Davosi nyitány: kezdődik a csúcstalálkozó

Öt napon át a világgazdaság legnagyobb problémáit vitatja meg az üzleti és gazdasági élet uralkodó osztályának mintegy 1500 képviselője a Világgazdasági Fórum (WEF) éves randevúján Davosban. A kormány- és államfők, jegybankelnökök, kereskedelmi és külügyminiszterek, a legnagyobb pénzügyi alapok és a legmeghatározóbb globális vállalatok képviselői ismét azonosítják a legfenyegetőbb várható gazdasági veszélyeket, hogy aztán a néha tűpontosan eltalált, néha pedig teljesen mellétrafált prognózisok mentén megoldási alapirányokat vázoljanak fel – amelyek aztán vagy eltűnnek a naponta változó világgazdasági folyamatok örvényében, vagy hosszú távon az agytrösztök és a folyamatdiktátorok eszköztárában maradnak. A svájci luxustalálkozót egyes elemzők komplett diliházhoz hasonlítják, mások a globális elit diktatórikus hajlamainak legnyilvánvalóbb eseményeként tartják számon, a legtöbben azonban mégis az ott született kezdeményezések, ötletek, viták jogosságát és hasznosságát emlegetik. 

Az idei évben a fórumot a globális együttműködés csökkenő hatékonyságát, az ebből kialakult széttöredezettséget, valamint az azonnali reagálás fontosságát hangsúlyozva hirdették meg. A megosztottság – mondják a WEF-ben – a Covid-járvánnyal és az ukrajnai háborúval még nyilvánvalóbb lett, ez pedig tovább gyengítette az amúgy is gyengélkedő globális rendszert. 

Válságok, válságok mindenhol

A WEF éves jelentését a rövid és hosszú távú globális kockázatokról a találkozó előtt néhány nappal tették közzé. Az előbbi kategória egyértelműen a megélhetési válságot állítja középpontba, míg utóbbi az éghajlatváltozási tervek és a klímacsúcsokon kitűzött eredmények kudarcba fulladását jelöli meg a legnagyobb aggodalomra okot adó forrásként. A problémát éppen a kettő megoldásának együttes folyamata jelenti, hiszen az infláció, az energiaválság, a gazdasági lassulás eredményei éppen a hosszú távú terveket írják felül drasztikusan – a rövid távú problémák megoldásának eszközeivel. 

A Davosba igyekvő tanácsadók, elemzők, kockázati szakértők, előkészítők és döntéshozók egybehangzó véleménye az, hogy a kollektív válaszokat igénylő problémák esetében kritikus módon fogy az idő. A példátlan energiaválság kapcsán a legfontosabbnak annak az egyensúlynak a megteremtését tartják, amely egyszerre ad lehetőséget a háztartási, illetve ipari fogyasztások megfizethető energiabiztosítására és a megújuló, tiszta energiákra való zökkenőmentes átállásra. 

Az Európai Bizottság várhatóan márciusban fogja bejelenteni az EU energiapiaci átalakítására vonatkozó, a válság miatt újragondolt elképzeléseit. A jelek szerint a megújuló energia árát leválasztják majd a tavaly azt felfelé húzó földgázéról. Ezzel alacsonyabb lesz ugyan a megújulók nagykereskedelmi ára, ám az a veszély fenyeget, hogy jelentősen csökkenni fog a befektetési kedv a területen, a kedvezmények és támogatások ellenére is lelassítva az átállást, amelyet minden ország prioritásként kezelt.

Az energiaválsággal párosult infláció és élelmiszerválság okozta globális problémák a recesszió rémképével (a tavalyi davosi csúcson többen jósolták Európa recesszióba zuhanását, ez azonban még nem történt meg), az USA-Kína, illetve a záros határidőn belül kirobbanó USA-EU gazdasági háborúval társulhatnak rövid távon, míg az ábrán látható tíz éves előrejelzés szerint a következő dekád a klímaváltozás mérséklésének kudarcáról, az abból fakadó természeti katasztrófákról és azok katasztrofális gazdasági hatásairól fognak szólni.

A válságokat egyfelől generálják, másfelől erősítik a folyamatos geopolitikai konfliktusok és átrendeződések, amelyek – a szociális ellátórendszerre, az adózásra és gazdasági befektetésekre gyakorolt azonnali hatásukkal – alapjaiban változtathatnak meg társadalmi struktúrákat, és alakíthatják át egyes régiók (beleértve az EU-t is) gazdasági berendezkedését is – figyelmeztet a WEF.

Széttörve

A davosi elsődleges témát tehát idén nem is annyira a problémák azonosítása, hanem azok együttes kezelése jelenti. A kockázati jelentésből világosan látszik, hogy a rövid távú prognózisok mindegyikét megnyugtatóan kellene kezelni ahhoz, hogy a zéró kibocsátás elérésének folyamata ne induljon meg a lejtőn, visszahatva azzal annak minden egyes (többek között konszenzus hiányában) nem kezelt elemére, gyorsítva az összeomlást. A WEF szerint a fő feladat tehát a globálisan kötelezőnek tekinthető lépések és az egyes országok, régiók válságkezelési politikája közötti üvöltő különbségek suttogássá szelídítése, egyben a köz- és magánszektor együttműködésének robbanásszerű erősítése kell, hogy legyen.

A találkozó kezdetére megjelentetett jelentés kiemeli: az együttműködés kényszere erősebb, mint valaha – a klímaváltozás kihívásainak kezelése és annak összes részterületének, egyben alapfeltételének megerősítése érdekében. A találkozó mottója az idén az ezt a gondolatot erősítendő „Együttműködés a széttöredezett világban” lett.

Fotó: 123RF