány megmondóember meg audmax, a kormányzatok meg támogatják őket, mert remekül lehet vele kendőzni a képzetlen fiatalok munkanélküliségét. Tud-e piacon értékesíteni kultúrát a bölcsész vagy nem?! Ez itt a kérdés, és ha nem az nem a világ hibája. Megy az áltudományosság az egyetemen, aztán meg valaki krumplit süt, valaki meg elég csókos a bulvártartalmak írásához... Erre jók semmi másra! Hogy a huszonéves bölcsész gyártja a minőségi tartalmat arról, hogy milyen hulladék hely ez a Magyarország, mert valakik nem csinálják meg (helyette).
catalina9
2016. március 24. 10:54
A tudományos teljesítmény legfontosabb fokmérője ugyanis a legtöbb rangsorban a publikációk száma és idézettsége mentén történik, a magyarhoz képest sokkal komolyabb oktatói teljesítmény mérésnek ez a fő indikátora." Ez a legnagyobb manipuláció. A publikációk kb olyan hitelesek, mint Conchita Wurst győzelme az Euróviziós fesztiválno. Ma a "tudomány" Conhita Wurstjait publikálják.
bölcsuhú
2016. február 27. 17:49
Egy publikációnak akkor van értelme, ha valami újat és eredetit tud nyújtania szakirodalomban, csak sajnos a scientográfiai nyomás rákényszeriti a fiatalabb kutatókat a publikáció dömpingre. Ráadásul a sznobság meg válogat a publikációk közt és nem aminőség, hanem a nyelv és a folyóirat/kiadvány alapján! Nálunk elég sok a magyar nyelvű publikáció - de a németek, spanyolok, franciák sem szégyenlősek ilyen tekintetben, a skandináv államokbeliek meg a finnek viszont főleg angolul. Amúgy nem különbek mint a mieink, sőt...
bölcsuhú
2016. január 21. 10:28
Alapvetően téves a scientometriára hivatkozók álláspontja. Ugyanis a publikáció és hivatkozás, IF szám nem cél, hanem eszköz! A tudományos kutatás célja ugyanis vitathatatlanul az: új, eredeti és értékes szellemi termék előállítása! Ez nem függ a publikációk számától és méretétől, a rá kapott hivatkozásoktól és a begyűjtött IF számoktól, amelyek az egyetemek rangsorolásában komoly súllyal esnek a latba. A bölcsészeti és társadalomtudományi dolgozatok szerzői közismerten bőbeszédüek írásban is és igen rendszerint termékenyek, s persze főleg egymás gondolataival, állításaival, szemléletével foglalkoznak, de ettől még semmi garancia rá, hogy maradandó értéket hoznának létre. Sajnos, ez a természettudományokra is egyre inkább jellemzővé válik. A magas IF-ú lapok rendszerint csak nyúlfarknyi cikkeket közölnek, másoknál komoly pénzeket kell fizetni egyrészt a publikálásért,. másrészt még komolyabbakat a szakmának fontos kiadványokra való előfizetésre. ráadásul ezek többségét csomagban adják, még ha csak pár lap is érdekelné az illető intézményt. Nagy hajcihőt csapnak a "per review" lapok körül, miközben a referensek nem fizetik s sokszor azzal sem törődnek, hogy az illetők ténylegesen ismerői legyenek a bírálni kívánt szakterületnek, vagy ne legyenek éppenséggel ellenérdekeltek a témában. A mainstream elméleteket dogmásítók számos szakterületen uralják a terepet és ellehetetlenítik az unortodox elméletek, hipotézisek, vélemények kidolgozóit. Az egyetemek nemzetközi rangsora főleg az illető intézmények anyagi lehetőségeit tükrözik mint a tényleges kiemelkedő eredményeket az oktatás és kutatás területén. Ezért nem szabad lenne fétisizálni őket. Észtországban sem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!