Hanyagolná az Európai Bizottság a 7-es cikkely szerinti eljárást Lengyelország ellen, mert Tusk alatt már nincs szükség rá
Meggyőzte őket az akcióterv első lépésének végrehajtása, Magyarország esetében hét hónapot vizsgálódtak.
Aki Magyarországon ellenzékinek tartotta magát, Lengyelország nem kerülhette el a figyelmét; az MSZMP KB pedig alaposan félt attól, hogy a „lengyel fertőzés” átterjed Magyarországra is. A nyolcvanas évek elején a formálódó magyar ellenzék vigyázó szemeit Varsóra vetette: népiek és urbánusok is tanulmányozták a fejleményeket, és a fiatal Orbán Viktor is erről írta szakdolgozatát. Hiánypótló könyvet írt a polonista Mitrovits Miklós.
A lengyel-magyar barátságnak, nemzeti szimpátiának, kölcsönös segítségnyújtásnak és együttműködésnek nagyon régi, nemes hagyományai vannak; gyökerei messzebb érnek, mint a történelmi közelmúlt. Maga a híres „Lengyel, magyar, két jó barát” mondás is bizonyítja ezt: nem 20. századi tapasztalat – bár az is jelentős volt –, hanem a 18. század végi bajtársi kapcsolatok ihlették.
Ami a már említett 20. századi kapcsolatrendszert illeti,
és ebben a munkában fontos feladatokat vállalt magára a fiatal történész, Mitrovits Miklós. Lengyel tematikájú műveivel (A remény hónapjai... A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika, 1980-1981 (2010); Lengyel, magyar, két jó barát. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 (2014); Magyar emlékek Lengyelországban (2017); Hídépítők. A magyar–lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka (2018)) szisztematikusan örökítette meg a lengyel-magyar történet kevésbé ismert vagy már feledésbe merült eseményeit, mementóit, személyiségeit. Kutatói tevékenységéért 2014-ben megkapta a Lengyel Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.
A nemrég megjelent, Tiltott kapcsolat – A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés 1976-1989 című új monográfiája újabb kutatással és ismeretanyaggal bővíti a lengyel-magyar történeti repertoárt. A fókusz a két kommunista rezsim ellenzékére szűkül,
a magyar '56-nak a lengyel ellenzéki identitásformálásban játszott szerepétől kezdve a nyugati emigrációban történő közeledéseken és a politikai elítélt Pákh Tibor tiltakozó akcióján át a Szolidaritás mozgalom kapcsán megkezdődő ellenzéki kapcsolatfelvételig, valamint a lengyel példának a demokratikus ellenzékre, az MDF-re, illetve a formálódó fiatal demokratákra gyakorolt hatásáig.
„Aki ebben az időben Magyarországon ellenzékinek tartotta magát, Lengyelország nem kerülhette el a figyelmét” – írja a szerző.
Milyen hatást gyakorolt a lengyel ellenzéki mozgalom a magyarra? Milyen tapasztalatokkal gazdagították a lengyel példák a magyarokat? Milyen szintű és szerveződésű viszonyrendszer alakult ki a két mozgalom között? Ezek a monográfia fő témakörei.
Mitrovits a két ország 1956 utáni szétfejlődésének elemzésével indít:
Ugyanígy szinte fordított folyamat tetőzött a ’70-es évek elején: míg Magyarországon megszilárdult a gulyáskommunizmus beletörődő, de kiszámítható világa, addig Lengyelországban az életszínvonal romlása és az áremelések miatt sűrűsödött a társadalom ellenállása: sztrájkok, tüntetések szerveződtek. Fordulópont az 1976-os év: lengyel ellenzékiek létrehozták a Munkásvédelmi Bizottságot (KOR), amely az első intézményes ellenzéki szervezet lett Kelet-Európában. Diákbizottságok alakultak, magánlakásokon „repülőegyetemeket” szerveztek, a betiltott írásokat szamizdat folyóiratok közölték le, és jelentős súlyt adott az ellenzéket támogató lengyel katolikus egyháznak, hogy 1978-ban Karol Wojtyla krakkói érseket választották pápának. Aztán jött 1980-ban a Szolidaritás szakszervezet áttörése, amely halálos sebet ejtett a varsói rezsimen: hiába törte le a mozgalmat és hirdetett hadiállapotot a kommunista hatalom,
Fordulópont az 1976-os év a lengyel-magyar kapcsolatok szempontjából is – emeli ki a szerző –: magyar, lengyel és cseh emigránsok (magyar részről Kende Péter volt a főszervező) 1956 huszadik évfordulójára konferenciát rendeztek, ahol komoly kapcsolatok szövődtek. A következő években pedig rendszeressé váltak magyar ellenzékiek (Haraszti Miklós, Bence György, Kis János) látogatásai Lengyelországban; ifj. Rajk László kifejezetten azért ment ki, hogy megtanulja a szamizdat-gyártáshoz szükséges nyomdatechnikai módszereket, Magyar Bálint és Demszky Gábor pedig a Szolidaritás által bevetett ellenzéki technikákat tanulmányozták.
Ebben az időben a népinek nevezett ellenzéknek is kialakultak a lengyel kapcsolatai: Kovács István és Kiss Gy. Csaba baráti viszonyba kerültek a legendás Waclaw Felczak történészprofesszorral, aki rajtuk keresztül megismerte Csoóri Sándort és körét. És voltak magányos harcosok is, mint Pákh Tibor, aki 1980-ban magyarként csatlakozott egy lengyel ellenzéki éhségsztrájkhoz. A Cseh Tamás által A krakkói vonat című dalban megénekelt élmény sokaknak megvolt ekkor:
– így lelkesedtek akkor a lengyel változásokért Krassó György, Radnóti Sándor és sokan mások. Utazásaikat 1979-től mindkét ország állambiztonsága szorosan megfigyelte.
A magyar értelmiség a lengyelek ’80-as években kibontakozó drámáját végigkövette; Jacek Kuron, Adam Michnik vagy éppen a cseh Václav Havel írásait olvasták, itthon is létrejöttek lengyel mintára a „szabadegyetemek”, a szamizdat-nyomtatás, és mindkét platformon állandó téma volt a lengyel helyzet. De nemcsak az illegalitás írásai, hanem olyan lapok is foglalkoztak ezzel, mint a Mozgó Világ vagy a Tiszatáj – természetesen emiatt mindenkit utolért a Párt büntetése.
a példa végig a szemük előtt lebegett, hiszen a lengyel rendszerváltás eseményei egy fázissal mindig előrébb jártak a magyar fejleményeknél.
A Tiltott kapcsolat című könyv részletesen foglalkozik a magyar állambiztonságnak a lengyel politikai eseményekkel kapcsolatos jelentéseivel, a varsói magyar nagykövetség beszámolóival, feljegyzéseivel – a Mitrovits Miklós által összegyűjtött iratokból jól látszik, hogy
A könyv taglalja a hivatalos magyar sajtó tájékoztató tevékenységét is: a politikai lapok és híradók a Párt elvárásai szerint a Szolidaritást „szélsőséges” szervezetnek állították be, vagy elhallgatták az események egy részét, hogy ne kapjon a lengyel ellenzék nagy publicitást – ritka példa volt a korrekt, tényszerű tájékoztatás, mint például az MTV Panoráma című műsorának 1981 májusában készített Lech Walesa-interjúja.
A kötet érdekessége még a Kádár-rendszer utolsó politikai elítéltjének lengyel kapcsolatairól szóló rész. Keszthelyi Zsolt egyetemista 1987-ben politikai meggyőződésből megtagadta a kötelező sorkatonai szolgálatot, ezért két és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott. Lengyel ellenzékiek szolidaritásból Varsó belvárosában egy óriási molinót aggattak ki, Keszthelyi szabadon bocsátását követelve, tiltakoztak a varsó magyar nagykövetségnél és éhségsztrájkot kezdtek érte.
Ugyanezen lengyel diákmozgalom, a Szabadság és Béke szervezésében tartottak 1987 tavaszán Varsóban egy nemzetközi szemináriumot, amelyen a Bibó szakkollégium nevében Orbán Viktor és Kövér László is részt vettek. Nyáron nyolc társukkal együtt visszatértek Gdanskba II. János Pál pápa harmadik lengyelországi zarándoklatára,
Mitrovits Miklós könyve tudományos igényű – a szerző személyes interjúin, magyarországi és lengyelországi levéltári anyagok, illetve a vonatkozó szakirodalom feldolgozásán alapuló, gazdagon lábjegyzetelt – mű, amely olvasmányos írásmódja miatt egyúttal ismeretterjesztő munka is. Külön értéke a végén található függelék, amely a ’80-as években a magyar és a lengyel szamizdatban megjelent lengyel és magyar témájú cikkek listáját tartalmazza. A történész, polonista, tudományos kutató könyvét a Jaffa Kiadó gondozásában a Modern magyar történelem sorozatban adták ki, abban a sorozatban, ahol az utóbbi időben több remek, hiánypótló történelmi feldolgozás jelent már meg.
fotó: Mitrovits Miklós, MTI