Románia – etnikai határok átlépése?

Az erdélyi önkormányzati választási eredmények újdonságait fejtegette Hajdú András, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.

„Valóban szép eredményeket hozott sok helyütt magyar szempontból szeptember 27-e, de nem érdemes elmenni több, a háttérben meghúzódó jelenség mellett: növekvő tendenciát mutat az etnikumok közötti átszavazás (ez hozzájárult a vásárhelyi győzelemhez is, de néhol román pártok malmára hajtotta a vizet) és érdekes új dinamikákat láthatunk a magyar pártok között is” – írja a szerző.

Mit indíthat el az etnikai szempontok halványodása?

Hajdú András szerint, a kisebbségben élő etnikai közösségek képviseletére szerveződött pártok egyik legérzékenyebb kérdése, hogy az érdekérvényesítés folyamata során mennyire legyenek pragmatisták, meddig mehetnek el a többségi nemzettel történő együttműködés során úgy, hogy azt saját táboruk ne élje meg cserbenhagyásként.

„Különösen hangsúlyossá válik ez a kérdés választások során. Ha egy kisebbséget képviselő párt nem elég karakteres, akkor »természetes« szavazótáborának egy részét bizonytalaníthatja el, ha viszont túlságosan konfrontatív, akkor elzárja magát a többségi nemzettől, nem csupán a választás napján, hanem az azt követő ciklusra is. Még jelentősebb veszély egy ilyen politikai szervezet számára, ha szavazóinak egy része inkább a többségi nemzet pártjaira szavaz és elfordul az etnikai alapon szerveződő kisebbségi érdekképviselettől” – véli Hajdú.

A szerző kiemeli: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyzete azért speciális, mert egy akkora közösség képviseletére vállalkozott, amelyben méretéből adódóan megjelennek értékrendbeli-, gazdasági-, területi- és vallási ellentétekre épülő politikai konfliktusok. Ez egy klasszikus néppárti működési és kampány logikát tesz szükségessé, ami a választási győzelemre készülő nagy pártok jellegzetességé vált az 1945 utáni Európában. A demográfiai viszonyok és a politikai rendszer azonban mégis arra kényszeríti az RMDSZ-t, hogy parlamenti választások esetében a parlamenti küszöb átlépéséért küzdjön.

Az RMDSZ több szempontból is a választás nyertesének tekinthető

Jelöltjei 2016-ban 195 polgármesteri tisztséget szereztek, vasárnap pedig 199 esetben nyertek, akik mellett 10 független jelölt is a párt támogatásával aratott győzelmet. További fontos eredmény, hogy a közvetlen választás bevezetése ellenére is sikerült megtartani 4 megyei tanács (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár) elnöki tisztségét. A legnagyobb siker kétségkívül két polgármesteri tisztség: Marosvásárhely visszaszerzése 20 év után és Szatmárnémeti megtartása.

„A magyarság aránya mindkét 100 ezer feletti város esetében hosszú ideje 50 százalék alatti, ennek ellenére mindkét helyen abszolút többséggel nyert a magyar jelölt, sőt Szatmárnémetiben sikerült a testületben is abszolút többséget szerezni. Mindkét esetben központi jelentőséggel bírt, hogy a fiatalabb és képzettebb magyar választók mozgósítása mellett sikerült a jelölteket a román szavazók egy részével is elfogadtatni” – írja a szerző.

Marosvásárhely

Hajdú rávilágít: Marosvásárhely az utóbbi 20 évben tapasztalta meg ugyanennek a logikának a korlátait. A 2000-ben hivatalba lépő román városvezetés kezdeti dinamizmusa fokozatosan eltűnt és Marosvásárhely mára látványosan lemaradt Erdély más nagy városaihoz (pl. Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár) képest. „Előállt egy olyan helyzet, amikor már a magyar közösség egységesen,

A helyi témákat középpontba emelő, fiatalokra támaszkodó, digitális térben is erőteljes kampány pedig elhozta az áttörést.”

A két nagyváros mellett más települések eredményei is a románok etnikai alapú szavazásának gyengülését jelzik. Az RMDSZ jelöltje nyert a 25 százalékban magyar lakosságú Szászrégen városában, a kolozs megyei Kisbácson, ahol 80 éve nem volt magyar településvezető és a Bákó megyében fekvő Gyimesbükkön, ahol eddig soha nem volt RMDSZ-es polgármester.

Román polármester-jelöltek az RMDSZ-ben

2020 további újdonsága, hogy az RMDSZ már nem csak a korábbinál nagyobb számú román szavazót tudott felmutatni, hanem néhány polgármester-jelöltet is. Miközben román pártok soraiban rendre feltűnnek magyar jelöltek, az korábban nagyon ritkán történt meg, hogy az RMDSZ keretében román jelöltek induljanak olyan településeken, ahol csupán néhány magyar család él.

„Ezen a ponton érdemes kitérni az etnikai alapú szavazás egy másik kérdésére, a törzsszavazók elérésnek és mozgósításának kérdésére, amely területen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogásából létrejövő Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) jelentette a kihívót az RMDSZ számára” – magyarázza a szerző, majd hozzáteszi – „Bár az EMSZ nem feltétlenül ettől a választástól remélte az RMDSZ domináns szerepének megkérdőjelezését, eredményei  a visszafogott reményektől is elmaradtak. Az EMSZ jelöltjei 10 önkormányzatban szereztek polgármesteri pozíciót, akik mellett 3 függetlenként induló jelöltet segítettek győzelemhez. 2016-ban a szövetség helyi politikai térben erősebb tagja, az MPP önállóan 15 polgármesteri tisztséget szerzett, amihez képest ez visszaesés.

A választási eredmények árnyoldalai

A szórványban azonban visszaszorulás tapasztalható és úgy tűnik, hogy az érintett területek egyre idősebb magyar szavazótáborából vagy kevesebben mentek el szavazni (amiben a járványhelyzet is fontos szerepet játszhatott), esetleg román pártokra szavaztak. Ennek a folyamatnak a következtében az RMDSZ kiesett Brassó és Temesvár városi, Brassó és Máramaros megyei tanácsából, továbbá több község irányítását is elveszítette Brassó és Bihar megyében.

Nagyvárad

Amíg Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a magyar jelöltek kimagaslóan teljesítettek, addig Nagyváradon a magyar pártok összesített eredménye (14 százalék) messze elmaradt az etnikai aránytól (24 százalék).