Progresszív jogásznő lehet Szlovákia új elnöke

Amikor legutóbb beszélgettünk a felvidéki politikáról, már akkor is feltűnő volt: Szlovákiában mintha konstans átalakulásban lenne a politikai élet, a pártok versenye. Ez egy dübörgő demokrácia jele vagy épp egy állandósult politikai válság tünete?

Attól függ, mit értünk demokrácia alatt. Szerintem pozitívum, hogy a választók minden további nélkül büntetik az alkalmatlan pártokat és bizalmat tudnak szavazni az új politikusoknak; de ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenlegi felállásban, pusztán a politikai erőviszonyokat tekintve képtelenség lenne felállítani egy működőképes és ideológiailag egységes, időszabatos koalíciót. Ez a bizonytalanság pedig garantálja a hosszú távú politikai válságot.

Jó pár évig szinte a Smer országaként beszélhettünk Szlovákiáról: most már csak árnyéka önmagának az egykori nagy hatalmú párt, vagy ez csak egy hullámvölgy, amiből még visszakapaszkodhat a Fico-párt?

Nagyon kevés pártnak sikerült visszafordítania azokat a folyamatokat, amik az eljelentéktelenedéshez vezettek. Az SNS egy ilyen párt, Ján Slotát ehhez egy új karizmatikus vagy annak tűnő vezető, Andrej Danko váltotta fel, és ugyanilyen karizmatikus vezetőváltás hozhatja meg a KDH kereszténydemokratáinak visszatérését is.

nem látni, hogy bárki is képes lenne felszámolni a volt miniszterelnök belső befolyását és felfrissíteni a pártot. Másrészt az is igaz, Peter Pellegriniről is kevesen gondolták volna egy éve, hogy több lesz egy bábnál. A Smer támogatottsága továbbra is viszonylag jelentős, vannak régiós szervei és politikusai, ez ad bizonyos helyzeti előnyt a pártnak a hosszú távú fennmaradáshoz.

Fico és Pellegrini: őrségváltás a hatalomban, a hatalomért

De nem csak a kormányzó párt van válságban: az ellenzék is folyamatosan újrarendeződik – mik a legfontosabb mozgások most ezen az oldalon?

Most épp a 2010-12 között feltűnő ellenzék, a Szabadság és Szolidaritás és az Egyszerű Emberek vannak gondban. Úgy tűnik, nem tudnak tovább nőni, megjelent két, a jobboldali-liberális szavazók számára vállalható alternatíva a Progresszív Szlovákia és a SPOLU képében, ezek a pártok legalább annyira veszélyesek a számukra, mint a Smer. Az

Alig pár hónap alatt betört a szlovák politikába a Progresszív Szlovákia párt: ők adják Pozsony új polgármesterét és messze első helyen áll az államfőjelöltjük, Zuzana Čaputová a közvélemény-kutatásokban a március 16-ai elnökválasztás előtt. Miből ered ez a népszerűségi felfutásuk?

Hiteles személyiségeknek tűnnek, új és fiatal, nem elhasználódott arcokat képesek felmutatni, nagyon profi a marketingstratégiájuk. Megjegyezném azért még azt is, hogy Szlovákiában viszonylag könnyen jönnek fel új kezdeményezések a semmiből, a korábban már említett SaS vagy az Egyszerű Emberek szintén a semmiből, viszonylag váratlanul erősödött meg. A kérdés inkább az, hol vannak a Progresszív Szlovákia korlátai, mikor érik el a határaikat, kinél lesznek egyértelműen erősebbek és melyik pártnál gyengébbek.

Ennyi idő alatt kialakulni látszik a párt identitása és fő mondanivalója? Mit képviselnek, mit mondanak?

Ez egy érdekes dolog, mert

valójában pedig egyelőre – vagy nagyon céltudatosan is – nincs meghatározható identitása, mindenki azt lát bele, amit akar. A megalkotói legszívesebben egy a politikai spektrum közepén található tömegmozgalmat-gyűjtőpártot hoznának létre, de Szlovákiában ez egyelőre senkinek nem sikerült és a hasonló kezdeményezések öt-tíz százalék körül kifulladtak. Egy ponton túl már nem lehet úgy véleményt megfogalmazni, hogy az ne riasztaná a szavazók egy részét.

Progresszív szlovákok

Mit kell tudni Zuzana Čaputováról? Mi az előélete és hogyan tudott ennyi választót – jelen állás szerint a választók több mint 50 százalékát – ilyen rövid idő alatt maga mellé állítani?

Čaputová új arc a politikában, korábban jogászként dolgozott. Szimpatikus, de professzionális, nem keményvonalas ideológus kívülállónak tűnik, ami nagyon pozitív tulajdonság a szlovákiai választók szemében – pont ugyanezt a stratégiát követte négy éve Andrej Kiska is, és neki bejött.

Maroš Šefčovič, a Smer államfőjelöltje jelenleg az Európai Bizottság szlovák biztosa, nemrég még európai szocialista bizottsági elnökjelöltként is felmerült a neve – most viszont csúnyán lemaradt még hazája elnökjelölti versenyében is? Ennyire elillant a Smer varázsa, hogy még egy européer nagyágyújuk sem elég jó a szlovák választóknak?

Šefčovič nagyon hamar zuhant a mélybe, kissé túlzás européer nagyágyúnak nevezni – az talán Miroslav Lajcák lett volna, aki szintén a Smer környékére sodródó szakember és sokkal többen ismerték a nevét, mint a biztost. Šefčovič korábban semmilyen szerepet nem vállalt a politikában, ami akár előny is lehetne, de a Smer jelöltjeként indulni a jelenlegi politikai környezetben egy olyan versenyben, ahol a szavazatok felét be kell söpörni, legalább annyira jelent hátrányt, mint jár pozitív hozadékkal.

Mire készül az eddigi államfő Andrej Kiska? És milyen mérleget lehet vonni öt évnyi elnökségéről?

Kiskáról korábban nyílt titoknak számított, hogy saját pártot szeretne építeni, de úgy tűnik, hogy a távozó elnök legalábbis bizonytalanabb ebben a kérdésben, mint akár fél éve. A választási kampányával kapcsolatos pénzügyek és a pártatlan elnöki szerepéből való kilépés miatt már nem annyira egyöntetűen pozitív a megítélése mint korábban és a szavazókért nagy a verseny. Ettől függetlenül

aki a hangsúlyos, felvállalt Európa- és nyugatpártiságával sokat használt az ország imázsának, miközben a kelleténél többször keveredett felesleges konfliktusba. A felvidéki magyar közösség pedig annak ellenére, hogy támogatta, hangsúlyos gesztusokat egyáltalán nem kapott tőle cserébe.

Fico és Bugár: levezető körök?

A magyar jelölteknek sok babér nem terem a szlovák elnökválasztáson, az MKP jelöltje már korábban visszalépett, Bugár Béla viszont még versenyben van. Milyen állapotban van most Bugár karrierje, megítélése? Nem unják még mind a magyar, mind a szlovák választók a veterán Bugárt?

Egyelőre nem ismerjük Bugár végleges számait, Menyhárt József pedig visszalépett, mielőtt kiderült volna, mennyire hatékony az ő kampánya. A közvélemény-kutatások ismeretében úgy tűnik, hogy egyik párt se teszi a kirakatba az elmúlt időszak eredményeit. Az MKP képtelen volt találni egy konszenzusos magyar jelöltet, ami a belső kiüresedésre mutat rá, míg Bugár esetében még soha nem mutatkozott meg ennyire nyíltan, hogy a rendszerváltás utáni felvidéki közeg talán legismertebb és legnagyobb hatású politikusába belefáradtak a szavazók és egyáltalán nem képes őket megszólítani. Ugyan az elnökválasztás egy különleges közeg és az eredményeit nem lehet levetíteni teljesen a pártok politikai preferenciáira, de

Az a toposz, miszerint Bugár Béla személyes népszerűsége a párt sikerének a titka, legalábbis megkérdőjeleződik majd, ha a Híd elnökének eredménye nem éri el az öt százalékot sem.