Akinek a paraszti lét adott tartást: Koncz Gábor születésnapjára

Ha a Klauzál téren születik 1938. július 8-án, ahol villanykörte van a szobában, ahol reggel az asztalnál talán még habos kakaó is, ma nem ismernénk őt. Mert ő mindig abból táplálkozott, amit Mezőkeresztesen a génjeiben kapott, ami belé égett a paraszti világ keserédes mindennapjaiból. A dacos, szilaj, olykor karcos Koncz Gábort adta nekünk ez a világ. 

Persze egybeolvadt a karakterekkel, de a legtöbbször magát adhatta. Habár az emberek leginkább A dunai hajós Borus Demeterként ismerik, meg a Gyula vitéz télen-nyáron Prohászka Ferenceként, ő nem ezeket említi a 85. születésnapjának előestéjén. Hanem a zseniális rendező, Fábri Zoltán két alkotását. A Magyarokat és a Fábián Bálint találkozása Istennel című alkotást. Az utóbbi a meggyötört, a történelem játékszerévé vált parasztember vívódásáról, Istenkereséséről szól. Koncz Gábor szerint ebben a filmben érezte leginkább úgy, hogy teljesen magát adhatta: „Az őseimre gondoltam, lemásoltam őket, mert én abból vagyok” – mondja Koncz Gábor, aki a Mandinernek adott korábbi interjújában arra a kérdésre, hogy mit kapott a paraszti léttől, csodás képet varázsolt elő: „Mindent. Ételt, levegőt, gondolatot, tartást és mindezt az apámtól és az anyámtól.”

A mezőkeresztesi évek alatt, fiatalon látta azt is, mikor az ötvenes években elvitték a család lovait, elvitték, be a termelőszövetkezetbe. Koncz Gábor pedig nézte az apja és nagyapja kétségbeesett arcát és ökölbe szorított kezét és akkor értette meg, „a parasztnak nem is a föld, hanem a ló az istene.” A mezőkeresztesi évek tették azzá, ami lett. És ezért büszke rá, hogy ma már a városban ott áll egy szobor róla: „A templom mellett, három méteres” – mondja a népszerű színész, aki Fábián Bálinthoz hasonlóan kereste Istent, de ő meg is lelte. „Amikor IV. Bélát játszottam, a szerepben megkérdeztem az érseket, hogy annak idején a tatárokkal vívott háborúban miért nem segített engem az Isten? És miért bünteti a jót és miért jutalmazza a gonoszt? Nagy kérdések. Én ennek ellenére hiszek, vallásos vagyok, de tudom, hogy tartozik nekem az Isten. Örülnék, ha megsimogatná néha a fejemet.” 

A mai születésnapján az Újszínház művészei látogatják meg az otthonában és készül róla egy életrajzi dokumentumfilm is. Habár érzi a 85 év nyűgét, manapság is rendszeresen felül a vadászlesre és hamarosan Horvátországba utazik a feleségével, egy kicsit pihenni. „Miatta megyek, én már mindenhol jártam, mindent láttam”– mondja ezzel kapcsolatban. A filmjeit megkapta DVD-n, néha le is ül megnézni egy-egy alkotást, csak az szomorítja el, hogy a szereplők közül már csak ő él. A világ dolgai 85 évesen is foglalkoztatják, s nagyon nem tetszik neki, amit az ukrán–orosz háborúról olvas vagy hall, és szerinte az Egyesült Államok áll a konfliktus mögött „Amerika borzalmas. Kiirtották az indiánokat, majd odavitték gályán a rabszolgákat. Aztán elmentek Afganisztánba, Vietnámba, Koreába. Nem szeretem, ha valaki erővel, pénzzel politizál” – folytatja. 

Koncz Gábor 85 éves. A mezőkeresztesi parasztfiú életműve teljes. A villanyvilágítás nélküli vályogházból indulva bevonult a történelembe. Mindamellett, mint a művészeket általában, kétségek gyötrik. Néha azt álmodja, hogy sokan lesznek a temetésén, máskor pedig arra ébred éjjel, hogy azt látta, csak három sírásó lesz ott. Sokan lesznek. De reméljük, csak hosszú évek múlva. Boldog születésnapot!