Magyar mise a csángóknak: enyhülés vagy ráhagyás?

A Jászvásári Püspökség több mint harminc évnyi küzdelem után engedélyezte, hogy a területén rendszeresen legyen magyar nyelvű mise, havi egy alkalommal Bákó városában – robbant a hír, de nem elég nagyot. 

Nyisztor Tinka néprajzkutató, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) vallási ügyekért felelős vezetője az MTI-nek elmondta: a Jászvásári Püspökség 1884 óta írott történetében

A moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kéréseit mindeddig elutasította az egyházmegyét 1990 óta vezető Petru Gherghel jászvásári püspök. A püspök korábban kijelentette: csak akkor engedélyezi a magyar misét, ha megbizonyosodik róla, hogy a hívek legkevesebb két százaléka nem érti a román nyelvet.

Lehet, hogy mindez nem független Ferenc pápa csíksomlyói látogatásától.

Ugyanakkor tegyük hozzá: az, hogy Bákóban van havi egy mise, édeskevés. Petru Gherghel 1978 óta apostoli kormányzóként, 1990 óta püspökként vezeti az egyházmegyét, és mindvégig ellenállt a magyar mise iránti kérelmeknek. Pedig pontosan tudott róluk, ő és a Vatikán is kapott kérelmeket, utóbbi visszautalta a kérelmeket az egyházmegyének, mondván, hogy az püspöki hatáskör. 

Magyarul misézhetnek ezentúl a csángók is

Az enyhülés a jászvásári püspökségen talán három dolognak köszönhető: Ferenc pápa várható látogatásának; Petru Gherghel korának, azazhogy a püspök hamarosan nyugdíjba megy, mivel már túllépte a 75 éves korhatárt; és annak, hogy talán a románok úgy látják, sikerrel járt asszimilációs politikájuk. 

Mire gondolunk?

Ez egy középkori eredetű népcsoport, amelynek évszázadokon keresztül érkezett „utánpótlása”. Nyilván részint természetes folyamat a románokhoz való asszimilációja, de ezt rendesen erőltették is a románok.

Tánczos Vilmos szerint az 1859-es népszámlálás szerint az akkori 53 ezer katolikusból 38 ezer, azaz 71,6 százalék magyar ajkú. Akkor Bákó katolikus lakosságának 86,6 százaléka, Roman megyének pedig 94,6 százaléka magyarnak vallotta magát. A következő, 1899-es népszámlálás nem vizsgálta az anyanyelvi, nemzetiségi viszonyokat. 

Miért fontos a románoknak, hogy a csángók románok legyenek?

Az 1930-as és az 1992-es román népszámlálás viszont erősen és tudatosan torzított. Utóbbi szerint Moldvában 243 ezer katolikus élt, akik között viszont gyakorlatilag nem találtak magyart. Ez részben az erős nyomásgyakorlásnak, a fenyegetéseknek volt köszönhető, részint a téves módszertannak, mely szerint 240 ezer emberből 0,8 százalék, kevesebb mint kétezer ember vallotta magát magyarnak, ebből falusi 525.

Tánczos Vilmos viszont saját felmérései szerint 1997-ben arról írt, hogy a moldvai katolikusok negyede, 62 ezer tudott még magyarul. Ez még növekedés is számszerűleg a korábbi 45 ezerhez képest, bár arányszámban csökkenés. Ugyanakkor kiáltó a különbség a románok kétezer főjéhez képest: puszta 60 ezer ember... 1997-ben mintegy 80 falu volt, ahol a lakosság jelentős része, néhol 100 százalék, de valahol csak 10 vagy még kevesebb, beszélt magyarul.

A helyzet 1997-hez képest persze tovább romlott, de Gherghel kritériuma, hogy ne magyarul tudjon a hívek 2 százaléka, hanem románul ne, eléggé álságos, ha már a hívek kérték a magyar misét. Miért fájt, miért fáj neki ez?

Persze valószínűleg jelenleg úgy állunk, hogy a jászvásári püspökség szerint az asszimilációs csatát megnyerték a románok,

De mégis csak előrelépés a több mint egy évszázados küzdelemben.