Ó Júlia, mért vagy te fekete?!

Fotó: Hoda Davaine/Getty Images

„Ha nem teszünk a nyugati progresszív őrület káros vadhajtásai ellen, a legagresszívebb invazív növényként előbb-utóbb gyökeret ver minden kultúrtalajban.

A woke-őrületre gondolok, mely eredetileg érzékenységet jelent az olyan társadalmi kérdések iránt, mint például a rasszizmus vagy a szabadságjogok korlátozása. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy mindez átment holmi eszement, erőszakos ámokfutásba, az olyan elfajzásokba, amelyek az utóbbi években Amerikából kiindulva Nyugat-Európában is végbemennek.

Ennek része lett a nemi diverzitás és a queer propagálása, valamint a rasszizmus elleni harc olyan területeken is, ahol az valójában nem indokolt, hiszen az például, hogy Rómeó Júliáját vagy Hófehérkét fehér szereplők játsszák, nem jelent rasszizmust. Legalábbis a józan gondolkodású emberek szerint, nem így azonban a woke-kórban szenvedők szerint, akiknek a nyomására legújabban például

S így születnek a legképtelenebb helyen alkalmazott kvóták arról, hogy egy adott munkahelyen, filmben, stb. hány nőnek, hány feketének, hány LMBTQ-képviselőnek kell lennie, még akkor is, ha az minden józan észnek és logikának ellentmond.  Mostanára rengeteg abszurditás történt a woke-őrület következményeként: női sportversenyeket sorozatban megnyerő transzneműekkel, gendersemleges névmásokkal, LMBTQ-sított mesékkel van tele a sajtó.

amiről például a  Harry Potter írója, J. K. Rowling sokat tudna mesélni. De így jártak azok is, akik az átértelmezett Júlia ellen merték felemelni a szavukat. »Ennek megálljt kell parancsolni! Undorító rasszista támadások érték társulatunk egyik tagját« – sivalkodtak a woke-őrültek.”