A korábban egymással marakodó három felvidéki magyar párt egyesítette erőit, és komoly eredményeket ért el a választásokon. Tartós magyar sikerek kezdete – vagy nem kell előre inni a medve bőrére? Tokár Géza politológust kérdeztük!
Az első nagy erőpróbája volt a sokáig botladozva alakuló Szövetségnek – a Magyar Közösség Pártja (MKP), a korábbi Bugár Béla-féle Most-Híd vegyespárt és az Összefogás nevű kisebb formáció egyesülésével létrejött pártnak – a vasárnapi szlovákiai megyei és helyhatósági választások.
Mint ismert,
– a függetlenek mögött –, az ünneplés sem maradt el. Nyitra megyében 18, Nagyszombatban 14, Kassában 12, Besztercebányán 9, Pozsonyban pedig 1 mandátum erejéig rúghatnak labdába a magyarok, ami sok tekintetben komoly előrelépés.
„Amit most látunk, hogy
a független jelöltek taroltak egész Szlovákiában,
illetve, hogy vannak a nagyobb, megyei jogú városok Pozsonyon és Kassán túl, például Nyitra, ahol a liberálisok törtek előre – kivéve észak-keleten, ahol viszonylag erős a szlovák radikálisok, populista nacionalisták jelenléte” – magyarázza Tokár Géza felvidéki politológus.
Szerinte ez egyértelműen azt mutatja, hogy nem is feltétlenül regionális ellentétekről beszélhetünk, hanem inkább vidéki-városi ellentétről, hiszen a városok egyre liberálisabbnak, a vidéki térségek egyre konzervatívabbak, megjegyzem, a szélsőjobboldal és a baloldal is itt talál magának egyre inkább bázist, vagyis átalakulhat a korábbi liberális-jobboldali versus populista-nacionalista baloldali felállás.
Ugyanakkor elismeri: megyei szinten egyértelműen előretört a Szövetség, ahol az elődpártoknak, legalábbis az MKP-nak és a Most-Hídnak 42 jelöltje tudott győzni korábban ehhez képest 12-vel több, 54 mandátum a mostani mérlege az egyesített Szövetségnek.
„Főleg ott szereztek plusz mandátumokat, ahol a két elődpárt kiegyezése nem osztotta meg a szavazókat” – érzékelteti Tokár. Kifejti: Berényi József Nagyszombaton és Csenger Tibor Nyitra megyében megyefőnök-jelöltként ugyancsak szép eredményeket értek el, ami tovább erősíti a magyarok helyi képviseletét, még ha arra nincs is esély, hogy valaha magyar megyefőnököt válasszanak.
„Ha ránéz az ember Szlovákia megyerendszerére, látható, hogy nagyon tudatosan
úgy van kialakítva, hogy a magyar többségű községi járások vagy régiók ne tudjanak egy-egy déli megyében egyesülni”
– emlékeztet Tokár.
Ehhez hozzájárul még a magyarok csökkenő lélekszáma és választási hajlandósága, ezzel párhuzamosan a szlovák pártok erősödése is. „Amiért mégis indulnak a megyefőnöki posztért magyarok, annak taktikai és stratégiai oka van: egyrészt így tudja magát felépíteni egy politikus, hiszen felületet, figyelmet kap, másrészt például Berényi József most elmondhatja magáról, hogy ő a környék második legnépszerűbb politikusa, ami segíti a kiegyezést a megyefőnökkel, és a posztok elosztása tekintetében is erős alkupozíció” – mondja.
Ez fontos, többek között a helyi források elosztásának kérdéseiben is, és ami szintén kiemelendő, hogy úgy tűnik, a Szövetség elsősorban a döntéshozó koalíciók része lesz, és nem ellenzékben politizál majd a megyékben.
Ami a helyhatósági választásokat illeti, a politológus hozzáfűzi: fontos tudni, sok magyar jelölt indult függetlenként; emellett
ami nagyon jó eredménynek számít. Itt is megfigyelhető volt azonban, hogy minél nagyobb egy város, annál nehezebb dolga volt a magyar párt jelöltjének – hangsúlyozza. Dunaszerdahely a legnagyobb úgymond magyar város, amit gond nélkül hozott a párt, és van még pár kisebb település – például az egyébként az etnikai paritás környékén billegő Somorja, a legnyugatibb magyar város, stabil magyar irányítással – ahol még ugyanezt meg tudta ismételni.
Meglepetés és fontos siker a politológus szerint Ipolyság „visszaszerzése”, „ráadásul egy fiatal Szövetség-jelölttel, Zachar Pállal”, noha korábban itt független és nem igazán hangsúlyosan magyar polgármesterek voltak. Emellett a galántai polgármester is említhető, hivatalosan nem a Szövetség színeiben indult, de jó a kapcsolata a párttal – sorolja a sikereket a politológus.
Vannak még plusz hozadékai a dolognak: Tokár szerint például az, hogy a Szövetségben korábban sokan nem bíztak, és tartottak attól, hogy problémás lesz a három platform együttműködése problémás lesz – ez így is van, ugyanakkor
(e témban Király Zsolt, a Körkép.sk főszerkesztője nem ennyire optimista).
Ugyanakkor, ami egyértelmű és szimbolikus jellegű kudarc, az viszont a szintén nagyobb lélekszámú, magyar többségű Komárom – mutat rá Tokár. Szerinte az itteni fiaskó jól bemutatja, milyen problémái lehetnek a pártnak a későbbiekben is.
Ugyanis Komáromban „láthatóan összeestek az elődpártnak a struktúrái, és a függetlenek – akik egyébként zömmel magyarok és egyébként felelősségteljes nemzetiségi politikát is folytatnak – egyszerűen nem akarják azt, hogy közük legyen a Szövetség országos politizálásához” és így hatványozottan eredményesebbek tudtak lenni, mint a „romokból újjáépülő Szövetség”, ami nagyban visszavetheti a pártszervezést helyi szinten.
Tokár Géza el is mondja, miért: egyszerűen a magyarok részvételi aránya általában jóval alacsonyabb minden voksoláson. A megyei és önkormányzati választásokon ugyanakkor ez mindegy: ha helyi szinten kevesebben mennek el szavazni délen, mint északon, attól még ugyanúgy megkapja a mandátumot a megyei képviselő vagy a polgármester, miközben az országosan erős szlovák pártok helyben nem tudnak hitelesek lenni.
Ellenben parlamenti választásoknál fordul a kocka, a listás rendszerben megbosszulja magát a gyengébb részvétel, miközben a nagy, országos szlovák pártstruktúrák jobban mozgósítanak, és ezt nem sikerült eddig ellensúlyozni.
„A komáromi választási kudarc kicsit annak a jele, hogy bár a Szövetség tudja hozni azokat a régiókat, ahol vannak erős alapszervezetei, de a mozgósítás, az új választók megszólítása és becsatornázása nem működik annyira zökkenőmentesen, hogy a Szövetség egyértelműen megugorja a bejutási küszöböt a parlamentbe” – emeli ki a szakértő.
Kezdetnek mindenesetre nem rossz.
Nyitóképen: pozsonyi reggel (fotó: Shutterstock)
Az idei európai parlamenti választás sorsdöntő a külhoni magyarság brüsszeli képviselete szempontjából. Az erdélyi és a felvidéki magyarok bejutása is erősen billeg. Öt évvel ezelőtt néhány száz szavazaton múlt, hogy megtartsa helyét az MKP politikusa, Csáky Pál, most az RMDSZ járhat hasonlóan, ha nem sikerül mozgósítania.
Az Oroszország elleni harcban a hardver és a szoftver is fontos.
Ami Nyugaton „történelmi siker”, az ebben a régióban őrültség.
A szlovák kormány jóváhagyta a problematikus medvék likvidálásáról szóló törvényjavaslatot.
A sérült férfit végül a családja szállította kórházba.
A tettek nem támasztják alá az eddigi vádakat.
Az amerikai sajtó is figyelemmel kísérte a magyarországi CPAC Hungaryt.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
