Hogyan vezessük be a magyar eurót?

„A várható költségek, hasznok alapján azt gondolom, hogy Magyarország számára egy »nagyon óvatos európártiság« lenne az ideális. Mit jelent ez?

Egyrészt azt, hogy nem látszik olyan ok, ami miatt az időben lehetetlen távolságra (de legalábbis több évtizedre) kitoljuk az euróbevezetést.

Másrészt viszont a 2000-es évek eleji »csak menjünk be és minden jó lesz« típusú eurónirvána nem létezik. A valutaövezet előnyeiből csak úgy részesedhetünk, ha megteremtjük az euróérettség feltételeit (még egyszer: fiskális kapacitások, »bérkontroll«, makrostabilitás, makroprudenciális szabályozás, hatékony intézmények), és a belépés után is aktívan teszünk azért, hogy az érettségünk fennmaradjon. (...)

Magyarország a következő három-négy évben különösebb megerőltetés nélkül is képes teljesíteni azokat a feltételeket, amivel az érettségét bizonyítva az euró előszobájába (ERM-II.) léphet. Onnantól számítva még további két évig figyelhetjük a magyar és eurózónabeli gazdasági folyamatokat, gyűjtve az információkat bevezetés várható hatásairól. Ha ez idő alatt sem jön olyan bizonyíték, ami felülírja a valutaövezetről alkotott képünket, akkor a következő évtized első felében, közepén »magyar euróval« fizethetnénk.”