A 45 éves Kallas időnként sólyomnak tűnt – nem félt feldühíteni nemcsak Oroszországot, hanem az EU és a NATO szövetségeseit is. Kritikusan nyilatkozott például Emmanuel Macron francia elnök azon törekvéseiről, hogy kapcsolatot tartson fenn Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, vagy felszólította az EU-t, hogy Oroszország „népirtó háborúja” közepette az orosz turisták kitiltására. Tavaly nyáron Kallas azt mondta, hogy „a béke nem lehet a végső cél, ha ez azt jelenti, hogy területeket kell átadnunk”.
Kallas újonnan szerzett tekintélye a nyugati vezetésen belül egyszerre kiszámítható és meglepő.
Egy korábbi észt miniszterelnök lánya, de őt magát nem választották meg a posztra. 2021-ben vette át a tisztséget, miután elődje botrány közepette lemondott. Mintha mindig is erre a pillanatra készült volna.
Idén márciusban Kallas is megmérettetik az észtországi rendes parlamenti választásokon, amelyeken négyévente választják meg a 101 tagú törvényhozást. A jelölteket nyílt listás arányos képviselettel választják meg, és a pártoknak 5 százalékos küszöböt kell átlépniük a bejutáshoz.
Kallas szerencséjére nemzetközi ismertségének növekedésével párhuzamosan megugrott a liberális Reform Párt otthoni népszerűsége is.
A Politico szerint az orosz invázió óta a Reform a versenytársaival szemben 14 százalékpontos előnyre tett szert.
Kallas kormánykoalíciója a szociáldemokratákkal 2022 júniusában rövid időre megingott, amikor a belpolitikai és költségvetési nézeteltérések miatt a harmadik koalíciós partnert, a balközép Centrum Pártot a konzervatív Isamaa pártra cserélték. Kallas úgy látta, hogy a másként gondolkodók akadályozzák az ország Oroszországgal szembeni egységes frontját, és az új partnerrel igyekszik megfékezni az EU-val és a NATO-val szemben szkeptikusan fellépő szélsőjobboldali EKRE párt esetleges befolyását.
Bár Kallas szinte biztos, hogy továbbra is miniszterelnök marad, kormányprogramja és koalíciós partnerei még változhatnak.
Vissza a Választási világnaptár 2023 cikkre