Úzvölgyi temetődúlás: így találkozott a román „jogállam”, a műdákok és a magyar naivitás

2023. július 12. 09:00

Megint bevonultak a román fasiszták, a csendőrök megint tettek rá, magyar oldalról meg többen sérelmezik, hogy a közösség vezetői egyáltalán tárgyaltak a már legyőzött sírgyalázókkal. Utánajártunk.

2023. július 12. 09:00
null

Ádám Rebeka Nóra és Veczán Zoltán írása

***

Ahogyan arról korábban több cikkben is írtunk, Úzvölgye az utóbbi években éppúgy az Erdély szimbolikus tereiért vívott román–magyar csatározások helyszínévé vált, ahogy Kolozsvár a Funar-korszakban vagy Marosvásárhely napjainkban. A romániai kisebbségellenes intézkedéseknek se szeri-se száma: az iskolák bezáratásától, a szobrok lebontásán, a magyar feliratok és helységnévtáblák eltávolításán át a zászlók és ünnepek tiltásáig. Románia kisebbségpolitikáját száz éve szándékos mulasztások, nem teljesített ígéretek és a magyar történelmi múlt lassú és észrevétlen eltörlésére irányuló törekvések jellemzik.

Ennek volt ékes példája a 2019-ben kirobbant úzvölgyi incidens is,

amely során az első világháborús magyar katonatemetőben törvénytelen román területfoglalás történt. 

A Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata ugyanis a sírkert egyik oldalában kialakított egy betonkeresztekkel teletűzdelt, román hadisírokból álló parcellát anélkül, hogy erre engedélyt kért volna a hősi emlékhelyet fenntartó és gondozó csíkszentmártoni önkormányzattól. A parcella avatását a magyar közösség nem hagyta reakció nélkül – élőlánccal tiltakoztak a jog- és kegyeletsértés ellen.

A helyzet hamar eszkalálódott, és soviniszta tömegmegmozdulásba csapott át.

A feltüzelt szélsőjobboldali románok gyakorlatilag elfoglalták a temetőt. Felmásztak a kerítésre, kitörték a kaput, dulakodtak a csendőrökkel, és kitépték a magyarok által állított mogyorófa kereszteket. „Ki a magyarokkal az országból! Nem az számít, kihez tartozik a temető, hanem az, hogy román földön van” – kiabálták.

Birtalan Sándor csíkszentmártoni polgármester nemrég az ügyben az nyilatkozta lapunknak: „Nagyapáink az első és a második világháborúban is harcoltak itt,

a keleti határokon azért, hogy nekünk országunk s hazánk legyen. Úgy gondolom, a halott katonák már megvívták a harcot értünk és a családjainkért. 

Békét kellene nekik hagyni, hadd pihenjék örök álmukat! 

Tisztelettel és kegyelettel kellene emlékezni rájuk. Mi, akik ott voltunk aznap a temetőnél, rendkívül szomorúan éltük meg, hogy egy ilyen eset a 21. században megtörténik.”

A pereskedés

Az ügyet nehezítette, hogy a hadi temető olyan területen fekszik, melyet mind a csíkszentmártoni, mind pedig a dormánfalvi önkormányzat magáénak tekint. Dormánfalva önkormányzata azt állította: a „nemzetközi katonatemető” román parcellájának létesítéséhez a védelmi minisztérium jóváhagyását is megszerezte, ennek fényében hozott határozatot a terület átminősítéséről. Csíkszentmárton önkormányzata azonban a határozat visszavonására szólította fel a moldvai település vezetőit, és pert helyezett kilátásba. A pereskedés meg is indult. 

„Három pert indítottunk, mindegyikben a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvédje képviseli Csíkszentmárton önkormányzatát, illetve mi finanszíroztuk a település részvételét a pereskedésben – magyarázta legutóbb lapunknak Benkő Erika, a szervezet elnöke. – Nagyon nehéz volt az eltelt időszak. Amikor elkezdtük a folyamatot, egyáltalán nem voltam meg­győződve róla, hogy kedvező végkicsengése lesz. Sajnos rossz tapasztalataim vannak a romániai igazságszolgáltatással kapcsolatban. 

Óriási káosz van a román jogrendben.”

Ezt követően a Bákó Megyei Táblabíróság helybenhagyta azt az egy éve hozott alapfokú ítéletet, amely érvénytelenítette az úzvölgyi temető román parcellájának építési engedélyét, illetve a törvénytelen építmények lebontását rendelte el. Az engedélyt kiadó dormánfalvi vezetés megfellebbezte az ítéletet, ám azt a táblabíróság elutasította. Mindez azt jelentette, hogy az alapfokú ítélet jogerőssé vált: a román betonkereszteket el kellett távolítani az emlékhelyről. Ez meg is történt.

Ezt is ajánljuk a témában

 

Újra fellángoltak az indulatok

Most azonban ismét feszült a helyzet az úzvölgyi katonai temető körül, miután a román nacionalisták a hétvégén 150 fakeresztet helyeztek el a főleg magyar hősi halált halt katonák végső nyughelyén. Az ügyben újra megkerestük Benkő Erikát, aki elmondta: napokkal a temetőgyalázás előtt a Calea neamului (A nemzet útja) nevű szélsőséges soviniszta szervezet, melyet a román sajtó is „neo-vasgárdistaként” emleget, különféle közösségi média felületeken közzétette a fakeresztek készítési folyamatát. Ezeket képekkel illusztrálták, valamint pontosan elmondták, mire készülnek és azt is, mikor. 

A közösségi médiában futótűzként terjedt a hír, a magyar közösség tagjai egymást győzködték, hogy senki se menjen oda, ne legyen a korábbi évekhez hasonló erőszakos incidens, 

amikoris a békésen imádkozó magyarokat megverték a temetőbe betörő erőszakos, felheccelt huligánok. 

A szervezet terveiről a magyar közösség tagjai értesítették a rendőrséget, abban a reményben, hogy sikerül az akciót megakadályozni, tehát a rendőrség tudott a dologról, ki is vonultak az incidens napján a temetőhöz, de nem állították meg a Calea neamului tagjait, engedték őket a temetőbe bemenni és ott a kereszteket felállítani. A helyszínen jelen volt néhány bukaresti tévécsatorna is, melyek támogatták és egyfajta civil kezdeményezésként jellemezték a temetőgyalázás nyilvánvalóan törvénytelen és szentségtörő folyamatát” – magyarázza lapunknak Benkő Erika. Hozzáteszi: „Tudunk arról, hogy igyekezetükben, hogy a kereszteket felállítsák, 

belefúrtak a temetőben nyugvó katonák sírjaiba, 

ami véleményem szerint durva kegyeletsértés.” 

Ezt is ajánljuk a témában

A Calea neamului nevű szervezetről tudni kell, hogy szorosan kötődik az AUR nevezetű szélsőséges nacionalista, magyargyűlölő képviselőiről hírhedt parlamenti párthoz. Korábban ezen párt képviselői is részt vettek a szélsőséges szervezet úzvölgyi rendezvényein, és nem titok az sem, hogy általában támogatják ezeket az akciókat. 

Az is döbbenetes számunkra, hogy ezúttal is jelen volt az eseményen egy román pap, aki megáldotta a kereszteket. De úgy általában a román ortodox egyház szerepe ismert a székelyföldi szimbolikus térfoglalásban, együttműködnek a Calea neamului-hoz hasonló szervezetekkel, a papjaik jelenlétükkel úgymond »szentesítik« a szervezet rendezvényeit” – mondja a jogvédő.

Tétlen hatóságok

Benkő Erika megerősíti a híreket, miszerint a hatóságok valóban tétlenül nézték végig az eseményeket, és a magyar lapokat képviselő újságírók kérdésre, hogy miért nem akadályozzák meg az akciót, 

vagy kitérő válaszokat adtak, vagy egymásra mutogatott a csendőrség és a rendőrség. 

Végül arra jutottak, hogy majd utólag vizsgálják ki az eseményeket és hogy tulajdonképpen csak a rend megőrzése érdekében mentek ki oda. Én ebből arra a következtetésre jutottam, hogy arra számítottak, a magyarok is odamennek az incidens napján, és mint korábban, most is majd a huligánok által megvert magyarok számára szabnak ki borsos pénzbírságokat, amiért azok a helyszínen voltak” – jegyzi meg. 

A jogvédő csoport elnöke elárulja: számára borzasztó csalódás, hogy egy hosszú és nehéz jogi folyamat eredményét, egy jogerős bírósági végzést ilyen könnyen semmisnek lehet tekinteni. 

Konkrétan három perről van szó, melyet végig kellett mind első, mind másodfokon vinni, ehhez képest ezt a jogi folyamatot tegnap egész egyszerűen önkényesen lenullázták és semmibe vették. Végtelenül elkeserítő, hogy a jognak ennyi becsülete van Romániában, hiszen abban bíztunk, hogy a jog ösvényén járva meg tudjuk védeni az igazunkat. Az meg különösen aggaszt bennünket, hogy mindez a karhatalom hallgatólagos támogatásával történt, hiszen pontosan tudjuk, ha meg akarták volna akadályozni a szélsőséges szervezet akcióját, megtették volna. Ez nagyon rossz jelzés a magyar közösség számára, hiszen azt jelenti, hogy nem bízhatunk a jog erejében, 

azt jelenti, a jogállamiság nem működik Romániában, 

ha három jogerős döntéssel végződő per után a bíróság döntését ilyen egyszerűen semmibe lehet venni, és az állam szervei semmit sem tesznek annak érdekében, hogy a végzést fenntartsák” – fejti ki Benkő.

Ezt is ajánljuk a témában

 

Hasonlóképpen csalódottak a temető védelmében az első perctől fogva aktív civilek, akik azonban elsősorban a magyar közösség választott vezetőinek felelősségét firtatják. „A betonkereszteket szinte titokban távolították el. Mi figyelmeztettük a csíkszentmártoniakat, jó előre; anno sem figyeltek ránk, most sem. Győztes perek után álltak le egyezkedni egy olyan temetőről, ahol nincs román katona. Felfordul a gyomrunk ettől az egésztől” – régi ismerősünk csak névtelenül nyilatkozik, noha a kezdetektől fogva éllovasa volt a temető megmentésének. Szerinte logikusabb lett volna megelőzni a bajt, és nem a csendőrökre várni. „Egy őrző-védő cég kellett volna, vagy ha felment volna vagy ezer ember... nem lett volna szabad megengedni, hogy bemenjenek. Ha lett volna határozott, megelőző intézkedés a megye és az önkormányzat részéről, akkor a csőcselék meg sem közelíthette volna a temetőt. Pont. De valakiknek érdeke volt,  jövőre választások vannak, kell a balhé és a megmentő szerep”. Mint fogalmaz:

Lesz egy ügyes pereskedés, majd jövőre, a választásokra kikerülnek a keresztek, s kezdődik minden elölről...”

Nekik már nincsenek illúzióik. „Mi már utáljuk ezt az egészet. A politikum beleült, kisajátította, s felhasználta, a román mélyállam, az ortodox egyházzal karöltve meg gondoskodik a többiről”.

 

Ha a képviselőink ilyen gyávák...

Ostobaság és gyávaság volt, ahogy ezt az ügyet magyar oldalról kezelték – ez már Pászkán Zsolt politológus sommás véleménye.

„Az, hogy Borboly leállt a bákó megyei tanács vezetőjével tárgyalni, hogy majd közösen kitalál Csíkszentmárton és Dormánfalva valami megoldást a temetőre, nem volt más, mint önfeladás”

– teszi hozzá. Emlékeztet: ez egy temető, amivel a magyar közösségen kívül senki nem foglalkozott korábban, semmilyen, most magát kativizált román szerv vagy csoport, ez egy magyar temető volt, ahol, ha voltak korábban román katonák, az ő maradványaikat már átvitték egy másik bákói katonai temetőbe (amit nem mellesleg felvert a gyom). 

Az osztrák-magyar katonai temetőt, amiben zömmel magyar katonák feküdtek, a kilencvenes években hozták helyre magyarok, a magyar állam támogatásával – „ilyen körülmények között sem Bákónak, sem Hargitának, és különösen nem Dormánfalvának nem lett volna érkezése rendelkezni fölötte. Ha a dormánfalviak létre akarnak hozni egy román katonai temetőt, hát ajánljanak fel hozzá a saját területükből, és csinálják meg ott” – fűzi hozzá a politológus –

„ez az ügy tipikusan arról szól, hogy a magyarok olyannyira »megbízhatatlanok«, hogy még a temetőben sem lehetnek maguk, muszáj odatenni román halottakat is, nehogy a sötétben elcsatolják Erdélyt”

– érzékelteti a helyzet keserű iróniáját.

„Ezért veszélyes és ostoba dolog, amit Borboly csinált ezzel a tárgyalgatással, lényegében felajánlotta a románoknak, hogy jöjjenek, rakják ide a kereszteket,

innentől már csak az lesz a vita, hogy mennyi az, ami eléggé kifejezi a román szupremáciát”. De nem csak neki volt mulasztása Pászkán szerint, aki úgy véli, Csíkszentmárton polgármesterének is oda kellett volna állnia a kapuba, és kamerák előtt felszólítani a csendőröket, hogy avatkozzanak be, és állítsák le a birtokháborítást; már rég perelni kellett volna a dormánfalviakat az ellopott terület miatt, és nem pedig egyezkedni velük, aztán meghunyászkodni – teszi hozzá Pászkán, aki lezsögezi, nem is érti, hogy Borbolynak milyen felhatalmazása volt arra, hogy a temető sorsáról tárgyaljon bárkivel.

„Ha a közösség azt látja, hogy még a saját vezetői is, akiket azért fizetnek, hogy kiálljanak a közösségért vész esetén, fülüket-farkukat behúzzák, aztán valami kerítés mellől sírós hangon bejelentkeznek, hogy megint mit csináltak velünk a románok, de nem baj, azért maradt itt egy sarok, ahol a székely himnuszt énekelgethetjük, amikor nem hallják – ugyan miért vinné vásárra a saját bőrét?” 

További jogi lépések
Tekintettel arra, hogy ezúttal nem a dormánfalvi önkormányzat járt el hivatalos minőségben a temetőben, hanem egy civil szervezet és magánemberek engedély nélküli akciójáról van szó, az eset teljesen másfajta jogi megközelítést kíván Benkő Erika szerint. A jogvédő hangsúlyozza: a jó hír az, hogy az adminisztratív jog keretei között mozogva lehet eljárni, és a helyi önkormányzat tud e téren cselekedni, tekintve, hogy engedély hiányában fel tudnak lépni a keresztek elbontása ügyében. A rossz hír azonban az, 

hogy a csíkszentmártoni önkormányzatra nagyon nagy politikai teher hárul ezekben a pillanatokban, 

ami azért különösen kényes, mert láttuk, a karhatalom engedte garázdálkodni a temetőgyalázókat. 

Óvatossággal kell kezelnünk a kialakult kérdést, annak ellenére, hogy jogilag teljesen tiszta az ügy. Nyilvánvaló számunkra, 

hogy a végleges megoldáshoz nem elég a jog, politikai akarat is szükséges.

 Természetesen a továbbiakban is támogatjuk a csíkszentmártoni önkormányzatot jogi kérdésekben, az ügyvédünk az önkormányzat rendelkezésére áll. Azonban nem gondolom azt, hogy a közeljövőben sikerül ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni, újfent hosszú távú stratégiákat kell kialakítanunk, mert ezekben a bizonytalan és veszélyes időkben az interetnikus béke fenntartása nagyon fontos. Az a fanatikus embertömeg, mely a temetőgyalázás mögött áll, egyszerűen meg van győződve a saját alternatív történelmi igazáról, és semmitől sem riadnak vissza – az erőszaktól sem – annak érdekében, hogy a saját torz történelmi verziójuknak emléket állítsanak. Ez egy erőszakos szimbolikus térfoglalás, aminek erőteljes politikai vonatkozása van, 

s ezt a fajta irracionális hipernacionalizmust még a jog eszközeivel is nagyon nehéz kezelni. 

A továbbiakban tehát nyugodt, hűvös fejekre, türelemre és kitartásra lesz szükségünk” – szögezi le a jogvédő.

Ezt is ajánljuk a témában

 

 

 

 

 

Nyitókép: Maszol/Beliczay László

 

 

 

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Pragmatikus
2023. július 12. 15:46
Hát, szerintem simán támadni lehetne jogi úton is, a csendőrséget, és rendőrséget is. Egyszerűen azért, mert tétlenül végignéztek, egy folytatólagosan elkövetett jogsértő cselekményt. Legalábbis én úgy tudom, hogy az sehol nem megengedett, hogy valaki, csak úgy hirtelen elhatározásból, bemenjen egy temetőbe, és ott elkezdjen ásogatni random helyekre (esetleg mások sírja fölé) kereszteket állítgatni.
Kozmosz
2023. július 12. 14:58
antilop-5, ne lopj.
Fegyenc8
2023. július 12. 11:46
Azon gondolkodom, hogy az EP delegációja mikor érkezik a helyszínre, hogy elítélje a román szélsőségesek kisebbségek elleni atrocitásait?
dupree
2023. július 12. 11:34
Románia még a nevét is lopta, a "roman" arra utal hogy a rómaiak utódjai, miközben lófasz közük sincs hozzájuk. Kényszeresen és betegesen hazudoznak, egy vándorló hegyi pásztor nép ugyanúgy mint mások, semmivel sem különbek másnál, nálunk pedig végképp nem. Mániákusan Erdélyt akarják bizonyítani hogy az övék övék övék, persze most, de mindenki tudja hogy LOPTÁK.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!